Haza vágyom!

Sárga szőnyeget terített lábam elé az ősz,

Eszembe juttatta, az utazáshoz, ím, itt az idő.

Drága hazám csodás hegye színpompával vár,

Hív és csábít, s széltől zengnek óriás kövei,

 Mitől felélednek létem gyermekkori emlékei.

Emlékeim szállnak a gondolat pilleszárnyán,

Majd megpihennek a fodros, tarka lombkoronán.

Pihegnek egy kicsit, mint fáradt, költöző madár,

Aztán tovaröppennek. Röppennék én is,

Akár ha volna szárnyam, mely elrepít.

Míg lelkem sebes madara száll, suhan feléd,

Vánszorgó testem vágyja az idő végső röptét,

Várja a jelek, események egybeolvadását,

Amikor végre elindulhatok hozzád Édesanyám,

Hogy megöleljem, megcsókoljam öreg fejfád.

(Szabó Gitta: 2010-10-31)