Jó szél, rossz szél

Végre nem esett a hó. Madárcsicsergéstől zengett az egész hegyoldal. A barlangban a mackó család is felébredt. Téli álomtól kótyagosan, szemét dörgölve a kis barnamedve kidugta fejét a barlangból. Élete első találkozása volt ez a külvilággal. Elképzelni sem tudta milyen lehet a meleg és barátságos barlangon kívüli világ, pedig mamájától, többször is hallott már róla. Amikor álmából felriadt, olyankor anyukája mindig mesélt neki valami érdekeset. Most eljött az ideje a nagy találkozásnak. Ám, amint kidugta orrocskáját, azonnal vissza is rántotta, mert valami megcsiklandozta azt.

- Juj!

- Mi történt?

- Mamika! Valaki megcsiklandozott.

Medve mama is kidugta fejét a barlangból.

- Látod?

- Nem! Nem látok senkit idekint.

A kis bocs óvatosan, szorosan a mamájához simulva, ismét kinézett a szabadba. Addig, addig kukucskált egyre jobban kifelé, hogy egy óvatlan pillanatban megbotlott és elesett. Ijedten nézett anyukájára. Már éppen sírásra görbült a szája, mikor valami láthatatlan kéz megsimogatta az arcát, végig futott orra hegyén, és bebújt bundája alá.

- Ha-ha-ha! Na! Ne csináld! Ha-ha-ha! Bújj elő, hadd lássalak!

Macika hiába kérte a játékos kedvű, kedves ismeretlent, az csak nem mutatta meg magát.

- Mamikááám! Te tudod ki játszott az előbb velem?

- Kicsikém, hát a tavaszi szellő! Finom, langyos, vidám. Táncra perdül a pillangókkal, tornázik a virágokkal.

Ahogy telt, múlt az idő, és a medvebocs egyre több mindent ismert meg a külvilágból, és egyre több időt töltött odakint, észrevette, hogy néha vizes lesz a bundája, még akkor is, ha nem pancsol, hogy a virágok szirmai lehullnak. A fák lombjai vadul rángatóznak, és valami láthatatlan kéz port szór szemeibe.

- Mamikááám! Te tudod, ki cibálja a fákat és szórja tele a szemem porral?

- Kicsikém, hát a viharos szél! Aki mindig haragos, ami útjába kerül, azt megcibálja, felemeli, ledobja. Felkorbácsolja a vizeket, kidönti a fákat.

- Mamikááám! Akkor, ő ugye rossz? Nem olyan, mint a tavaszi szellő, mert ő megnevettetett. Ő ugye jó?

- Bizony kicsikém! Mindennek, ami csak létezik, van jó, rossz, szép és csúnya oldala. Van jó szél, rossz szél. Van hideg és van meleg. Van szerény és van hivalkodó. Van fehér és fekete. Van érdes és sima. Nappal és éjszaka. Ez így van jól. Ettől kerek a világ.  

2013-03-28