K�tbalk�z Szilvesztere

�

„ A pr�cs�knek t�d�gyullad�sa van - stop - Sajnos le kell, mondjuk a szilveszteri vigaszs�got - stop „ – olvasta K�tbalk�z unokatestv�re t�virat�t. Pedig, olyan �r�mmel �s izgalommal k�sz�lt �jra l�tni a sz�ke �st�k� fi�csk�t! A ny�ron igaz�n megkedvelte a csacsog� gyermeket! Az asszony is nagyon v�gy�dott m�r egy j� kiad�s besz�lget�sre, egy kis pletyk�l�sra, egy kis vigaszs�gra. B�natosan �ltek egym�s mellett a kanap�n, �s a fali�r�t figyelt�k.

- M�r a vonaton k�ne �ln�nk! – mondta az asszony. – Nincs mit tenni! �gy l�tszik ezt az �vet is magunkban, b�cs�ztatjuk! – s�hajtott m�g egyet, �s nem sz�lt t�bbet. Bement a szob�ba, bekapcsolta a t�v�t. K�nyelmesen elhelyezkedett a fotelban, l�b�t a zs�molyra tette. Egy id� ut�n p�rja is besomford�lt a szob�ba, kez�ben egy hatalmas pattogatott kukoric�s t�llal. Odatelepedett a m�sik fotelba.

Odakint sz�p kom�tosan bes�t�tedett. A Tv-ben m�r az esti h�rad� ment, benne r�vid h�rekkel arr�l, hogy az emberek mik�nt �nneplik az �v utols� napj�t. Riportok arr�l, ki mit fogad meg az �j�vre, �s a messzi t�volb�l felvillan� pet�rda f�nyek, �s t�zij�t�kok csillagai ragyogt�k be a h�tteret.

M�lab�san n�zt�k, amikor valahonn�t �ktelen l�rma, durrog�s, szikr�z�s vil�g�totta meg a szoba f�lhom�ly�t.

- Mi a csuda! - ugrott fel r�m�ltem K�tbalk�z. Az asszony is fel�llt, �s k�rben�zett. Ura addigra m�r az ablakhoz l�pett, �s k�v�ncsian kukkantott ki rajta. A s�t�ts�g ellen�re is j�l l�tta a szomsz�d udvar�ban �sszegy�lt t�rsas�got, akik a kertb�l amolyan manaps�g divatos kis t�zij�t�kot l�d�ztek a leveg�be, k�zben tapsoltak, ujjongtak, sikoltoztak.

- De j� nekik! - futott �t a gondolat K�tbalk�z fej�ben.

Valaki megz�rgette az ablakot. �ppen azt ahol kifel� k�mlelt. Meglepetten h�k�lt h�tra, majdnem fell�kve feles�g�t, aki maga is ott b�m�szkodott.

- Juj! Nem l�tsz a szemedt�l? - fakadt ki az asszonyb�l. – Mit gondolsz, ki z�r�ghet ilyen k�s�n? – n�zett t�gra ny�lt szemekkel ur�ra.

- Nem tudom! De mindj�rt megn�zem! Ebben a pillanatban az ajt�n is z�rgettek. Az asszony kezdett r�m�ld�zni, mert m�g nem volt ilyenre p�lda, hogy Szilveszter napj�n b�rki is zavarta volna �ket. K�zelebb h�z�dott h�t a f�rj�hez.

Egy�tt mentek a bej�rati ajt�hoz, amin m�g ott d�szelgett a Kar�csonyi ajt�d�sz. K�tbalk�z elford�totta a kulcsot a z�rban, elh�zta a reteszt, �s sz�lesre t�rta az ajt�t. Odakint, a hidegt�l vagy az alkoholt�l kipirosodott orr� szomsz�d vigyorgott r� vid�man.

- Boldog �j �vet kedves K�tbalk�z! Gyertek ti is k�z�nk egy kicsit! L�ttam, hogy idehaza vagytok, ez�rt gondoltam megk�rdezlek nincs - e kedvetek egy kis mulatoz�shoz?

- V�rj csak! Megk�rdem az asszonyt, mit sz�lna hozz�? – felelte a h�zigazda.

- Rendben! – mondta a szomsz�d. - Ha eld�nt�tt�tek, csak cs�ngessetek be.

- �gy lesz! – mondta K�tbalk�z �s becsukta az ajt�t.

Odabent megbesz�lt�k a dolgot, �s bizony igaz�n j�l esett nekik, hogy ez az �j szomsz�d ilyen bar�tkoz�s ember. Rossz kedv�k egykett�re elillant. M�r az ajt�ban �lltak, mikor az asszonynak esz�be jutott: - Hiszen nem mehet�nk �res k�zzel! Kar�csonykor is kiseg�tettek benn�nket.

- De akkor most mit tegy�nk? – k�rdezte K�tbalk�z.

Az asszony egy darabig gondolkodott. Majd �gy sz�lt: – Tudod mit? Meleg�ts�k meg forralt bort, �s azt vigy�k �t.

- Ez okos �tlet! Biztosan sz�vesen fogadj�k majd! - �r�lt K�tbalk�z, �s p�r perc m�lva m�r a szomsz�d ajtaj�ban �lltak, �s nyomt�k a cseng�t.

�

���������������������������������������������������������������������������(Szab� Gitta: 2007-12-31)