A mogyor�fa �lma

            �ll a mez�n, mag�nyosan egy �reg mogyor�fa. M�g csemetekor�ban, t�rzse kett�v�lt, s mintha ikrek lenn�nek, �gy n�ttek tov�bb. Majd az id� m�l�s�val, hogy a fa sz�t ne hasadjon, a t�rzs r�szek egybefon�dtak, mint a li�n ind�i �sszekapaszkodtak.

Ha most valaki n�zn�, szemei, el� t�rulna az �reg mozdulatlan fa sz�ve, lelke.

            R�gebben, m�g ifjabb volt, a t�rzsek, alkotta sz�vben, v�gan j�tszott a napsug�r, �s madarak f�szkei d�sz�tett�k, melyekben fi�k�k t�togatt�k hatalmasra nyitott cs�r�ket.

De ma m�r, elsz�radt gallyaival �z cs�nya tr�f�t a tavaszi szell� �rfi. Pr�b�lkozik min�l t�bbet let�rni.

            - Incselkedj csak! – gondolta mag�ban a fa. – Majd meglep�dsz, ha m�g marad�k nedveimb�l �jra kifakadnak r�gyeim, �s friss vessz�k serkennek!

            A sz�l ut�n esni kezdett a langyos tavaszi es�. Nyom�ban a fa�gak nedvesen csillogtak, �s b�d�t� illat lengte be az eg�sz t�jat. A sz�l m�r hi�ba igyekezett t�rdelni a gallyakat.  Azok magukba sz�vt�k az �ltet� vizet, �s �gy hajladoztak, mint �jkorukban.

            A mogyor�fa boldogan ny�jt�zott az �g fel�.

            - De j�l j�tt ez a kis seg�ts�g!  - s�hajtotta.

Megr�zta mag�t, �s a m�r z�ld f�p�zsitra hull� es�cseppekben a Nap f�nye megt�rt, �s csod�latos sziv�rv�nyt hozott l�tre.

            - De sz�p! – s�hajtott megint a fa. – �rzem, itt a tavasz! �rzem, tagjaimban a kikeletet! �rzem, amint az er�m visszat�r! De, jaj! Olyan mag�nyos vagyok! – �s nagyon szomor� lett megint a mogyor�fa.

            Messze-t�vol, ahol az �g a f�lddel �rintkezik, ott a l�t�hat�rn�l f�nyesen ragyogott a Nap. Onn�t a messzib�l vil�g�totta meg a p�r�s leveg�t, �s csalogatta el� a sz�ps�ges sziv�rv�nyt. Az �reg mogyor�fa is szeretett volna ism�t a Nap kegyeibe f�rk�zni, ez�rt integetni kezdett a Napnak.

            - Szervusz Nap! De r�g simogatt�l, melengett�l!

A Nap, mintha �rtette volna a fa gondolat�t, melegs�g�vel el�rasztotta az eg�sz mez�t, ott is, ahol a fa �llt. Megsz�r�totta az es�t�l nedves t�jat, majd egy hirtelen gondolatt�l vez�relve �tvil�g�totta a fa sz�v�t, onn�t is kisz�r�tva a marad�k nedvess�get. A f�n a gy�ny�r hull�ma futott v�gig. M�g gy�kerei is beleborzongtak.

            �gai v�g�n pedig kipattant az els� r�gy, majd hamarosan nagy z�ld bimb�k lept�k be, �s hosszan cs�ng� csoportos bark�k hint�ztak friss vesszein.

            - De gy�ny�r�ek az �gaim! – ujjongott a mogyor�fa. �m, m�g mindig nem volt igaz�n boldog. Szeretett volna hasznos lenni. V�gyta, hogy a madarak ism�t r�tal�ljanak.

            - M�hek, gyertek! – ki�ltotta. – Vigy�tek h�r�t az �t t�loldal�ra is, hogy �lek, m�g er�s vagyok, �s v�rom a madarakat! M�g tudom �ket ringatni!

            A m�hek k�rbedongt�k a f�t. A s�rg�sbarna bark�kb�l �sszegy�jt�tt�k a vir�gport, �s vid�man z�mm�gve, tovar�ppentek.

            �s a fa v�rt! V�rt, �s v�rt! Sz�p leveleket is n�vesztett, mire vid�man trill�zva megjelent az els� pacsirta. �s a fa sz�ve nagyot dobbant!

            -V�gre!

A pacsirta cs�r�ben egy kicsinyke szalmasz�llal k�zeledett fel�, majd megpihent a t�rzsek biztons�g�ban. �des terh�t letette, s tovarep�lt. De nem maradt sok�ig t�vol…

            Az anya szeme k�nnybe l�badt, mire id�ig �rt a mes�l�sben. Gyermeke csod�lkozva n�zett r�.

            - Mamika! Mi�rt s�rsz?

            - Csak, olyan meghat� ez a mese! – v�laszolta megnyugtatva kicsiny�t, de k�zben arra gondolt, � az a mag�nyos mogyor�fa. De vajon az � v�gyai is teljes�lnek, vagy csak v�gyak maradnak!? Sz�ve nagyot dobbant, amikor t�voli kedves�re gondolt, aki, ha besz�lgetni tudott vele, f�nyt �s rem�nyt vitt siv�r �let�be…

                                 / Szab� Gitta /

2006.04.06