Szellem t�nc

Fagyosan d�ltem h�tra a sz�kemben. A r�m�let, amit a l�tv�ny okozott, v�gtagjaimat �nk�ntelen r�ndul�sokra k�sztette. A hirtelen mozdulatt�l, kezemb�l kiesett a d�szes csomagol�s� aj�nd�k, amit a h�zigazd�nak hoztam, �s hatalmasat puffant a padl�n.

            A vend�gszoba, ahov� az inas bevezetett, �don hangulat�val, a falakon l�g� vastag, aranyozott keretes k�peivel, s�t�tbarn�ra p�colt t�m�r fab�toraival r�telep�lt a l�gz�szerveimre.

            M�g a h�zigazd�ra v�rtam, a fojtogat� leveg�t�l fuldokolva, izzadts�g cseppes homlokkal, szikr�z� szemekkel n�ztem a festm�nyeket. Valami�rt odavonzott�k a tekintetem, nem eresztett�k. Amint n�ztem a k�peket, lassan megelevenedtek a rajta l�v� szerepl�k, amelyek kil�ptek az olajjal festett v�szonb�l, �s el�ttem repkedtek. Olyan volt az eg�sz, mint valami szellemt�nc. Fekete csukly�s emberek fejvesztve menek�ltek az �ket �ld�z� lovasok el�l, kiknek piros k�peny fedte v�llukat, �s vadul lobogott a leveg�ben, v�r�sre festve a lovasok m�g�tt az eget.

            Az egyik lovas �d�z harcot v�vott a vele, szembesz�ll� csukly�ssal, aki valahonn�t egy hatalmas kasz�t kapott el�, �s �ri�si er�vel csapott a r�t�mad� lovasra, akib�l egy pillanat alatt lett �ld�z�b�l �ldozat. A kasza lecsapta a lovas fej�t, ami �ppen el�m gurult.

Sik�tottam, ahogy csak a torkomon kif�rt! �v�lt�ttem, szemeim t�gra meredtek, l�legzetem megakadt! �reztem, amint a v�r kifut a fejemb�l, �s az �jul�s ker�lget.

            Hirtelen nyikordult a bej�rati ajt�. Vend�gl�t�m kerek, mosolyg�s arccal jelent meg, �dv�zl�sre ny�jtva a kez�t.

�n dermedten, leveg� ut�n kapkodva m�g mindig a sz�kben h�trad�lve, mozdulatlanul �ltem. H�zigazd�m csod�lkozva n�zett r�m: - Rosszul vagy?! – k�rdezte t�lem.

- Lev�gta…a...a...fej�t! – v�laszoltam reszket� hangon �s kezemmel magam el� mutattam – Itt van!... Ide gurult a…

Vend�gl�t�m k�rd�n n�zett r�m: - Mi gurult el�d? De, h�t nincs ott semmi!

            Lassan eszm�ltem. A leveg�t is egyre k�nnyebben vettem. Szemeim el�l felsz�llt a k�d. A viaskod�, csat�roz� alakok imm�r mozdulatlanul d�szelegtek a festett v�sznon.

Az inas mell�m l�pett. Egyenes der�kkal lehajolt, �s felvette az elejtett csomagot. Lassan mozgott. Felegyenesedett, �s kom�tosan ny�jtotta fel�m a d�szes csomagol�s� dobozt. Mikor r�m n�zett, szem�ben k�l�nleges f�ny csillant meg: - Ez megbolondult! – gondolta mag�ban, �s sz�j�t fagyos mosolyra h�zta.

B�tortalanul vettem ki kez�b�l a csomagot.

- Igen! Az aj�nd�k! – jutott eszembe – Rem�lem nem t�rt �ssze!  

Kezemben az aj�nd�kkal, lassan, �vatosan k�rben�ztem a szob�ban. Egy hatalmas, nyitott ablakon �t, vid�m napf�ny �radt a szoba belsej�be, megvil�g�tva a festm�nyeket.

- Olyanok mintha mozogn�nak! – mutattam a lovasok fel�.

- Igen! A f�ny j�t�ka! Az�rt tettem ide �ket, mert itt a leghat�sosabbak – v�laszolta a vend�gl�t�m.

- Igen. Hat�sosak, az biztos – mosolyogtam imm�r magamon, hiszen r�j�ttem mi is t�rt�nt val�j�ban – T�l �l�nk a fant�zi�m!!

            Az aj�nd�kkal a kezemben fel�lltam, �s odal�ptem a h�zigazd�hoz �s bar�ts�gos �dv�zl�s ut�n, �tadtam neki. Az izgalomt�l kipirult arccal kezdte bontogatni. �gett a v�gyt�l, hogy min�l el�bb megtudhassa, mit rejt a dobozka.

- Ak�r egy kisgyerek! – gondoltam – Sosem v�ltozik!

N�ztem �t, a legkedvesebb bar�tn�met, �s mosolyogtam, v�gre teljesen magamhoz t�rve.

                                                                                              ( Szab� Gitta:2006-09-29)

 ------------------