Egyed�l

Azt mondj�k: „Ki kor�n kel, aranyat lel!”

� kor�n kel, m�g a kakas sem kukor�kol,

A Nap �lmosan d�rg�li szemeit,

Nincs kedve m�g, hogy vil�g�tson.

A reggeli sz�rk�letben �tra k�l,

V�rja �t a munka, legal�bb az v�rja,

Sok a tennival�, esz�be sem jut hogy �rva,

S ha hazat�r, nincs ki az ajt�ban, v�rja.

A napi robot ut�n, v�gre hazat�rve,

F�radtan illeszti a kulcsot a z�rba:

Kattan a z�r, �s az ajt� kit�rva,

M�g csak nem is nyikordult a p�ntja.

Odabent nem v�rja senki sem,

Nem terjeng illata az �telnek,

Nincs ki forr� k�v�j�t megkeverve,

Az asztalra el�tegye..

�r�k vend�g n�la a f�radts�g,

S ki v�rja �t!? Az �gya,

Melyben �rvas�g a p�rja,

S egyed�l hajtja fej�t a p�rn�ra.

Szemei magukt�l csuk�dnak,

Be sem takar�zik, olyan f�radt,

S nincs ki j� �jt, puszit adna,

Ki r�ncait homlok�b�l kisim�tsa.

�lm�ban ser�nykedik mellette asszonya,

Haj�t l�farokba fogta,

S a gyermekeket csit�tgatja:

�desapa f�radt! Hadd aludjon a dr�ga!

                                   (Szab� Gitta: 2006-09-15)