�lj�nk B�kess�gben   „B�ke”, Mily gy�ny�r� sz�! Hallat�ra sz�v�nket, Melegs�g �nti el.   Szem�nk el� t�rul a nagyvil�g, Benne soksz�n�: Feh�r, barna, s�rga, Avagy r�zb�r� ember.   De l�tjuk a fels�g �s fens�g jeleket, M�g�tt�k a fegyvereket, Puszt�t�st, gy�trelmet �s  A m�ltatlan hal�lt.   �hez� gyermekek? Fek�lyes b�r� betegek? B�z �s szem�thegyek? Borzogat� jegyek �s jelek, Melyek�rt �N sz�gyenkezem.   Sz�gyellnie kellene mag�t Az embereknek, hogy t�rsait�l, Sajn�lja, irigyli A nyugodt �letet.   Fogjunk h�t �ssze! Mindegy milyen a b�r�nk sz�ne, S ne csak besz�lj�nk a „B�k�r�l”, Tegy�nk is �rte.   A kapzsis�got, �nz�st, Tegy�k f�lre, Osszuk, meg amink van, Az emberis�ggel.   De a „B�ke”, Ez a gy�ny�r� sz�, Mely megval�sul�sa neh�zkes, Nem csak rajtunk m�lik.   Ne k�rkedjenek azok, akik m�sok, A m�ss�g, nem kiv�lts�g. Ahol �lnek, ott legyenek �nmaguk, S ne akarjanak se, t�bbet se, kevesebbet, Mint ami a t�bbieknek megadatott.   Egy a l�nyeg! Ha �gy n�z�nk egym�sra? Hogy � is csak egy ember, Olyan, mint �n magam,   Tal�n akkor, L�tre j�het a „B�ke”. Elhallgatnak a fegyverek, S a tudom�ny, a felfedez�s �s k�s�rlet, Szolg�lni fogj�k az �letet.                                             /Szab� Gitta/ 2005.06.28.