Tegnap bor�s volt a lelkem

Tegnap bor�s volt a lelkem,

A Nap sem nekem ragyogott,

Hi�ba a csilingel� mad�rcsicserg�s, mert

F�leim z�rt kapui kirekesztett�k.

Bennem d�lt az �gih�bor�,

Szemem �r�lten pattog� szikr�t sz�rt,

Ki bele n�zett,

Nyak�t beh�zva eloldalgott.

Haragom t�rgya, otthonom feld�l�sa,

Kalap�cs, f�r�, z�rzavar �s rohang�l�s, s

Levert, csempe szil�nkjai repkedtek,

Mintha csak szemem haragos szikr�i lenn�nek.

T�d�m is l�zadt a porfelh� ellen,

Orrom �lland� t�ssz�g�sre ingerelve,

Ha bomba robbant volna, akkor se

Lenne nagyobb, �s s�r�bb a porfelleg.

Lelkem zaklatott, feld�lt, mint a lak�s,

Egy eg�sz napra volt sz�ks�ge, hogy kid�h�ngje mag�t,

Tajt�kz� haragja csendesen el�lj�n, ak�r

A porfelh� finom szemcs�i a b�torokra telep�lj�n.

V�gre elj�tt a nyugalmat, enyh�l�st hoz� �j,

Lehunyt szemeim m�g�tt

Az agyam sok�ig dolgozott m�g, hogy

Rendbe rakja zaklatott elm�m.

Lassan lazulni kezdtek fesz�lt idegeim, s

az �lmok mezej�re t�vedtem,

hol v�gre f�lem kit�rt kapui meghallhatt�k zengeni,

a mad�rk�rus gy�ny�r� dal�t.

Elj�tt a reggel, mad�rdalt�l hangosan,

A vekker is �breszt�t f�jt: bim-bam!

F�lem hallotta a mad�rdalt, mert

Zaklatott lelkem, az �lmok mezej�n v�gre,

nyugalomra lelt!

                                                   / Szab� Gitta /

2006.05.21