A magyarok nyilait�l ments meg…

Bel�ptem a m�zeum ajtaj�n. Fesz�lt nyugtalans�g uralkodott rajtam. Gondolataimban el�bukkant sok r�gi k�p, esem�ny, amelyek kavarogtak nagy �sszevisszas�gban. A t�rt�nelmi id�ben visszautazva, fekete porfelleg lepte be az eml�keket. Mid�n a porfelleg gomolyg�sa lecsillapodott, le�lt, kitisztultak a k�pek, megpillantottam egy cs�csos sapk�t visel� lovas sereget, amint a sztyepp�n v�gtatott, az id�ben k�zeledve.

            A jegyp�nzt�rn�l gondolataim hat�s�t�l elbambulva k�rtem a bel�p�jegyet. Sut�n el�kotortam a jegy �r�t, majd izgatottan indultam fel a l�pcs�n. Mintha csak �lmodn�k. Le�ltem egy terembe, ahol �ppen egy filmet vet�tettek. Egy fiatal le�ny hangja t�lti be az eg�sz termet. Mes�lni kezdett: - „… k�r�lbel�l, n�gyezer �vvel ezel�tt…”-, �s gondolataim ism�t visszat�rtek a sztyepp�n v�gt�z� emberekhez. �m a fesz�lts�get oldotta, hogy a hang mell� sz�nes rajzokat, �br�kat vet�tettek a feh�r v�szonra. Megb�v�lten n�ztem az �br�kat, majd ism�t a sz�vegre figyeltem: – „…A magyarok nyilait�l ments meg Uram miket!”

A hossz� id�utaz�s hirtelen v�get �rt. A magyarok letelepedtek, kir�lyt is v�lasztottak, �s elkezd�d�tt a v�ndorl�s alatt megszerzett tud�s kamatoztat�sa.

            Ezzel, kitess�kelt�k a vet�t�st n�z�ket, velem egy�tt a vil�gosba. Kicsit hunyorogva v�rtam n�h�ny pillanatot. E k�zben izgatotts�gom �jra nyugtalans�gg� v�ltozott, hiszen amit eddig l�ttam v�ratlanul �rt, �s az igazi ok, a c�l, ami�rt j�ttem, m�g csak ezut�n k�vetkezik.

N�h�ny l�p�ssel arr�bb egy bord� f�gg�ny m�g�tt v�rt r�m t�relmesen.

�nk�ntelen�l is n�ma csendben h�ztam f�lre a f�gg�nyt, hogy bel�phessek az elker�tett ki�ll�t�si ter�letre. Odabent meg�lltam. L�legzetem is visszafojtottam. El�ttem ott �lltak a magyar kir�lyok �leth� m�sai, korabeli �lt�zet�kben, hajviselettel, pomp�zatos sz�nekben.

M�r nem voltam nyugtalan �s fesz�lt. A m�lt�s�gteljes k�rnyezet b�kess�get sug�rzott fel�m. A le�ny hangja ism�t megsz�lalt, �s megint mes�lt.  

            K�v�ncsis�gom sokf�le volt, de v�g�l is a t�rt�nelmi �hs�g felett gy�zedelmeskedett az a fajta k�v�ncsis�g, hogy mik�nt k�sz�ltek ezek a remek alkot�sok. Itt �lltam a magyar kir�lyok panoptikum�ban, �s csak n�ztem, csod�ltam, �s irigyeltem az a tud�st, �gyess�get, amivel az alkot� rendelkezett.

Nem is igaz�n olvastam el a ki�ll�tott kir�lyokr�l sz�l� ismertet�t, hiszen nagyvonalakban az�rt ismerem a t�rt�net�ket, hanem ink�bb alaposabban szem�gyre vettem a szobrokat.

            B�r ezek a szobrok tal�n csak m�anyagb�l, kelm�kb�l, l�sz�rb�l k�sz�ltek, m�gis hihetetlen m�lt�s�ggal t�lt�tt�k meg a termet �s a l�togat�k sz�v�t. Tisztelettel j�rtam v�gig a ki�ll�t�st �s n�ztem farkasszemet kir�lyainkkal.

            A vet�tett film, az ismertet� sz�veg, a korabeli zene, hogy ott j�rhatok a kir�lyok k�z�tt, �s a birtokomban l�v� tud�s, egy�tt, felemel� �lm�nyt ny�jtottak sz�momra. Szinte lebegtem j�r�s k�zben. K�nny�nek �s nagyon meghat�dottnak �reztem magam. A lelkemben b�kess�g honolt. �gy l�ptem ki a m�zeum kapuj�n, �s mondtam b�cs�t-e fantasztikus ki�ll�t�snak.

            �r�k �lm�ny marad sz�momra.

                                                                                              ( Szab� Gitta: 2006-11-29)