Sz�mvet�s

Elj�tt az �vv�ge! Itt a Szilveszter �s az �j �v k�sz�b�n, magamba fordulva, csendben merengek az id�ig eltelt �letemmel. Ezernyi gondolat kering a fejemben. K�pek villannak fel, majd t�nnek el ism�t. Az id�ben min�l k�zelebb �rve napjainkhoz, egyre f�j�bb eml�kek t�rnek el�. Elm�lt �lel�sek, f�jdalmas eml�kei rohamoznak meg, a lelkem „M�lt” felirat� fi�kj�b�l. Sokasodnak, mint k�peslap gy�jtem�nyem a szekr�ny alj�ban, egy porosod� kartondobozban.

Sz�mvet�st k�sz�tek! A r�gm�lt k�d�n kereszt�l, csak n�h�ny pillanat csup�n, m�g �letem lepereg el�ttem. N�zem az �jf�li t�zij�t�kot, s �ress�get �rzek.

A boldogs�g r�g meghalt! – k�szik ez a r�mes gondolat a fejembe, dermedtt� t�ve l�ktet� v�remet. – De nem! – ki�ltok fel r�m�lten.  

Ekkor valamif�le k�d sz�ll zaklatott elm�mre, mely tomp�tja f�jdalmam. A tompults�g, f�sults�g m�g�l el�bukkannak a m�g r�m v�r� feladatok, �s az elv�gzettek is.

M�rlegelek! Mi az, mit elv�geztem?!

Felneveltem k�t gyermeket. Sok- sok embernek okoztam �r�met, szereztem kellemes pillanatokat. �s tanulok, fejl�d�m. Egyfolyt�ban. Nyertem s vesztettem sok csat�t. Kidobtak, bel�m r�gtak, megal�ztak, de itt vagyok! Meg�riztem a teremt�s csir�j�t a sz�vem m�ly�n. Ez az�rt m�gis csak valami!

            Felocs�dtam dermedts�gemb�l s r�gi f�j� eml�keimet, vissza�ztem lelkem fi�kj�ba. J�l lelakatoltam, hogy t�bb� ne t�rhessenek felsz�nre.

K�nnyez� szemeimb�l a p�ra felsz�radt, �s mint a t�zij�t�k csillog� f�nyei, szemeim is �jra ragyogtak. Az �j �let, �j lehet�s�gek rem�nye csillant meg benn�k.

            Lehet! Van m�g sz�momra Boldogs�g!?

                                                                                                    (Szab� Gitta: 2007-01-03)