Egy leheletnyi parf�m

K�bultan �bredtem. Kik�v�lyogtam a konyh�ba. A villanykapcsol�t tapogatva kerestem meg. – Milyen j�, hogy energiatakar�kos izz� van benne-, gondoltam, �gy volt ideje a szememnek, hogy hozz�szokjon a f�nyhez.

H�tv�ge van, nem kell munk�ba igyekezni, m�gsem tudtam tov�bb aludni a meg szokott id�n�l. Izgatott voltam. Ma randev�m lesz. Igaz m�g csak reggel van, az est nagyon messze m�g, de az �gy kidobott.

Feltettem egy k�v�t. Am�g lef�, addig birtokba veszem a f�rd�szob�t. Gyors mosd�s, fogmos�s, f�s�lk�d�s. A t�k�rbe n�ztem. N�ztem magam. – Hm! Milyen karik�sak a szemeim! – s�hajtottam. Nem tetszett, amit l�ttam. Hogy a hangulatomon jav�tsak, egy leheletnyi parf�m�t f�jtam a nyakamra, h�l�ingemre.

Ez a kedvenc parf�m�m. Vir�gillat. Ahogy bel�legeztem az illat�t, szinte megsz�d�ltem. Szemeimet behunytam. A k�pzelet sz�rny�n egy mez�re �rkeztem. A mez� sz�l�n�l meg�lltam, k�rben�ztem. K�r�sk�r�l lilaorgona bokrok sorakoztak, k�zt�k el�, el�bukkantak a feh�r ak�c f�rt�s vir�gai. Az ez�st�sen csillog� f�ben gy�ngyvir�gok fodros kelyhei b�logattak a langyos sz�lben. A k�k �gbolton gyors r�pt� cink�k rep�ltek tova. Tekintetem k�vette �tjukat.

A t�volban egy �sv�nyt vettem �szre az orgonabokrok k�z�tt. Vajon hov� vezethet?!  K�v�ncsian indultam el rajta. Az �sv�ny egyenletesen emelkedett. Egy hegy tetej�re vezetett. Fent a hegyen, az �sv�ny v�g�n�l egy magas, v�kony �p�tm�nyt l�ttam meg. Amint k�zelebb �rtem, �szrevettem, hogy az ajtaja nyitva �ll, �s k�l�nleges f�ny, �rad rajta kereszt�l kifel� a szabadba. Szinte h�vogatott aranyl� csillog�s�val, hogy l�pjek beljebb. Kicsit t�tov�ztam. �vatosan k�rben�ztem. Az �sv�ny k�t sz�l�n�l v�gig orgonabokrok �lltak. �k is v�rtak.      

Vettem egy m�ly l�legzetet, �s bel�ptem az ajt�n. Odabent ugyanolyan aranyl� ragyog�s fogadott, mint amit az ajt�ny�l�sban l�ttam. Feln�ztem a torony cs�cs�ba. Olyan magas volt, hogy nem is l�ttam a v�g�t. T�gra ny�lt szemekkel n�ztem k�rbe. Az aranyl� csillog�sb�l egyszer csak el�ttem termett egy feh�r ruh�s f�rfialak. Hossz� feh�r haja �s szak�lla volt. Kezeit fel�m, ny�jtotta. �n hozz� l�ptem. Valami�rt nem �reztem f�lelmet. B�tran fogtam meg kezeit. �gy �lltunk. Nem t�rt�nt semmi, egyszer�en csak egyre boldogabb lettem. Majd kezeink sz�tv�ltak, �s �n kil�ptem az �p�let ajtaj�n. �gy �reztem a boldogs�gom t�nd�kl� f�nyt �ltve, leng k�rbe.

Mire az �sv�nyen visszajutottam a mez�re, ez a f�ny elt�nt. Puszt�n a boldogs�g�rzet marad a sz�vemben. Egy kis szell� j�t�kosan suhant el mellettem, a vir�gok illat�t fel�m rep�tve. – A parf�m�m illata! – villant �t agyamon. Kinyitottam a szemeimet. M�g mindig a t�k�r el�tt �lltam, s a t�k�rk�pem bar�ts�gosan mosolygott r�m. Boldog voltam! �s a k�v� is kif�tt id�k�zben.

                                                                                  (Szab� Gitta: 2007-01-22)

-----------------