Gy�ny�r� friss reggel volt. S�t�ltam a mez�n, �s minden �rz�kszervemmel a hajnal nyirkoss�g�nak illat�t �lveztem. K�r�s-k�r�l, ny�rf�k sorakoztak, balzsamos illat�, ez�st�s leveleik a Nap f�ny�ben f�r�dtek, s mint dr�gak�vek t�nd�k�ltek. L�bam alatt napraforg�tenger ter�lt el. Sz�ps�ges s�rga fejecsk�iket a Nap fel� ford�tott�k, �gy �dv�z�lve �t, aki mint t�zgoly� uralta �s festette pirosra a reggeli �gboltot. V�r�sen izzott t�le minden. Tekintetemet az �gboltra szegeztem, ahol vill�s fark� fecskecsapat sz�llt tova. Ut�nuk n�ztem, �s a t�volban egy hegyet pillantottam meg.  Elindultam, hogy szem�gyre vegyem.

Amint k�zeledtem, egyre csak azt l�ttam, hogy a hegy cs�cs�b�l f�st t�r el�.

Csod�lkoztam: - Vajon mi lehet ez?  

K�v�ncsis�gom egyre er�s�d�tt, �s ugyan nem hegym�sz�shoz �lt�ztem, de neki veselkedtem, �s m�sztam, csak m�sztam egyre feljebb. M�r olyan magasan j�rtam, hogy nem is mertem lepillantani az alattam elter�l� narancss�rga mez�re.

V�gre fel�rtem a cs�csra. J�csk�n kimelegedtem. K�rben�ztem. L�ttam egy h�zf�les�get, gondoltam megn�zem, ha m�r id�ig elj�ttem.  

Ahogy haladtam az �sv�nyen, valami furcsa �rz�s ker�tett hatalm�ba. A t�j minden�tt kormos, ki�gett, mintha valami t�zok�d� s�rk�ny gyakorolt volna t�zet f�jni! A sz�vem egyre hevesebben dobogott, f�ltem is, hisz nem tudtam mi v�r r�m.

Mintha csak valami mes�be cs�ppentem volna, egy kacsal�bon forg� v�rat pillantottam meg magam el�tt, melynek l�bsz�r�ban egy ajt� ny�lott. M�r �rtettem, honn�t j�tt a f�st. A Kacsal�bon forg� v�r egy vulk�n kr�ter�n �llott. Az ujjak a kr�ter perem�be kapaszkodtak.

Am�g ott n�zel�dtem, az ajt� csendesen kiny�lt. Nem nyikorgott, semmilyen hangot nem adott. N�m�n felt�rul, �s a k�lvil�got �sszek�t�tte a pokollal. Nagyon megijedtem s, hogy honn�t azt nem tudom, tal�n az igen er�s k�pzeletem seg�tett, de v�ratlanul egy kard ker�lt a kezembe. K�v�ncsis�gom hajtott el�re. A kardot er�sen markoltam, ha valakivel tal�lkozn�k, tudjak v�dekezni. Mert azt sejtettem, hogy egy ilyen helyen, a pokol torn�c�n, j� emberrel nem igaz�n hozhat �ssze a sorsom. �vatosan l�ptem be az ajt�n, melyen igen er�s f�ny �radt ki a k�lvil�g fel�. Ez a f�ny a vulk�nb�l t�rt felfel�.

Ez egy r�m�lom! Gondoltam, hisz l�baim alatt ott fortyogott, bugyogott egy m�k�d� vulk�n t�zes l�vat�mege, melyb�l egyre magasabbra h�gtak a l�ngnyelvek. F�ltem is, hogy valamelyik megnyaldossa a talpamat, hiszen egy �pp csak le nem hull� sziklaszirten �lltam, amit m�r az id� �s a h�s�g igen csak kikezdett, �s telis tele volt reped�ssel.

Egyszer csak, a l�ngokb�l kiemelkedett egy m�glya, amelyr�l egy megk�t�z�tt n�i alak rem�nykedve n�zett r�m. A t�zes l�ngnyelvek hol elnyelt�k alakj�t, hol l�tni hagyt�k. Olyan �rz�sem t�madt mintha egy fuldokl�t l�tn�k magam el�tt, aki a v�zb�l el�bukkan, majd al�mer�l. Mikor �jra el�bukkant, kezeit k�r�n ny�jtotta fel�m.

Megborzongtam. Valahogy seg�teni kellene ezen a szerencs�tlen l�nyen. Gondoltam, majd a kardommal elv�gom a k�telet, amikor megint el�bukkan. De hi�ba volt minden igyekezetem, a m�glya nagyon messze volt. F�ltem, ha t�l nagyot ny�jt�zok, belezuhanok a t�zkatlanba, �s odaveszek �n is �s a m�gly�n az alak is. Igen er�sen gondolkodtam, mit tehetn�k, amikor ism�t csoda t�rt�nt. Ugyanaz j�tsz�dott le, mint amikor a kard a kezembe ker�lt. Az er�s akarat, egy m�g er�sebb hidat var�zsolt kett�nk k�z�, mely a t�z f�ny�ben aranysz�nben ragyogott.

Nem t�tov�ztam tov�bb. Gyorsan, amennyire az alattam bugyog� borzad�lyt�l mertem, odamentem az alakhoz. Kardommal elv�gtam a k�teleket, �s mintha egy bels�hang utas�tott volna, kifel� indultunk az �p�letb�l. Fogtam a l�ny kez�t, de mire ki�rtem a megmentett alak f�stt� v�lt.

Feh�r f�stk�nt k�s�rte az utamat, eg�szen le a hegyoldalon a gy�ny�r�s�ges, napraforg�s mez�re. Mint valami vid�m, j�t�kos szell� kacskaring�zott k�r�l�ttem, k�rbelebegett, szinte t�ncolt.

A mez� �s az �gbolt egybeforrt. Aranylott az eg�sz, �s mintha l�thatatlan kezek a feh�r f�st�t h�vogatt�k volna, fel eg�szen az �gig.

K�l�n�s zene sz�lalt meg. L�gy, szel�d, b�k�t sug�rz�, halk, m�gis j�l hallhat� zene. Mintha angyalok trombit�ja sz�lt volna, �s a f�st sz�llt, egyre sz�llt, fel a magasba. Mikor m�r nem l�ttam, a zene is elhallgatott, �s az aranyos ragyog�s is megsz�nt.

            K�bultan n�ztem k�rbe. Ott �lltam ahol megpillantottam a hegyet. M�g mindig �reztem azt a balzsamos illatot, amely k�pzeletemmel j�tszott, elb�d�tott, �s egy izgalmas, sz�v dobogtat� k�pzel�d�ssel csapott be, hiszen se vulk�n, se t�z, se megk�t�z�tt n�, csak a reggeli l�gy szell� j�rta t�nc�t, mag�val ragadva a harmatcseppeket.

Megr�ztam magam. M�g egy utols� m�ly szippant�s ebb�l a b�d�t� reggeli illatb�l, majd becsuktam az ablakot, melyen kereszt�l az �bredez� term�szet, a tavaszi vir�gz� kert var�zsos illata �radt be a szob�ba. No �s egy kis l�g�ram! A zene a r�di�n kereszt�l ism�t felcsend�lt, a kif�tt k�v� meleg g�ze vid�m t�ncot lejtett a friss l�g�rammal, a k�v� illat�t sz�thordva a lak�sban.

Micsoda mennyei illat!

                     (Szab� Gitta: 2006-11-04)