Cs�ggedten �llt a m�l� sz�l�n�l. Halott tekintettel, mereven b�multa a m�l� l�baihoz halkan ver�d� hull�mokat. Az id� lassan haladt, az �ramutat� szinte meg sem mozdult. A v�gtelen v�zben h�feh�r hatty�k �sztak lassan, r��r�sen. A k�rnyez� f�kon m�g a levelek sem rezd�ltek, mozdulatlan �s n�ma volt minden, csup�n egyetlen gondolat kavargott m�g a fej�ben; 
- Ugorjak, vagy ne ugorjak? 

     Apr� l�p�st tett el�re, m�r teljesen a m�l� sz�l�n�l �llt. Egy enyhe sz�ll�k�s is el�g lett volna ahhoz, hogy a v�zbe sodorja v�zna, t�r�keny test�t. T�tov�zott.
- M�g egyszer, utolj�ra! – gondolta, �s ezzel megfordult, hogy visszan�zzen arra a j�l ismert t�jra ahol feln�tt, �s kedvese is �l. M�r biztosan keresi �t! Hagyott neki b�cs�levelet. Nem b�r tov�bb �gy �lni! 
Ism�t a v�z fel� fordult. Sz�ve neh�z volt. 

- Hiszen � szereti az �letet! De �gy? Betegen? M�g egy r�pke pillanat, azt�n �r�kre v�ge. Ugrik!

     Amint a gondolat v�gig futott elm�j�ben, a b�k�sen �szk�l� hatty�k hirtelen, mint akik megijedtek valamit�l, felr�ppentek �s a magasban tovasz�lltak.
         

A l�ny megr�m�lt! Elm�je egy csap�sra kitisztult. Szinte p�nikba esett, amikor r��bredt mit is akart tenni. Esz�be jutott a lev�l. Gyorsan megfordult, hogy min�l el�bb haza�rjen. Ekkor vette �szre, hogy kiss� t�volabb t�le, egy k�cos, g�nd�r haj� gyermek, kavicsokat dob�l a v�zbe.

- Mi�rt riogatod a hatty�kat? – ki�ltott oda a gyermeknek, aki angyali mosollyal n�zett fel�, majd fel�llt, �s �szrev�tlen�l elt�nt a lesz�ll� esti f�lhom�lyban.

                                            (Szab� Gitta: 2007-03-28)