A hegy gyomr�ban                                  (2007-05-18)

- Vigy�zz a fejedre! K�z�pen a bej�rat felett egy hegyes k� l�g lefel�!

Lehajoltam, kezemmel a bej�rat sz�l�nek t�maszkodtam, �s �vatosan �tl�ptem a nappal vil�goss�g�b�l, az �jszakai f�lhom�lyba. Bent kellemes h�v�s fogadott. A forr� melegt�l felhev�lt b�r�m, bors�dzott t�le.

- Erre! – hallottam a v�zhangozni hangodat.

A barlang m�lyen beny�lt a hegy gyomr�ba. Fej�nk feletti cseppk�k�pz�dm�nyekb�l �temesen cseppentek a v�zcseppek, amelyek alul kis t�cs�ban gy�ltek �ssze.

A szemem lassacsk�n megszokta a f�lhom�lyt, �s m�r l�ttam a fel�m ny�jtott kezedet is. Megfogtam, �s egy�tt indultunk felfedezni az �skori emberek barlangrajzait. Mert, hogy a t�r�nk c�lja az volt.

�vatosan haladtunk. Igyekezt�nk csendben maradni, nehogy megzavarjuk az esetleg itt �l� �llatok nyugalm�t. Szerencs�nkre, bar�taink elmondt�k, merre kell, menj�nk – nem r�g j�rtak itt -, �gy k�nny� szerrel v�lasztottuk meg az �tir�nyt. A sok sz�k j�rat k�z�l hamar megtal�ltuk azt, amely egy kisebb terembe torkollik. Nem is volt hossz� az �t od�ig.

A terembe �rve v�gre kiegyenesedhett�nk. Nem kellett att�l f�lni, hogy hozz��r�nk a cseppk�vekhez, vagy valami undor�t� p�khoz! Ott �lltunk csendben. Hallgattuk a csend hangjait. Csepeg�s, csobban�s, valamif�le susog�s, apr� sz�rnyak surran�sa, s�pol� hangok, vijjog�sok, kattog�s…

            - Gy�jtsd meg a l�mp�t! L�gy sz�ves! – k�rtelek. Nagyobb biztons�gba �reztem magam, ha volt egy kis vil�goss�g.

Amint felkapcsoltad a zsebl�mp�t, a hirtelen f�nyt�l, megelevenedett a barlang. A magasban, riadtan visong� apr� �llatok repdestek �sszevissza. Egyre hevesebben csapongtak, �s a rajb�l, ki-kir�ppent egy, egy-egyed. Eg�szen k�zel hozz�nk.

R�m�lten hadon�sztam a kezeimmel. R�d n�ztem. Mozdulatlanul �llt�l, szemed r�snyire volt csak nyitva. Lassan mozdult�l. Alig l�ttam. Egyszer csak kialudt a l�mpa.

- Csitt! – mondtad alig hallhat�an. – Ne mozdulj! Maradj nyugton egy kicsit! V�rjunk, h�tha lecsillapodnak. – suttogtad tov�bb.

Dehogy tudtam �n b�rmit is tenni, nem hogy megmozdulni! A f�lelemt�l megdermedtem.

Ism�t csend volt. Megint hallottam a v�z csepeg�s�t, a susog�st – vajon mi susoghat? -, a sz�rnycsap�sokat.

Nem tudom meddig �lltunk mozdulatlanul. A barlang h�v�s�ben m�r kezdtem f�zni. �reztem karom libab�r�s. M�g ott �lltunk �s v�gig gondoltam a t�rt�nteket, sz�gyen �lt ki az arcomra. Hogy �n milyen gy�va vagyok! Megijedek egy p�r denev�rt�l! Mindenesetre a barlang kincseit v�g�l is nem siker�lt l�tnunk.

- Gyere! – hallottam v�gre azt a sz�t, amire v�rtam.

- Menj�nk min�l gyorsabban! – suttogtam vissza.

Megfogtad a kezem, �s elindultunk kifel�, �t a sz�k folyos�n. Lassan megl�ttuk a bej�rat fel�l besziv�rg� f�nyt. Sz�vem hevesen dobogott. Att�l f�ltem kihallatszik, �s felveri megint, a v�gre lecsillapodott denev�reket. Apr�kat l�pkedt�nk, vigy�zva a talpunk alatt a k�vekre, nehogy megbillenj�nk valamelyiken. 

Nagyot szippantottam a leveg�b�l. Arcom az �g fel� tartottam, hogy �rezzem a Nap meleg�t. Enyhe szell� f�jdog�lt.

- V�gre! – s�hajtottam fel. – De finom is ez!

Te �t�lelted m�g mindig reszket� testem. �gy b�jtam hozz�d, mint egy kisgyermek a mam�j�hoz.

- Ugye nem mondjuk el senkinek, hogy megfutamodtunk?

- Hova gondolsz? Csak nem �getem magunkat? – v�laszolt�l.

Tekintet�nk tal�lkozott, �sszenevett�nk, �s vid�man l�pt�nk a hazafel� vezet� �tra.