Dermedten �llt...

Dermedten �llt, s esdekel�n n�zett,

N�zett, egyre csak fel a magas �gre.

A meg�radt Duna h�mp�lyg� viz�ben,

M�ltj�nak minden rezd�l�se,

Gyermekkora dr�ga eml�ke,

A foly� hull�maiban �rtek v�get.

L�togat�ba j�tt, felkeresni a m�ltat,

Melyet most a Duna �r�kre elmoshat.

Tehetetlen�l �ll, kez�t �lel�sre t�rja,

�m, nincs m�r senki, kit karjaiba z�rna.

Szemeit k�nny �ztatja:

Az eg�sz m�ltja lett oda!

Megnyugv�sra v�gyott, de sok�ig v�rt,

M�r csak az elm�l�s az, amit l�t.

A h�z, hol boldog gyermekk�nt �lt,

Nincs t�bb�, m�ra m�r az eny�szet�.

Siratja romba d�lt �let�t,

S, hogy nem sietett, nem j�tt el�bb.

R�gi ismer�s�k felismert�k,

Karon fogt�k, elvezett�k,

Nem hagyt�k mag�ra b�nat�val,

Megk�n�lt�k, j� hazai p�link�val.

Hamarosan megnyugodott lelke,

�j-r�gi ismer�sei k�r�ben.

Amint az �ra mutat�ja halad el�re,

Lett szeme egyre f�tyolosabb, �vegesebb.

R�gi t�rt�netek megelevenedtek,

S ismer�seivel �jra gyermekek lehettek.

K�pzeletben �t�ltek minden cs�nytev�st,

Mit akkor, ott, tettek gyermekk�nt.

Imm�r nevetve danol�sztak,

A p�linka okozta k�bults�gban,

Majd, elmer�ltek a m�lt k�tj�ban,

Hov� gy�sz�j�t ejtette a szeg�ny le�ny.

�res lelke felt�lt�d�tt eml�kekkel,

Arc�n p�rral intett b�cs�t, m�ltja �rz�inek.

                        (Szab� Gitta: 2007-07-18)