Apm
Szb Gitta 2007.08.27. 10:59
egy temets alkalmval, engedted hogy rezzelek..
Apm
Ott ltnk, egyms mellett,
A flhomly lepte, kis teremben,
Krlttnk rokonok serege,
S gyszol vendgek.
Kzpen, a ravataloz asztalon,
Pihent egy csppnyi kopors,
Nagybtym hamvait vigyzn.
Vrta az utazst, a vgs ton.
A kis szobban slyos csend honolt,
Melyet megtrtek, halk szipogsok,
Fel-felszakad shajok,
Keserves, nyszrg srsok.
Tudom, nagyon szeretted t,
Ki, most vgleg elkszn,
Halla tged is meggytrt,
Szemed sarkbl a knny eltrt.
n csak nztelek, bnatos szemeimmel,
Hogy fradt kezeddel, trld knnyeidet,
Akkor reztem valami kzset veled,
S nyltam, hogy foghassam a kezed.
Te elfogadtad, megszortottad,
S gy kz a kzben maradt,
Nem hztad el, ott hagytad,
Mg a pap beszlt, mozdulatlan.
Vgre foghattam a kezed,
Mely egykoron, anymat lelte,
S taln simogatta gyermeki fejem,
Melynek emlkt a mlt eltemette.
Boldog vagyok, mert rezhetlek,
Kezed, s lelked rinthetem,
Pr percig gyermek lehetek,
Kr, hogy ezrt, valakinek halnia kellett.
(Szab Gitta: 2007-08-27)
|