A v�r szava, avagy a v�r nem v�lik v�zz�

Rendk�v�li hideg fogadta, amint kil�pett az utc�ra. Az id�j�r�s jelent�sb�l tudta, hogy leh�lt a leveg�, �s az ablakb�l l�tta, hogy esik az es�, de erre az�rt nem sz�m�tott.  Kellemetlen, hideg, h�sba mar� sz�l f�jt az arc�ba.  Az erny�j�t j� er�sen kellett tartania, hogy az al� kap� sz�l ki ne ford�tsa a kez�b�l.  Hirtelen azt sem tudta, hogy mit tegyen. Ruh�j�t, r�vid kab�tj�t t�pte, szaggatta a sz�l, mintha csak haragudna r� valami�rt.

A zebr�n�l v�rta, hogy v�gre z�ldre v�ltson a jelz�l�mpa, �s folytathassa siet�s �tj�t.  De, hov� is siet? Hiszen sehol, senki nem v�rja. R�vid �lete alatt, szinte mindenkit elvesz�tett, akit csak lehetett. Aki pedig m�g �l a rokonok k�z�l, azok nem k�v�ncsiak r�. Kitagadt�k!

Mikor anyja kidobta otthonr�l, mert szerinte sz�gyent hozott a fej�re, �s mert a faluban �sszes�gtak miatta a h�ta m�g�tt az emberek, �s � ezt v�ns�g�re nem volt hajland� elt�rni, akkor �, emelt f�vel l�pett ki a sz�l�i h�z kapuj�n. Akkor is, azon a napon is ilyen cudar id� volt. Tal�n ez a kellemetlen sz�l, korb�csolta fel eml�keit.

J� p�r �ve, hogy sz�nd�kosan eltemette a m�ltj�t. Maga sem �rtette mi�rt t�rt r� most ilyen er�vel! Ilyen �l�nken! Mintha csak most t�rt�nt volna minden!

�desapja hal�la ut�n, iker testv�re tragikus �ngyilkoss�ga ut�n, megv�ltozott benne valami. Valami t�rt�nt odabent, ami arra k�sztette, hogy �let�t habzsolva �lje. Nem akart semmir�l lemaradni. �jjelenk�nt bulikba j�rt, nappal aludt. Az iskol�t is ker�lte. M�g az enyh�bb k�b�t�szereket is kipr�b�lta. Z�ll�tt kin�zet� alakokkal l�fr�lt az utc�n. �s, ezt bizony rossz szemmel n�zt�k a faluban. �gy azt�n, mikor kiadt�k az �tj�t, felk�lt�z�tt a v�rosba, az akkori bar�tj�hoz.

Szerencs�je volt vele. Ugyan sokkal id�sebb volt n�la, de a vele elt�lt�tt id� alatt, sok minden letisztult a lelk�ben. Bar�tja egyben p�rtfog�ja �s apja is volt. Mikor mire volt sz�ks�ge. Remek szakm�t tanult, j� munkahelyet siker�lt tal�lnia. Kellemes kis lak�sban �ldeg�ltek. Mindene meg volt m�r, ami a nyugodt �lethez kellett.

Egy reggelen azonban, hi�ba keltegette p�rj�t. Az nem mozdult. Halott volt m�r! �s hideg! A ment�s�k sz�vrohamot �llap�tottak meg. Els�re elvitte. P�r perc volt csup�n az eg�sz.

Tal�n fel sem �bredt!

Meg�rkezett a villamos. Felsz�llt. Nem volt sok utas. K�bultan �lt le a legk�zelebbi sz�kre. Szinte nem is �rz�kelte k�rnyezet�t. Az ablakon kifel� n�zve, ism�t gondolataiba mer�lt. Az eml�kek sz�rny�n visszacseppent ahhoz a reggelhez. Akkor, ott, p�rja halott teste mellett megfogadta, t�bb� nem szeret senkit! Ha egyed�l van a vil�gban, nem kell senkit, sem eltemessen. M�g egy embert nem tudna elvesz�teni!

V�gre meg�llt a villamos! Az es� is el�llt. Nyugodt, egyenletes l�ptekkel haladt a munkahelye fel�. A h�z kapuj�ban, ahol az irod�ja van, egy rongyokba burkol�dzott asszony k�regetett. Nem tudta meg�llni, hogy ne adjon neki n�h�ny forintot.

Az asszony megfogta a kez�t, amikor fel�je ny�jtotta a p�nzt. H�l�san n�zett fel r�. P�r pillanatig �gy �lltak.  

A l�nyt valami k�l�n�s �rz�s ker�tette hatalm�ba. Sz�ve nagyot dobbant.

M�r r�g az irod�j�ban �lt, de nem tudott szabadulni az �rz�st�l. Az id� �loml�bakon cammogott, pedig � hajtotta volna! Szeretett volna �jra a kapuban lenni, h�tha ott lesz ism�t a n�. Valami�rt v�gyott r�, hogy adhasson neki m�g p�nzt. De a n� nem volt a kapuban.

Eltelt egy h�t. Az asszonyt az �ta sem l�tta. M�r �ppen kezdett lemondani r�la, hogy m�g egyszer viszont l�thatja, amikor egyik reggel megint megjelent a n�. Ugyan abban a rongyos ruh�ban volt. A l�ny izgatottan l�pett oda hozz�. Egy darabig n�zt�k egym�st, majd:

- Anya! H�t, nem ismersz meg?

                                                                                              (Szab� Gitta: 2007-09-05)