Ihletre v�rva

�l�k az asztaln�l, s v�rom, hogy az �ramutat� v�gre �jf�lt mutasson. A h�z csendes, kihalt. Mindenki alszik m�r. Hangtalan minden. Ett�l a csendnek hangja lett. Hall�som is feler�s�d�tt, �s a figyel�st�l pattan�sig fesz�ltek az idegeim.

Az asztal felett egy s�rga f�ny� l�mpa vil�g�tott. Ett�l saj�t �rny�kom r�vet�d�tt a pap�rlapra, melyre k�sza gondolataimat �rtam fel.

A mutat� lassan, mintha csak bosszantani akarna – m�g a tiktakol�st is abbahagyta -, �lom l�ptekkel j�rta az �t h�tralev� n�h�ny m�sodperc�t. Mind - e k�zben, apr� neszek zavart�k meg a zajos csendet. Egy, egy b�tor ny�sz�rg� reccsen�ssel ny�jt�zott �lm�ban, a sz�l z�rgette az ablakot, �s a be�raml� huzat, k�s�rtetiesen suttogott.

A l�mp�mban az izz� pisl�kolni kezdett.   

- M�r csak ez hi�nyzik! Hogy kialudjon! – bosszankodtam.

Gondoltam, fel�llok �s keresek egy gyerty�t, amit�l tal�n az �jszakai v�rakoz�s mozgalmasabb�, izgalmasabb� v�lhatna. De �lve maradtam. Tov�bb hallgattam a csendet, �s egyre t�relmetlenebben lestem a mutat�, mik�nt vonszolja f�radt test�t.

V�rtam �s n�ztem a pap�rra vetett gondolataimat, melyek a pisl�kol� f�nyben t�ncra keltek. Hol egym�sba kapaszkodtak, hol elv�ltak. A szemeim is belek�pr�ztak ebbe a kering�z�sbe.

Abban rem�nykedtem, hogy tal�n az �jf�l, amelyet mindig is misztikus hiedelmek lengtek k�r�l, majd meghozza a v�rva v�rt ihletet. Hogy valami k�l�nleges t�rt�nik majd, amit �n sz�pen meg�rok. De bizony sok�ig kellett v�rakoznom!

Az ablakon bevil�g�tottak az �jszakai f�nyek. Az utcai l�mpa, az �gen a csillagok, mind mozdulatlanul lest�k, mi fog t�rt�nni. A Hold is alaposan kikerekedett m�r, �s felk�szott olyan magass�gba �gi p�ly�j�n, hogy � is bel�thasson az ablakomon, �s velem egy�tt v�rakozzon. A Tej�t egy pulz�l� halmazk�nt p�tty�zte az �j fekete abrosz�t, s csillagszemeivel meredt a s�t�tbe. � is v�rt! Vajon mire?

Nagyon �gy festett a dolog, hi�ba minden v�rakoz�s. Sehol egy bagolyhuhog�s, egy r�miszt� csoszog�s, ajt�nyikorg�s, denev�r sz�rny�nak suhog�sa.

A l�mpa is abbahagyta pisl�kol�s�t, �gy a bet�im sem j�rt�k tov�bb t�ncukat. Csak a szemeim �gtek m�r az alvatlans�gt�l, mire v�gre megsz�letett!! A mutat� nagy kegyesen el�rte az �jf�lt! Eddig k�vette a nagy a kismutat�t, most utol�rte, �t�lelte. P�r pillanatig egy�tt maradtak, majd a nagy mutat� tov�bb haladt.

Az idegeim m�g fesz�ltek voltak, �s szinte riadtan meredtek az �g fel�, mikor az �jf�l tisztelet�re, vagy csak k�teless�gb�l egy, a csendben t�bbsz�r�s�re feler�s�d�tt morajl�s megt�rte a var�zst! Gyomrom g�rcsbe r�ndult, torkom kisz�radt! �ram�t�sszer� ijedts�g futott v�gig a hidegt�l m�r am�gy is reszket� testemen.

Hossz� m�sodpercek teltek el, mire r�eszm�ltem, val�j�ban mi is t�rt�nt. Nem volt szellemj�r�s, a b�torok sem lebegtek, az asztalom nem t�ncolt. S�t! Fejn�lk�li k�s�rtetek sem j�rtak a lak�sban. M�g egy �rva sz�nyog sem z�mm�g�tt a f�lembe. Egy�ltal�n! Semmi, de semmi borzalmas l�tom�s nem gy�t�rt..!

Csak a h�t�szekr�ny motorja indult a megszokott z�g�ssal.

V�g�l is, nem t�rt�nt semmi izgalmas. Feleslegesen ringattam magam abban, hogy majd lesz valami k�l�nleges, ami�rt �rdemes v�rni. Az ihlet is odavan! Mir�l �rjak h�t..?

Le�rom a semmit! Az is valami!

                                                                                                                                                                                                                                            (Szab� Gitta: 2007-09-24)

161. sz�sz�v�: k�sza-, hangtalan-, l�tom�s-, lassan-, �t-, �jf�l-, �t�lel-, ringat�.