S�k, lapos foly�parton �ld�g�lve,

Kavicsot dob�l, unottan a v�zbe,

S a fodroz�d� v�zgy�r�kben,

R�ncok futnak a v�zt�kr�be.

A Nap f�nye is hull�mzik remegve,

Ak�r, ha szaharai d�lib�b lenne.

Tikkaszt� meleg volt. A leveg� remegett a v�z felett. Nem mozdult semmi. Csak a v�z fodroz�dott m�g egy kicsit, a hull�mok kifutottak eg�szen a partig. A fi� ism�t megmozdult. A v�z f�l� hajolt, s n�zte hull�mz� t�k�rk�p�t. Mulats�gos volt. Ez, egy pillanatig elsz�rakoztatta, el�zte unalm�t. �m, ahogy a v�z elcsendesedett, t�rt vissza egykedv�s�ge.

A Nap egyre magasabbra k�szott az �gbolton, �s egyre melegebben s�t�tt. Felh�t sehol nem lehetett l�tni, mintha csak kimen�t kaptak volna erre a napra.

- De j� nekik! – gondolta a fi�. – Nem kell ezt az unalmas napot v�gig n�zni�k!

Ez a n�h�ny gondolat is csak v�letlen�l �bred elm�j�ben. Ahogy megsz�letettek, m�r el is m�ltak. Visszab�jtak, egy f�lrees� zugba, a fej�ben.

A fi� l�bai elmacsk�sodtak, az egyhelyben �l�st�l. Alaposan elzsibbadtak. Mintha ezernyi t� szurk�ln�, �s egy eg�sz hangyaboly j�rk�lt volna rajta! K�nytelen volt megmozgatni �ket. El�sz�r ki-be hajl�tgatta, majd fel�llt. M�g j�, hogy nem kapkodta el a dolgot, mert er�tlen l�bai majdnem kics�sztak al�la. Kicsit meg is billent, de az�rt talpon maradt. �rezte, hogy a mozg�st�l, a hangy�k elt�nnek a l�b�b�l, a t�k sem szurk�lj�k m�r annyira, �s a v�rkering�s is visszat�rt l�baiba.

No! Ha m�r fel�llt, �s a l�bai is rendbe j�ttek, akkor elindul. Csak �gy c�ltalanul bandukolt. Id�nk�nt k�rben�zett. A foly� vize, n�ha egy, egy fa�gat, t�rmel�ket, hullad�kot sodort mag�val. Tudom�sul vette, de k�l�n�sebben nem ford�tott figyelmet erre sem. A kavicsok, l�ptei alatt muzsik�lni kezdtek, amint fel�let�k egym�shoz csiszol�dott. A partr�l egy nagy fa vaskos gy�ker�vel ny�lt m�lyen be a v�zbe. K�r�l�tte m�r egy kis szigetet hozott l�tre a v�z, a hordal�kokb�l. Volt abban minden! Pap�r, m�anyag flakon, konzervdoboz, cser�pt�rmel�k, gumi, �s m�g ki tudja mi minden.

A fi� figyelni kezdte. L�tta, hogy a v�z itt egy kis �rv�nyt k�pez, �s ezzel idevonzza a v�zh�t�r�l a szemetet is. – Ez �rdekes! – �bredt megint egy k�sza gondolat a fej�ben, �s egy hirtelen �tlett�l vez�relve, hal�sznadr�gja sz�r�t, m�g jobban felt�rte, �s �vatosan belel�pett a v�zbe. El�g h�v�s volt �gy els�re. A libab�r r�csk�zte b�r�t, �s az �sszes, m�g a legapr�bb sz�rsz�lak is �gnek meredeztek.

A fi� m�r nem t�r�d�tt ezzel. A k�v�ncsis�g er�sebb volt a kellemetlen �rz�sn�l. �vatosan haladt a kis sziget fel�. N�h�ny sz�l s�s is fel�t�tte fej�t a hordal�k k�r�l. Ahogy l�pkedett, a v�z hull�mzani kezdett. Vele hull�mzott a sziget is. A mozg�st�l megriadva egy v�zisikl� csusszant a v�zbe, �s t�nt el sebesen. A fi� meg�llt. Erre nem is gondolt, hogy b�rmif�le, �l�l�ny lehet a szigetben elb�jva.

A Nap arr�bb vonult �gi p�ly�j�n, �s a fa, melynek gy�kere a v�zbe ny�lt, lassan �rny�kot vetett a szigetre. �ppen csak egy kicsit, de az�rt m�r �rny�k volt.

Ek�zben, a fi� oda�rt a szigethez. A v�z sz�p z�ld sz�n�ben t�kr�z�d�tt minden. Izgatottan n�zegette, vajon mi lehet, amib�l fel�p�lt. L�tott egy cser�pmaradv�nyt, ami, m�r olyan r�g akadhatott fent a gy�k�ren, hogy fel�let�n vir�tott a moha, �s apr� csigatelepek cs�ngtek rajta. Tov�bb n�zel�d�tt, �s megint egy gondolata �bredt:

– Milyen csod�s is a term�szet! Minden�tt �lni kezd, ha nem zavarj�k. Itt biztons�gos lehet ez a kis �bl�cske. �rny�kos, csendes, a v�z is nyugodt.

Egyszer csak, valami matat�sra, motoszk�l�sra, csikorg� karmok cs�sz�s�ra figyelt fel.

–        Hm! Vajon, mi lehet az? �s hol van?

Kutakodni kezdett. �vatosan bontogatta a szigetet, amikor egy bels� hang �gy sz�lt hozz�:

- Te fi�! Mit csin�lsz? Ez a hordal�k sziget, m�r r�sze a foly� �l�vil�g�nak. Sz�t ne rombold! Hallod?

A fi� megk�rdezte: - Akkor hogyan tal�ljam meg a hangocska gazd�j�t?

A bels� hang �gy v�laszolt: - Gondolkozz! Keress egy let�rt �gat, �s kopogtasd v�gig az eg�sz szigetet. Ezzel a bels�hang el is hallgatott. T�bb� nem sz�lalt meg.

A fi� bamb�n �llt, majd k�rben�zett. Kicsit h�tr�bb kellett menjen a part fel�. Ott volt el�g let�rt gally. Viszonylag er�s �gat tal�lt. Megpucolta a r�ragadt szutyokt�l. �gy, m�r nyugodtan kopogtathatja a sziget sz�vev�ny�t. Egy helyen kong� hangot adott a sziget. A botot eldobta, �s kez�vel letakar�totta azt a kong� valamit. Szerencs�re egy m�anyag flakon volt, amely m�g tele v�zzel sem s�llyed el, �s egy r�sze a v�zfelsz�n�b�l kil�gott.

Neki �llt lekotorni a fel�let�re tapadt s�kos, ny�lk�s m�zat. �gy is op�los maradt a m�anyag,

�s igen csak meg kellett er�ltetnie a szem�t, hogy �tl�sson rajta. Hogy megl�thassa, mi van benne. Hat�rozottan �rezte, hogy van benne valami, ami idegesen izeg-mozog. �s ez a valami adta azt a csikorg� hangot is, amire felfigyelt. P�r percig mozdulatlanul �llt, �s v�rt.

Arra sz�m�tott, ha megcsillapszik a v�z, le�l a zavaross�ga, nem hint�ztatja a szigetet, jobban l�tja, majd mi van a flakonban. Majd megint lehajolt a flakonhoz. N�zte. Mereven n�zte.  A fa, lombj�t kiss� megemelte, �gy az �rny�k arr�bb cs�szott, �s a fi� a napf�nyben megl�tta, amint egy fogs�gba esett, kicsinyke b�ka kalimp�l, m�anyag b�rt�n�ben.  Valahogy bele�szhatott, de kij�nni m�r nem tudott. Szerencs�j�re a flakon a v�zb�l kil�gott, �gy jutott leveg� a kis �llatnak. Ennival� pedig ker�lt neki a v�zb�l. �gy egy ideig kib�rta a fogs�got. Tal�n m�g n�tt is ami�ta bele ker�lt az �vegbe, mert nem f�rt ki annak a sz�j�n.

A fi� k�nytelen volt a sziget egys�g�b�l kiemelni a flakont, �s a zseb�b�l el�hal�szott bicsk�val, lev�gta a flakon sz�j�t. Nem ment k�nnyen, mert nagyon cs�sz�s volt a b�ka b�rt�n. Mikor v�gzett, megpr�b�lta visszailleszteni eredeti hely�re. De bizony l�tszott, hogy valaki megbolygatta a szigetet.

- Majd csak visszan� r� hamarosan a moha! – gondolta a fi�. – �s tal�n nem is volt hi�ba val�.

A flakon ism�t megtelt v�zzel. A fi� izgatottan v�rta, hogy a kis b�ka ki�sszon bel�le. De semmi mozg�s! �gy t�nt a b�ka m�r gyeng�cske volt, �s el�bb er�re kellett kapnia. Hamarosan, meg is jelent a b�rt�ne kij�rat�n�l. �s zsupsz! Egy csusszan�ssal kint is volt. Felugrott a sziget sz�vet�re, �s hangos k�sz�n� koncertet r�gt�nz�tt megment�j�nek.

A fi� mosolygott. Hallgatta m�g egy darabig, az egyre hangosabb, �s lassan k�russ� v�l� b�kekoncertet, majd kiment a partra. A b�ka beugrott a v�zbe, �s elt�nt. A h�s fi� pedig elindult hazafel�. Lelk�t az unalom helyett, b�szkes�g j�rta �t, �s arra gondolt: - Szeg�ny szabadnapos felh�k! H�t, ebb�l kimaradtak!

                              (Szab� Gitta: 2007-10-09)