T�rt�nt egyszer, hogy egy sz�ps�ges, vid�m napraforg� kibontotta szirmait.

Ny�jt�zott egy nagyot �s �gy sz�lt: - Jaj de j� ezen a friss leveg�n! �s milyen melegen s�t a nap! Odaford�tom az arcomat is, hadd meleg�tse. Szirmocsk�i h�l�b�l, felvett�k a meleget ad� Nap sz�n�t. A napraforg� ezut�n, mivel ilyen nagyon j�l �rezte mag�t, eg�sz ny�ron szorgalmasan k�vette a Nap �tj�t. Amerre a Nap j�rt, � arra ford�totta egyre s�rg�bb fejecsk�j�t.

Sz�pen n�vekedett. T�ny�rj�nak biztons�g�ban a szotyola szemek egyre nagyobbak �s er�sebbek lettek. M�r messzir�l l�tszott, ahogy feketedtek a naps�gra szirmok k�z�tt.

            Nagyon meleg volt ez a ny�r. A napraforg� fels�hajtott: - �! De j� lenne egy kis friss�t� es�! �gy megszomjaztam!

 De az es� csak v�ratott mag�ra. Nem siette el a dolgot nagyon, ink�bb hever�szett, lust�lkodott eg�sz ny�ron. Esz�be sem jutott, hogy neki dolga is van, amit el kellene, v�gezzen. De majd lesz, ne mulass, ha j�n a hideg t�l! Majd j�l megfagyasztja az es�cseppeket, �s h�pihek�nt kell, majd lehulljon.

A kis n�v�ny egyre csak szomorkodott. Nem volt semmi, ami szomj�t olthatn�, �s ami seg�tene magocsk�it n�veszteni. Egyed�l �s �rv�n �csorgott a mez� sz�l�n. Az id�n valahogy nem akadtak rokonai a mez�n. Vajon merre k�lt�ztek? Keringtek gondolatai �s k�zben a gy�ny�r�s�ges, sz�p, s�rga fejecsk�j�t, amit a Nap tisztelet�re n�vesztett, m�lyen lehajtotta b�nat�ban. M�r nem kereste a Nap �tj�t. Csak �llt, �s v�rta mi lesz a sorsa.

            Lassan bek�sz�nt�tt az �sz. A napraforg� megint fels�hajtott. - Hmm! Mi lesz velem? J�n a hideg t�l! Brr! Nem szeretn�m itt kint megv�rni, haszontalanul �csorogni!

Az id� telt-m�lt! Egy hideg napon egy aut� p�f�g�tt �ppen arra, ahol a szomor� napraforg� �csorgott. Az aut� egyszer csak meg�llt, �s egy bar�ts�gos ember sz�llt ki bel�le. Azon nyomban meg is l�tta a b�slakod� kis n�v�nyt. Meg is sz�l�totta hamarj�ban: - Szervusz �rva kis napraforg�! Mi�rt szomorkodsz itt egyed�l?  

- �, jaj! J�n a hideg t�l, �s magocsk�im megfagynak – h�pp�g�tt a n�v�nyke -, hi�ba nevelgettem �ket! K�rba v�sz minden!

Az ember gondolkodott, majd �gy sz�lt: - Add nekem maggal telt kelyhedet! Majd �n gondoskodom r�la, hogy hasznosak legyenek. Hogy a f�rads�gos munk�dnak haszna legyen.

            A kis napraforg� felemelte f�radt fejecsk�j�t. Szirmai m�r nem voltak olyan sz�p s�rg�k. Sz�l�k elsz�radt, megbarnult.

- J�l van! Vigyed! Tal�n �r�met szereznek valakinek.

Az ember megk�sz�nte a fekete szemekkel telt kelyhet. Elb�cs�zott a napraforg�t�l, �s hazaindult. Otthon kifejtette a szotyol�t, �s belerakta egy t�lba. Mikor olyan hideg volt m�r, hogy a madarak nem tal�ltak ennival�t, a szotyol�b�l adott nekik minden napra egy kicsit. Mikor a sz�l felt�madt, �s a h�pih�ket kergetve megl�tta a szotyol�t, csipeget� cink�ket, rig�kat, verebeket, �s m�g ki tudja h�ny fajta madarat, �r�m�ben arra r�ppent amerre az �rva napraforg� �llt. Elmes�lte neki, hogy a madarak, mennyire �r�lnek az � aj�nd�k�nak, �s milyen vid�m csivitel�sbe kezdenek, amikor az ember kisz�rja nekik az ennival�t! A kis napraforg� sz�ve hevesen dobbant, am�g hallgatta, mit suttog neki a sz�l. Boldog volt! Most m�r nyugodtan �llt a zord hideg el�. J�jj�n, aminek j�nnie kell. M�r nem f�lt t�le!

                                                                                  ( Szab� Gitta: 2007-09-16)