Egy kicsinyke hal�szfaluban, valahol d�len, ahol m�g t�lv�z idej�n sem s�r�n hull a h�, a h�m�rs�klet is alig s�llyed nulla fok al�

A kormor�n

       Egy kicsinyke hal�szfaluban, valahol d�len, ahol m�g t�lv�z idej�n sem s�r�n hull a h�, a h�m�rs�klet is alig s�llyed nulla fok al�, �s a halgazdas�gokban a tavak sem fagynak be, sz�val, ebben a falucsk�ban a t�lre k�sz�l�dtek. A h�zak k�m�nyei v�gan f�st�ltek, az emberek meleg ruh�kban j�rtak az utc�n. A f�k is ledobt�k lomb ruh�jukat, hogy betakarj�k vele a f�ldet, �s csupasz �gaikkal meredtek a sz�rk�l� �g fel�. 
      Az id�sebb emberek is az eget lest�k. Bor�san, rosszkedv�en vakargatt�k fej�ket, �s h�mm�gtek mell�. A gyerekek, a kicsik, csod�lkozva n�zt�k �ket.
    Egy hajnalon, mikor nagyapa hal�szni indult, kis unok�ja odal�pett mell�: - Mond nagyap�! Mi�rt vagytok ilyen rosszkedv�ek?
Kor�n volt m�g, odakint a s�t�ts�g uralta m�g a t�jat.   
    - Eredj, b�jj, vissz az �gyadba! – mordult az id�s ember unok�j�ra.
    - De nagypapi! – k�rlelte a gyermek – l�gy sz�ves mondd el mi a baj? �g�rem, visszab�jok az �gyamba, csak mes�ld el nekem!
    - Na j�l van! Vigye k�nya! Egy kicsit m�g �gy is r��rek.
Ezzel a gyermek visszatipegett �gy�hoz, nagyapa mell� �lt az �gy sz�l�re. Gondosan betakargatta a meleg dunn�val, �s mes�lni kezdett: - Ugye, eml�kszel, tavaly t�len l�ttad azt a sok fekete toll� madarat? Na! H�t azok miatt agg�dunk.
    - De mi�rt?
    - Az�rt, mert ezek a nagy madarak, amikor odafent �szakon, bek�sz�nt a t�l, megcsikordulnak az ajt�k, ablakok, az emberek dideregnek, �s ezek a madarak is f�z�san h�zz�k �ssze magukat, akkor �tra kelnek, �s iderep�lnek.
    - De, mi�rt?
    - Mi�rt, mi�rt? H�t, az�rt hogy am�g odahaza n�luk hideg van, kev�s az ennival�, addig is legyen hol lakniuk, �s enni�k. Itt van el�g �lelm�k.
    - �lelm�k?
    - Igen, az! Ezek a nyavaly�s K�r�katon�k, csak halat esznek!
    - Katon�k?
    - K�r�katon�k! Ez a nev�k. H�vj�k m�g �ket Kormor�nnak is. �gy tudom.
    - De mi�rt?
    - Mindig ez a mi�rt! De sokat k�rdezel! – d�rg�lte �ll�t az �reg, az id�t h�zva, hogy mit is v�laszoljon erre a k�rd�sre – az�rt, mert..mert..mert amikor csapatban horg�sznak, olyanok, mintha katon�k lenn�nek. Szervezettek, fegyelmezettek, kitart�ak. Egyszerre buknak a v�z al�, �s ott �ld�zik a halakat. Nagyon m�lyre tudnak �m �szni! Szeg�ny halak elb�jni sem tudnak el�l�k! Gyorsabbak, mint a halak! Ilyenkor a halak az �let�k�rt �sznak. Olyanok ezek a madarak, mintha valami kozmikus er� lenne benn�k. Nem menek�lhet el�le a hal.
    - Kozmikus? – csod�lkozott a gyermek – az meg milyen?
    - Jaj m�r te gyerek! El�g legyen a k�rdez�sk�d�sb�l! Mes�ljek, vagy ne?
    - Igen, de..
    - Majd legk�zelebb – mordult nagyap�, �s folytatta a mes�l�st: - A l�nyeg, hogy hamarosan meg�rkeznek hozz�nk, �s kihal�ssz�k a halakat a t�b�l. K�rba v�sz az eg�sz �vi munk�nk. �s r�ad�sul, minden �vben, egyre t�bben j�nnek.
A gyermek nyitotta cs�ppnyi sz�j�t, hogy k�rdezzen, de esz�be jutott nagyapja el�bbi morg�sa. �gy gyorsan visszacsukta, m�g a kez�t is r�tapasztotta.
    Nagyapa nem hagyta abba a mes�l�st: - Hogy mi�rt? Tudod, r�ges-r�gen, ezek a madarak majdnem kihaltak. Vagyis, hogy te is �rtsd, majdnem az �sszes mad�r meghalt. �gy t�bb� nem lett volna bel�l�k a F�ld�n egy darab sem!
    - Az j� lett volna! – cs�szott ki a gyermek sz�j�n.
    - Ugyan! Butas�got besz�lsz.
    - De elviszik a halakat!
    - Elviszik. Persze, hogy elviszik, hiszen azzal �lnek.  No, ne zavarj �ssze! Sz�val, az emberek, hogy meg�vj�k a madarakat ett�l a nagy vesz�lyt�l, �vni kezdt�k �ket. Vigy�ztak r�juk. Aki b�ntott egy darabot is k�z�l�k, azt megb�ntett�k. Sz�p lassan szaporodni kezdtek. �s ma m�r t�l sok van bel�l�k. Most meg ez a baj vel�k.
    - Nem szeretem �ket – jelentette ki a gyermek. – Sokkal jobb lenne, ha nem is lenn�nek.
    - Ugyan m�r! Hiszen �k is Isten teremtm�nyei.
    - De sok bajt csin�lnak. Mi�rt teremt Isten olyanokat, akik bajt okoznak? – kesergett a gyermek.
    - Ejnye no! Isten mindent �gy teremtett, hogy egyens�ly legyen a F�ld�n. Mindennek meg van a saj�t szerepe. N�zd csak meg a kormor�nt. Eml�kszel r�, hogyan n�z ki? Milyen hossz� cs�re van, �s egy kamp� van a v�g�n. Az�rt kapta, mert � b�v�rmad�r, �s csak a v�z alatt tudja megfogni a halat. Olyan, mint a horog a pecabot v�g�n. Csak, sajnos sok halat megsebes�tenek, m�g ha nem is fogj�k meg. Vagy siker�l a halnak elmenek�lnie. Ezek a halak is elpusztulnak. H�t ez a baj!
Nagyapa nagyon belemelegedett a mes�l�sbe. Odakint m�r pirkadt a reggel. V�r�sen izzott m�r az �g alja.
    - Tudod milyen sz�pek, lesznek ezek a madarak, amikor szerelmesek!? A fej�k�n a tollak, majdnem mind kifeh�redik. Ezt is Isten adta nekik. Igen is, csod�latosak! Te csak szeresd �ket!
    - Nagyapa! – sz�lt csendesen a kicsi gyermek – honn�t tudsz te ilyen sokat r�luk?
    - Tudod, majd ha te is ilyen �reg leszel, mint �n, Te is sokat fogsz tudni r�luk. Az ember, akkor tud mag�n seg�teni, ha kiismeri az ellens�g�t.
    - Te ismered, m�gis tartasz t�l�k.
    - Ez igaz! De te csak ne f�lj egyet sem. Majd egy�tt kital�lunk valamit.
    - Egy�tt? Akkor ti is katon�k lesztek?
    - Azt az�rt nem, de ne feledd, csak egy�tt, �sszefogva, lehet a bajokat orvosolni! �gy, hogy a mad�r is �s mi is j�l lakhassunk – mosolyodott el az �reg. �rdes kez�vel megsimogatta unok�ja kobakj�t.
    - Huu! De elszaladt az id�! N�zd a Nap m�r felkelt. Biztosan csod�lkozik, hogy nem tal�lt a parton! Sietek is, mert lek�sem a randev�t! – ezzel kapta a sapk�j�t, gyorsan a fej�be nyomta, fogta az elem�zsi�s batyuj�t �s kinyitotta az ajt�t. Meg�llt, h�tra n�zett: - Mondd meg nagyany�nak, este j�v�k!
    Beh�zta maga ut�n az ajt�t. A szob�ra f�lhom�ly telepedett. A gyermek behunyta szemeit, �s elaludt. �lmodott. �lm�ban egy nagy h�l�t fesz�tett az �g alj�ra, ami ott lebegett, �s a kormor�nok nem tudtak lesz�llni a falucsk�ra. �lm�ban mosolygott.