A meghi�sult nyaral�s

            Peti egy v�rosi kisfi� volt. Sz�ke �st�ke, �s �gsz�n k�k szemei voltak. Arcocsk�j�n mindig angyali mosoly �lt. Nem is volt senki, aki meg�llta volna, hogy r� ne mosolyogjon.

Peti csal�di h�zban lakott sz�leivel, testv�r�vel �s nagysz�leivel.

Mikor sz�lei �sszeh�zasodtak, akkor �p�tett�k a h�zat k�z�sen a nagysz�l�kkel. Peti�k az emeleten laktak ahol kev�s volt a hely, meleg is volt nagyon, �s ami a legsz�rny�bb, a testv�r�vel egy szob�ban kellett aludnia. R�ad�sul Peti volt a legkisebb a csal�dban. �gy azt�n mindig � volt a leghangosabb. F�lt, hogy nem veszik �szre.

Kata, a n�v�rk�je, aki csak p�r �vvel volt id�sebb testv�r�n�l, sokszor lemondott saj�t sz�rakoz�s�r�l, csak, hogy �ccs�vel j�tsszon.

Mivel sz�lei dolgoztak �s f�radtak voltak, az �csi babusgat�sa sokszor r� maradt. Nem panaszkodott, hiszen tudta, �desanyja sokszor m�r t�l f�radt ahhoz, hogy a sajtkukac, locsi-fecsi, fecseg�, csacsog� fi�csk�val sok�ig tudna foglalkozni. Ezzel akart seg�teni sz�leinek. Sok szeretetet kapott t�l�k ez�rt.

             M�r nagyon v�rt�k a nyarat, mikor v�gre kiszabadulhatnak �s elmehetnek pihenni. Az id�n m�smilyenre tervezt�k a nyaral�st, mint eddig. Az id�n s�trazni szerettek volna. Ez nagyon izgatta a kisl�ny fant�zi�j�t. Apuk�ja sokat mes�lt neki, arr�l, amikor fiatal kor�ban a bar�taival s�traztak. Olyankor l�tta, apuk�ja milyen izgalomba j�n m�g mindig, ha visszagondol azokra az id�kre. Ez�rt Kata is izgatottan v�rta az idei nyaral�sra.

            Lassan k�zeledett az id�. A gyerekek egyre t�relmetlenebb� v�ltak. Peti �s Kata sokat voltak az utc�n. Bicikliztek, labd�ztak, veszekedtek, szomsz�doltak.

Egy alkalommal bring�z�s k�zben Petit baleset �rte. Elesett! A l�ba beakadt a ker�kbe, amit�l heves f�jdalmat �rzett a l�b�ban.  Hangos s�r�ssal cs�d�tette �ssze a szomsz�dokat is.

            - Apu! Apu! - kiab�lt a kisfi�.

            Az apa, ak�r a szomsz�dok, gyorsan odaszaladt a f�ld�n fekv� gyerekhez.

            - Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte, mik�zben a gyermek l�b�t n�zegette. - Orvoshoz kell menni! – mondta. Felkapta a gyermeket a f�ldr�l, be�ltette a kocsiba �s m�r sz�guldott is vele.

            Az orvos nagyon bar�ts�gos volt. Peti nem is f�lt t�le, pedig rajta volt az a r�miszt� feh�r k�peny.  Mosolyogva n�zett a k�nnyes szem� fi�csk�ra.

            - Na, kis h�s! Mutasd csak, hadd n�zzem!

            Peti odatartotta a l�b�t. Az orvos megtapogatta, megmozgatta.

            - Igen, igen! Ez el�g cs�nya! De nem kell f�lni, nincs t�r�s - nyugtatta meg kis beteg�t az orvos, s k�zben az ap�hoz fordult.

            - Eltart egy ideig, am�g rendbe j�n. K�tnaponk�nt v�rom ellen�rz�sre, �s j� lenne, ha nem terheln�! Most bek�t�z�m, hogy ne mozogjon t�ls�gosan.

            Peti megijedt, de az orvos olyan gyorsan tekerte a f�slit, hogy mire felszisszenhetett volna, m�r el is k�sz�lt. T�voz�ban az apa �gy sz�lt:

            - Doktor �r! M�gis, mikor terhelheti? Tudja most ment�nk, volna nyaralni! Most vagyok szabads�gon.         

Az orvos sz�tt�rta a kezeit. Szem�ld�k�t felh�zta. Ett�l szemei t�gra ny�ltak.

V�g�l elk�sz�ntek egym�st�l. Peti k�nnyes szemmel n�zett apj�ra.

            - Akkor most nem mehet�nk s�trazni?

            - Nem tudom! Tal�n, ha gyorsan gy�gyul! Tal�n...

Anya �s Kata izgatottan v�rakoztak.

            - Rem�lem, nincs komoly baj! - mondta az anya kez�t t�rdelve.

Kata is sajn�lta a testv�r�t. Igaz sokat veszekedtek, de az�rt � m�gis csak szereti az �ccs�t.

V�gre meghallott�k, ahogy a gar�zskapu csap�dik. Az anya sietett ajt�t nyitni.

            - Na mi van? Mit mondott az orvos? - k�rdezte a haza�rkez�ket.

            - Nincs t�r�s, de eltart egy ideig, m�g rendbe j�n! Most nem terhelheti, �s k�tnaponk�nt ellen�rz�sre kell vinni - mondta egy szuszra az apa.

            - Ajaj! Ez azt jelenti, hogy v�ge a nyaral�snak? - k�rdezte az anya, k�zben �t�lelte a l�ny�t. Pedig �gy v�rtuk, hogy egy�tt lehess�nk!

Lefekv�skor a j��jszak�t puszi ut�n a mama egy kicsit oda�lt Kata �gya sz�l�re. Kez�t kez�be fogta �s �gy sz�lt hozz�:

            - Kata! Ne l�gy szomor�! Megl�tod, kital�lunk valamit, amivel k�rp�toljuk magunkat.

            Telt-m�lt az id�. A napok gyorsan k�vett�k egym�st. Peti l�ba sz�pen gy�gyult. K�t h�t m�lva m�r �jra biciklizett �s kergette a labd�t.

Az apa szabads�ga is lej�rt. Reggelente f�j� sz�vvel k�sz�nt el csal�dj�t�l. Szem�kben ott �lt a b�nat, az elmarad nyaral�s miatt. B�ntotta nagyon a dolog. Sokat t�prengett, mit tudna kital�lni, hogy a gyerekek megint a r�giek legyenek. Egyik reggel, �gy k�sz�nt el a kicsikt�l:

            - Ne unatkozzatok tov�bb! Menjetek s�trazni! – kacsintott k�zben az �desany�ra, aki a ny�ri sz�netben otthon maradt a gyermekekkel. Indult, hogy neki l�sson az aznapi tennival�j�hoz.

Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy id�nk�nt megjelent valamelyik gyermek, kez�ben egy-egy kopott, r�g kiszuper�lt sz�nyeggel, pl�ddel, kempingsz�kkel, �cska eserny�vel. Csipeszek, labda, j�t�k ed�nyek, pecabot, mind, mind kereszt�l v�ndoroltak a lak�son �s elt�ntek a teraszon.

            Ott azt�n nagy munk�hoz l�tott a k�t gyerk�c. Izgatott besz�lget�s, ir�ny�t�s, id�nk�nt civakod�s, azt�n suttog�s hallatszott. Egyszer azt�n...

            - Anyu! Anyu! Gyere gyorsan, mert indulunk!

            - Na �s hov� indultok?

            - Te is j�ssz, nem? N�lk�led nem megy�nk nyaralni!

            - Nyaralni? Be akartok csapni? - incselkedett vel�k az anya, mert � bizony tudta j�l honn�t f�j a sz�l. A nagy hurcolkod�sb�l nem volt neh�z kital�lni, mire k�sz�lnek a gyerekek. Hiszen tudta j�l, a kisl�ny m�r k�v�lr�l tudja mi mindenre, van sz�ks�g egy s�toroz�shoz.

            - Persze, hogy megyek! – ki�ltott a gyerekeknek. – Semmi p�nz�rt ki nem maradn�k!

            - Meg�rkezt�nk! Csak itt volt hely a s�tornak - mutatott k�rbe a kisfi�.

            - Egy kicsit sz�k�sen vagyunk, de az�rt megteszi - ment bele a j�t�kba a mama is.

            - Anyu! Egy�nk valamit, mert meg�heztem! - j�tszotta Kata is a szerep�t.

            - J�, egy�nk! Hol van az elem�zsi�s batyu? 

            - Peti! Hov� tetted az ennival�t? - t�madt �ccs�re Kata.

            - �n sehov�! A te kezedben volt! - v�gott vissza Peti.

- �gy l�tom otthon felejtett�k! - mondta a mama. Fel�llt �s bement a lak�sba. Kinyitotta a h�t�t �s kivett bel�le mindent, ami egy igazi kempingez�shez kellett. Kenyeret v�gott, szendvicset k�sz�tett. Majd mindet becsomagolta �s betette a h�t�t�sk�ba.

            - Papapapaaam! - jelent meg az erk�lyen, vagyis a kempingben a s�tor el�tt.

            - Na mit hoztam nektek?

            A gyerekek egyszerre ugrottak fel a f�ldr�l.

            - Hurr�! Hurr�! - kiab�lt�k.

            - L�tod! M�gsem hagytam el! - g�nyol�dott Peti.

            - Nyugi legyen! Ink�bb egy�nk, mert m�r �n is �hes vagyok! - intette gyerekeit nyugalomra a mama �s kiosztotta az ennival�t.

            M�g soha nem ettek ilyen j��z�en a gyerekek. Telet�mt�k a pocakjukat rendesen.

            - Pihenj�nk egy kicsit! - sz�lt az anya �s k�zben �sszeszedte a marad�kot. A gyerekek beb�jtak a s�torba �s betakar�ztak a pl�ddel.

            - De k�r, hogy az apu kimaradt ebb�l! - s�hajtott�k.

            - Majd elmes�litek neki. J�? – javasolta a mama mosolyogva, hogy v�gre a gyerekek megint boldogok.

            - J�! - felelt�k a gyerekek, �s b�k�sen szuny�k�ltak egy kicsit. Alv�s ut�n, a kempingez�k

Elmentek, a k�zeli patakhoz pec�zni egyet. Mire vissza�rtek a kempingbe, addigra beesteledett �s apa is meg�rkezett. A gyerekek megrohamozt�k �s mes�ltek, csak mes�ltek. Az apa azt sem tudta melyikre figyeljen, �ppen kinek v�laszoljon. Az anya csendben hallgatta az izgatott cseveg�st.

            - Nagyon izgalmas napotok lehetett! – mondta a papa, mikor a gyerekek kis sz�netet tartottak az el�ad�sban, �s � v�gre sz�hoz jutott. Szeretettel, el�gedetts�ggel simogatta meg a kicsik kobakj�t.