A sz�fogadatlan sziv�rv�nygyerek

            T�rt�nt egyszer, hogy egy sziv�rv�nygyerek sz�letett. Sz�p, ragyog�, �de sz�nei voltak.

B�szke is volt r� nagyon! Amikor csak tehette b�szen, mutogatta a f�ldi embereknek, akik meg is csod�lt�k minden alkalommal. A gyerekek �r�ltek neki a legjobban.

            Mivel a kis sziv�rv�ny is gyerek volt m�g, a sz�lei mindig megmondt�k neki, mikor �s hol kell t�nd�k�lnie. Amikor hirtelen �mleni kezdett az es� �s s�t�tt a nap, m�r alig f�rt meg a b�r�ben! Olyan izgatott lett. Tudta, hogy a sz�lei mindj�rt h�vj�k.

            Telt - m�lt az id�. Bek�sz�nt�tt az �sz. A kis sziv�rv�ny nem �rtette, mi�rt nem sz�lnak a sz�lei. Egyre t�relmetlenebb lett! Sz�fogadatlan, rossz sziv�rv�nygyerekk� v�lt.

Lent a f�ld�n betoppant a t�l is. A sziv�rv�nygyerek meg, csak t�nd�k�lni akart! Sz�lei az �reg sziv�rv�nyok, hi�ba tiltott�k, k�rt�k, �vt�k, a sziv�rv�ny gyermeket nem tudt�k jobb bel�t�sra b�rni. Egy ilyen alkalom ut�n a sz�fogadatlan sziv�rv�nygyerek durc�san elrohant a sz�leit�l, �s a t�li �gbolton kezdett ragyogni. Lett is a f�ld�n nagy cs�d�let! Mindenki az eget k�mlelte, csod�lt�k a sz�ps�ges sziv�rv�nyt. Sokkal t�bben figyelt�k, mint ny�ron, amikor j� id� van. Ett�l a kis sziv�rv�ny m�g vakmer�bb lett! M�r egy�ltal�n nem hallgatott sz�leire, csak az �gbolton tetszelgett, �s az emberek mindig a csod�j�ra j�rtak, ah�nyszor csak megl�tt�k: - Nah�t! Ilyen csod�t! Ki l�tott m�g ilyet?

            A kis sziv�rv�ny �szott a boldogs�gban, �s egyre t�bb id�t t�lt�tt a szabadban. �szre sem vette, hogy a gonosz fagy odaragasztotta az �gboltra. Hi�ba volt minden er�lk�d�se, s�r�sa a sz�leinek, hogy seg�tsenek rajta, hogy bocs�ssanak meg neki, t�bb� nem szabadulhatott a fagy fogs�g�b�l. Sz�lei k�ts�gbeesetten fordultak az �reg Naphoz. K�ny�r�gve k�rt�k, olvassza ki a kis sziv�rv�nyt, �s k�zben pironkodtak rosszcsont gyermek�k miatt.

- K�r�nk t�ged, b�lcs, �reg Nap, meleg�tsd fel a gyermek�nket, hadd vigy�k haza!

            A j�s�gos Nap, l�tva szeg�ny �reg sz�l�k arc�n az agg�d�st, a szeretetet, megesett a sz�ve rajtuk, ez�rt �gy sz�lt: - Rendben van! Nem tudom n�zni, hogy h�s�ges szolg�im �gy szenvedjenek, ez�rt megteszem, amit k�rtek, de a rakonc�tlan gyermeket meg kell b�ntetnetek! Most menjetek!

A sz�l�k, felsz�r�tott�k k�nnyeiket, megk�sz�nt�k a Nap j�s�g�t, �s t�voztak. A nap betartotta �g�ret�t, �s mire a sz�l�k gyermek�kh�z �rtek, addigra az ifjonc m�r felengedett. Sz�lei gyorsan hazavitt�k. �gi palot�jukba �rve, a k�k szob�ban alaposan megszidt�k gyermek�ket. Elmondt�k neki a Nap �zenet�t, �s v�g�l kiszabt�k a m�lt� b�ntet�st is.

- Eg�sz t�len nem veheted fel a sziv�rv�ny cs�kjaidat! Vesz�lybe sodortad a saj�t �s sz�leid �ps�g�t! Bem�sz a sz�rke szob�ba, �s ott �t�lt�z�l. Leveszed sz�neidet, �s sz�rke egyenruh�t �ltesz. Abban leszel eg�szen addig, am�g meg nem tanulod rendet!

            Elj�tt a tavasz, a ny�r. A kis sziv�rv�nygyerek m�g mindig egysz�n� sz�rke volt. M�r nagyon megb�nta, amit tett. Meg�g�rte a sz�leinek, hogy soha t�bb� nem fog t�nd�k�lni t�len. �s el�bb meghallgatja, mit tan�csolnak sz�lei, �s sz�t fogad nekik.

A sz�l�i sz�v nem maradt zord! Nem tudtak tov�bb ellen�llni gyermek�knek. Megbocs�tottak neki, hiszen tudt�k nagyon j�l, alapos lecke volt ez a gyermek sz�m�ra! Nem kellett att�l f�lni, hogy valaha is elfelejti azt.

                                                                                      (Szab� Gitta: 2007-11-05)