A s�rk�ny, aki f�lt a t�zt�l

            Egyszer volt, hol nem volt, valamikor r�ges-r�gen, a t�nd�rorsz�g hat�r�ban l�v� kerek erd�ben �ltek a s�rk�nyok. T�rt�nt egyszer, hogy egy h�tfej� s�rk�nycsemete sz�letett. Els� r�n�z�sre teljesen norm�lis s�rk�nyk�ly�k volt. Meg volt mind a h�t feje, meg voltak a l�bai, farka, f�lei. Eg�szen olyan volt, mint ahogy az a nagyk�nyvben meg van �rva. 

            Telt, m�lt az id�. A s�rk�nygyerek sz�pen fejl�d�tt. Elj�tt az id�, amikor a pap�ja meg akarta tan�tani neki a t�zf�j�s mesters�g�t, de a kicsi s�rk�nynak nem tetszett ez a tudom�ny.

- Ejnye ne makacskodj te gyerek! - mondta m�rgesen az apa mindig, mikor csemet�je nem akart t�zet f�jni - Kil�tott m�g olyat, hogy egy s�rk�ny ne tudjon t�zet ok�dni!

Mivel a kis s�rk�ny krokodilk�nnyeket b�g�tt, az apa felhagyott a pr�b�lkoz�ssal.

A s�rk�nycsemete megnyugodott, �s v�gan szaladg�lt az erd�ben sz�nes pillang�t kergetve.

            Egy sz�p napos reggelen a s�rk�nygyerek arra �bredt, hogy ismeretlen helyen van, �s sz�lei elt�ntek. Hi�ba h�vta �ket. Tan�cstalanul forgol�dott.

- Most mit tegyek? Hol vagyok? �pp s�r�sra g�rb�lt az a sok sz�ja, amikor arra rep�lt egy kismad�r.

- Cs�p, csirip! Cs�p, csirip! - csiripelt, �s a s�rk�nyhoz k�zel �ll� fa �g�ra sz�llt megpihenni.

- Szerbusz s�rk�ny! Ugye te vagy az, aki nem szereti a t�zet?

- Ezt meg honnan tudod? �s k�l�nben is hol vagyok?

            Ekkor m�r az erd� lak�i mind k�r�j�k gy�ltek.

-A vizes erd�ben - feleltek egyszerre az �llatok.

- Vizes erd�ben?

- Igen! Az�rt, mert van itt egy b�viz� patak. Itt nem kell f�lned a t�zt�l.

- Na j�, akkor �n most k�rben�zek - mondta a s�rk�ny, �s elindult arra amerr�l a v�zcsobog�st hallotta. Igen �m, de a h�t feje, h�t ir�nyb�l hallotta a csobog�st. Nem is tudta eld�nteni merre menjen tov�bb, ez�rt azt�n egy helyben toporgott.

            Az �llatok megsajn�lt�k az idegenbe szakadt kis s�rk�nyt, �s �gy sz�ltak:

- Majd mi megmutatjuk, merre kell menned! Gyere csak nyugodtan ut�nunk!

Egyre k�zelebb ker�ltek az erd�ben fut� patakhoz. Az �llatok �r�m�kben el�re szaladtak s mag�ra hagyt�k a s�rk�nyt.

- H�! Ne hagyjatok itt! - ki�ltott a s�rk�ny, �s futni kezdett. Hirtelen megl�tta az �llatokat egy tiszt�s k�zep�n. Ahogy meresztette a szemeit, �szrevette a csillog� viz� patakot is. A s�rk�ny igen szomjas volt, ez�rt az utols� l�p�seket megny�jtotta, hogy min�l el�bb oda�rjen. Lehajtotta mind a h�t fej�t, �s moh�n inni kezdte a patak h�s viz�t. Mikor elm�lt a szomj�s�ga, megt�r�lte mind a h�t sz�j�t, �s el�gedetten hevert v�gig a z�ld f�ben. Az erdei �llatok is hazat�rtek, kicsit pihenni.

Lassan bes�t�tedett. A leveg� h�v�sebb lett. A s�rk�ny egyre csak azon t�n�d�tt, vajon hol fogja t�lteni az �jszak�t. A kismad�r, aki m�g mindig vigy�zott r�, mintha kital�lta volna, mire gondol, �gy sz�lt:

 - Cs�p, csirip! Tudok egy j� kis barlangot itt a patak ment�n. Ott nyugodtan ellakhatsz. Gyere, megmutatom neked!  

            A s�rk�ny a kismad�r nyom�ba eredt. Egy, kett�re meglelt�k a barlangot. A s�rk�ny t�tov�z�s n�lk�l l�pett be �j otthon�ba.

 - Ez nagyszer�! - rikkantott fel - �s milyen t�gas! De a mad�rka nem hallotta az ujjong�st, mert m�r messze j�rt. Haza rep�lt � is a f�szk�be, hogy v�gre nyugov�ra t�rhessen.

            A s�rk�ny hamar beilleszkedett �j k�rnyezet�be. Nagyon szerette a barlangot is, szertett benne lakni. Sokat j�tszott egy�tt az �llatokkal. Igazi j� bar�tokra tal�lt. M�gsem �rezte j�l mag�t. Ev�s ut�n egyre s�r�bben f�jt a gyomra. Mintha a pokol �sszes t�ze mardosta volna. Ilyenkor rohant a patakhoz, hogy csillap�tsa a kellemetlen �rz�st. Egyszer azt�n a kismad�r javasolta neki, hogy menjen ink�bb el az orvoshoz.

            A s�rk�ny �tnak eredt, hogy megl�togassa az orvost. Az orvos egy �reg f�lesbagoly volt. El�g sokan v�rakoztak a rendel�je. Mikor r�ker�lt a sor, illedelmesen kopogott, �s bel�pett az ajt�n.

- J� napot k�v�nok! – k�sz�nt megszeppenve.

 - Tess�k! Mi tetszik? – k�rdezte a doktor.

 - Nekem ugyan semmi. Mert nagyon �g a gyomrom, �s minden torkom!

 - Mit szokott enni?

 - Gyenge f�vecsk�t �s csal�nt – felelt a s�rk�ny.

 - Hogy mit? Csal�nt? H�, huh�! - d�rg�lte feje tetej�t a doktor - Azt azonnal hagyja abba! Di�t�ra kell fognia mag�t! - mondta �s fel�rt a s�rk�ny mind a h�t fej�nek egy, egy tablett�t.

             A s�rk�ny szomor�an indult haza. Nagyon szerette a csal�nt. Az volt a kedvence. Most egy�ltal�n nem �r�lt annak, hogy olyan nagy a barlangja. Egyed�l �rezte mag�t benne.

 - Cs�p, csirip! - �rkezett meg a kismad�r.

 - Mi�rt l�gatod azt a sok orrod? Baj van?

 - �, jaj! Ne is k�rdezd mad�rka! Az orvos di�t�ra fogott. Azt mondta, nem ehetek csal�nt. Br�h�h�h�! - fakadt s�rva a s�rk�ny.

 - Na ne b�gj m�r annyit! M�g el�ztatod az eg�sz barlangot.

Telt m�lt az id�. A s�rk�ny rendesen szedte a gy�gyszert, �s sokkal jobban �rezte mag�t. A gyomra nem f�jt, de a torkai m�g mindig �gtek. Nem volt mit tenni. Tov�bbra is lej�rt a patakhoz vizet inni. Egyszer hajnalban arra �bred, hogy szinte t�zet ok�d, annyira �g mindene. Kiment a patakhoz.

 - H�! H�t itt meg mi t�rt�nt? - csod�lkozott. Az �llatok ott szomorkodtak a patak partj�n.

 - Ki ittad az �sszes vizet!  Most mi lesz vel�nk?  Mind odavesz�nk a szomj�s�gt�l! Elpusztul az erd� v�z n�lk�l!

A s�rk�ny mozdulni sem tudott a d�bbenett�l. Szerencs�re �pp arra j�rt a doktor.

- H�, huh�!  V�letlen�l erre j�rtam. Gondoltam megn�zem az �n s�rk�ny bar�tomat, hogy �rzi mag�t! K�zben lesz�llt egy �gra. F�ltette a p�paszem�t, hogy jobban l�sson.

- Te j�s�gos medvetalp! Itt meg mi t�rt�nt!

- Jaj, jaj! Kiittam az eg�sz vizet! - zokogott a s�rk�ny -, �gy �gett a torkom! Pedig rendesen szedtem a pirul�kat!

 - H�, huh�! - vakarta orrt�v�t a bagoly - itt valami nagy baj van!  Egyszer csak felki�lt.

- Mond csak s�rk�ny koma! F�jt�l te m�r t�zet?

- Nem! M�g nem. �s nem is fogok! - mondta riadtan a s�rk�ny.

- H�, huh�! Mi az, hogy nem is fogsz? Neked az a dolgod!

- De �n nem akarok! - ki�ltott a s�rk�ny ism�t, �s s�rva fakadt.

- Ne makacskodj m�r annyit! - d�rrent r� a bagoly.

A s�rk�nyban ez a mondat elveszett gyermekkor�t id�zte fel, amikor �desapja tan�tgatta. Csak, hogy most az �llatok is b�ztatni kezdt�k.  

- S�rk�ny pajt�s, f�jj, f�jj! Hallod? F�jj, t�zet!

- �n f�lek a t�zt�l! - sikoltotta a s�rk�ny, �s a f�ldre vetette mag�t.

Most l�tta csak a bagoly milyen nagy a baj.

- De h�t nem ihatod ki a f�ld �sszes patakj�t! Mi lesz a t�bbi �l�l�nnyel? - k�rdezte a s�rk�nyt�l, aki k�nnyes szemmel n�zett r�.

- Hiszen tudom �n! De �gy f�lek! F�lek, hogy fel�getem az erd�t. L�ngba borul a f�ld, �s odavesznek r�gl�tott sz�leim.

- Ejnye no! Hogy juthat ilyen az eszedbe. Hiszen az�rt van v�z minden�tt, hogy ne legyen baj. V�rj csak, eszembe jutott valami!

 �sszeh�vta az erd� �llatait:

- Figyeljetek ide! Ugye akartok seg�teni a s�rk�nynak? H�t akkor j�l figyeljetek. Arra fel� a hegytet�n l�ttam egy halom k�vet. Tal�n sziklaoml�s lehetett valamikor. Ide kellene g�rgetni �ket a patak mell�, k�zben elmondom a tervet. Az �llatok m�r is indultak. A s�rk�ny is vel�k ment, hiszen � sokkal er�sebb, k�nnyebben mozd�tja meg a k�veket.

            H�rom �jjel, h�rom nap g�rgett�k a szikl�kat. A bagoly ir�ny�totta a munk�t. A negyedik nap felsz�l�totta a patakot, hogy pr�b�ljon egy kis vizet hozni a hegyb�l, ugyanis kell az �p�tkez�shez. A hegy haragudott a s�rk�nyra, �s nem akart seg�teni rajta. A patak elmes�lte a s�rk�ny szomor� t�rt�net�t a hegynek, akinek v�g�l megesett a sz�ve a szeg�ny s�rk�nyon �s egy sz� n�lk�l adott vizet a pataknak, aki sebesen futott a v�rakoz�khoz, hogy folytathass�k a munk�t.

Az �llatok szorgosan �p�tkeztek. Egy hatalmas kemenc�t �p�tettek a s�rk�nynak. Egyre magasabb, �s magasabb lett. Mikor v�gre elk�sz�lt, �gy sz�lt a bagoly:

 - H�, huh�! Ez igen! Remek munka!

Az �llatok a neh�z munk�t�l izzadtan �ltek le, egym�sra n�ztek, majd a s�rk�nyra, �s k�rusban ki�ltott�k:

- F�jj s�rk�ny! Csak f�jj!

            A s�rk�nynak sem kellett t�bb. F�JT, F�JT �s F�JT! Hirtelen nagy, nagy meleg lett a kemence k�rny�k�n. Az �llatoknak arr�bb kellett h�z�dniuk. V�g�l a s�rk�ny a boldogs�gt�l kipirultan, ragyog� szemekkel n�zett a bagolyra.

- K�sz�n�m neked, amit �rtem tett�l!

- Ne nekem k�sz�nd - mondta a bagoly - A bar�taidnak k�sz�nd! N�lk�l�k nem lett volna k�sz soha ez a kemence. �s most menjetek v�gre aludni!

            Minden �llat hazat�rt. Od�k, f�szkek, vackok, barlangok mind megteltek lak�kkal. A s�t�ts�g is b�k�sen lesz�llt az erd�re.

Reggel a s�rk�ny nagy csobog�sra �bredt. K�v�ncsian rohant ki a barlangb�l. Amint kil�pett csurom vizes lett a l�ba!

A kismad�r sebesen k�zeledett, �s messzir�l csivitelte:

- Cs�p, csirip! Az �jjel esett az es�! A patak megtelt v�zzel! Gyere oda!

A s�rk�ny hatalmas l�ptekkel indult a patakhoz. Az erd� minden lak�ja ott ugr�lt, repdesett, f�rd�tt a meg�jult patakban. � is belecsobbant a v�zbe a bar�tai k�z�. Egyszer csak megsz�lalt a bagoly:

- H�, huh�! F�st�l az erd�!

Az �llatok r�m�lten kapt�k fel a fej�ket. A k�vetkez� pillanatban, k�t hatalmas s�rk�ny jelent meg az erd�sz�len. Orrukb�l hatalmas f�st sz�llt a magasba. A patakban megl�tt�k a lubickol� s�rk�nyt. Egy darabig n�zt�k egym�st. A m�r felcseperedett s�rk�nyfi�ka felismerte elveszett sz�leit. A boldogs�gt�l �r�mt�zet f�jt.

- Apu! Anyu! V�gre, hogy viszont l�thatlak benneteket! Kim�szott a v�zb�l. Sz�lei nyak�ba borult.

Micsoda l�tv�ny t�rult az �llatok szeme el�! Huszonegy fej, nyak tekeredett, k�gy�zott, f�st�lg�tt egyszerre.

- Gyertek, menj�nk haza -, mondta az ifj� s�rk�ny a sz�leinek.

Ett�l a napt�l fogva, a h�rom s�rk�ny felv�ltva f�t�tte a kemenc�t. Az �llatok ott melegedtek a rettent� hideg t�li napokon. A s�rk�nynak soha t�bb� nem f�jt a gyomra, ak�rmennyi csal�nt evett is.

Az erd� lak�i, k�zt�k a s�rk�nyok imm�r boldogan �ltek, m�g meg nem haltak.