K�tbalk�z Kar�csonya

�

����������� Egy t�li reggelen K�tbalk�z kin�zett az ablakon. Kint vastag h� bor�totta az utc�t, a h�zakat, f�kat, ker�t�st. Gyorsan f�lkapta a csizm�j�t, kab�tj�t �s kiment, hogy k�rben�zzen.

����������� L�tja �m, hogy mindenki szorgalmasan lap�tolja a havat. Gondolta megk�rdi a legk�zelebbi szomsz�dot, mi�rt lap�tolja el a havat, hiszen olyan sz�p! Azt mondja neki a szomsz�d: - Ejnye no! L�tszik nem v�letlen, kaptad a neved! Azt is elfelejtetted, hogy ilyenkor decemberben j�n a J�zuska, �s neki tiszt�tjuk meg az utat?

����������� - �rdekes! �n hozz�m m�g soha nem j�tt a J�zuska! - �lm�lkodott az ember.

Gyorsan bement a h�zba, hogy el�js�golja a feles�g�nek, amit halott. A feles�ge ott �lt a sz�kben, �s maga el� meredt.

- Most, hogy �gy belegondolok, r�ges – r�gen, mikor kisgyerek voltam, �gy eml�kszem hozz�nk is j�tt a J�zuska. De �n �gy tudtam, hogy csak a gyerekekhez j�n. Csak, hogy nincs gyerek�nk! - tanakodott tov�bb az asszony.

����������� - Azt is mondta a szomsz�d, hogy ez a szeretet �nnepe, �s ilyenkor mindenki meglepi aj�nd�kkal azt, akit igaz�n szeret. Gyere, menj�nk mi is el az �ruh�zba, n�zz�nk ut�na, h�tha tal�lunk valamit, ami megfelel erre a c�lra.

Ezen a napon, imm�r m�sodszor �lt�z�tt fel K�tbalk�z. Elindultak v�s�rolni. Az �ruh�zhoz �rve, megn�zt�k a kirakatban, vajon mi mindent �rulnak. Egyre izgatottabbak lettek. Amint bel�ptek az �zletbe, elad�k hada rohanta meg �ket: - Miben seg�thet�nk? - k�rdezgett�k egyre-m�sra.

Kicsit zavarta �ket ez a figyelmess�g, mert nem ehhez voltak szokva. De h�t, ha ez a szeretet �nnepe - gondolt�k -, akkor biztosan �gy helyes.

Megizzadtak mire mindent megvettek, amit akartak. Udvariasan elk�sz�ntek, �s a csomagokkal felszerelve haza indultak. Otthon egyenesen a szob�ba mentek. Letett�k az aj�nd�kokat, kimentek a konyh�ba �s v�rtak. Hogy ne unatkozzanak, el�vett�k az ez�st �tk�szletet, amit m�g az asszony nagyanyj�t�l �r�k�ltek, �s f�nyes�tgetni kezdt�k �ket.

Egyszer csak, megsz�lalt az ajt�n a cseng�. �gy megijedtek, hogy majdnem kiesett a kez�kb�l az ev�eszk�z. A horg�sz gyorsan ajt�t nyitott. A szomsz�d �llt ott sz�les mosollyal az arc�n.

- J� est�t! - k�sz�nt a h�zigazd�nak. - Hoztam nektek egy kis feny�f�t. D�sz�ts�tek fel! Ezzel sarkon fordult, �s t�vozott.

K�tbalk�z �s feles�ge bevonultak a szob�ba, hogy fel�ll�ts�k a feny�t. Form�s kis fa volt.

����������� - Igaz�n rendes ember ez a szomsz�d! – mondta a feles�g, meghat�dottan.

- Bizony! Nagyon rendes! – felelte a f�rje

Besz�lgettek m�g mindenf�l�r�l, mik�zben szapor�n j�rt a kez�k. Sz�nes pap�rb�l, �js�gokb�l k�sz�tettek d�szeket. Azokat aggatt�k a fa�gakra. Sajnos egy dolog igaz�n hi�nyzott. Egy kis harangocska kellett volna m�g. De h�t hol tudn�nak ilyenkor szerezni egyet? T�rt�k a fej�ket, mire az asszonynak esz�be jutott valami: - T�madt egy �tletem! - mondta az ur�nak. - A m�ltkoriban sz�tszedted az �reg biciklit. Annak a cseng�je biztosan megfelelne. Mi lenne, ha kipr�b�ln�nk? K�tbalk�z szalad a kamr�ba, hogy el�keresse a r�gi cseng�t. Kopott volt.

Imitt - amott hi�nyzott r�la a f�nyez�s, de �r�mmel vitte az asszonyhoz. Az fogta, k�rbe forgatta. Megtisztogatta a p�kh�l�t�l. Majd a csengetty� nyelv�t megmozd�totta. Nehezen indult, recsegett nagyon, de egy kis zs�rral megoldotta ezt a probl�m�t is. A cseng� v�gre megsz�lalt. �rces hangja bet�lt�tte a szob�t. V�g�l felker�lt a kis f�ra. El�gedetten gy�ny�rk�dtek benne.

����������� - Igaz�n gy�ny�r�! - mondogatt�k egym�snak, mik�zben visszat�rtek a konyh�ba folytatni a megkezdett munk�t. Hossz� volt a v�rakoz�s. V�geztek a tisztogat�ssal is. Az ember fel s al� j�rk�lt t�relmetlens�g�ben, �s �gy tanakodott: - Vajon hol j�n be a J�zuska? Hogy n�zhet ki? Egy�ltal�n mikor j�n?

- Tudod mit? K�rty�zzunk egyet! - javasolta az asszony. De nem igaz�n tudtak odafigyelni. M�g nem v�gre, megsz�lalt a kar�csonyf�n a cseng�. Egyszerre ugrottak fel, �s rohantak az ajt� fel�. Egyszerre akartak bel�pni a szob�ba, de sz�k volt az ajt�r�s kett�j�knek �s rem�nytelen�l beszorultak. Mire kiszabadultak m�r senkit sem l�ttak a szob�ban. Viszont az aj�nd�kok ott sorakoztak a kis fa alatt.

- Jaj de j�! Jaj de j�! - ugr�ltak �r�m�kben. �vatosan mentek a kis fa el�, �s keresg�lni kezdtek. Az aj�nd�kokat n�zegett�k, h�tha r�akadnak a saj�tjukra. Mikor mindegyik�k megtal�lta a neki sz�l�t, le�ltek egy, egy sz�kbe �s izgatottan bontogatni kezdt�k a meglepet�st. Term�szetesen �gy tettek, mintha nem tudn�k mi is lapul a csomagokban, �s nagyon, de nagyon meglep�dtek.

�

���������������������������������������(Szab� Gitta: 2007-12-27)