K�tbalk�z �s a haj��t

�

����������� K�tbalk�z, egyik nap, a szok�sos pec�z�sb�l ment haza. Igen �m, de nem tal�lt otthon senkit. Gondolta kimegy a konyh�ba �s iszik egy poh�r sz�rp�t, mert alaposan megszomjazott ebben a k�nikul�ban. A konyhaasztalon egy lev�l v�rta. K�v�ncsian ny�lt �rte, �s gyorsan elolvasta. Ez �llt rajta: "K�rlek, ne v�rj, mert nem tudom, mikor �rek haza."

A horg�sz elszomorodott. Titokban arra sz�m�tott, hogy a feles�ge t�rt karokkal v�rja majd. De nem �gy t�rt�nt �s ez nagyon, de nagyon elkeser�tette.

- Hov� a csud�ba tudott menni? Csak nem felejtette el, hogy milyen nap van ma? Hiszen ma van a h�zass�gi �vfordul�nk! K�tbalk�z zseb�ben ott lapult a feles�g�nek sz�nt aj�nd�k. �s tess�k! Sehol sincs az asszony.

- Most hogy adjam oda neki?�

R�ad�sul m�g egy helyes kis k�sz�nt�t is kital�lt. Napok �ta erre k�sz�l, hogy elmondhassa neki, �s most itt �ll egyed�l!

����������� Orr�t l�gatva ment a szob�ba, bekapcsolta a Tv- t, hogy valamivel el�sse az id�t, am�g hitves�re v�r. M�r a h�rad� ment mire megj�tt az asszony.� Kipirult arccal l�pett a szob�ba. L�tta f�rje szomork�s arc�t, �s nagyon megsajn�lta.

- K�rlek, ne haragudj! �gy siettem haza! De m�g v�rj egy kicsit, mindj�rt j�v�k. - mondta az ur�nak �s kisietett a konyh�ba. Nagy cs�r�mp�l�s, csattog�s hallatszott.

����������� Egyszer csak, egy nagy t�lc�val a kez�ben megjelent az asszony az ajt�ban. Nevetve odament a f�rj�hez, a t�lc�t letette a f�ldre, �s egy v�kony kis csomagot adott �t neki.

- Sok boldogs�got dr�g�m! - nyomott egy cs�kot az arc�ra.

- Neked is kedvesem! Mondta a horg�sz kiss� zaklatottan. H�t m�g sem felejtetted el!?

- M�r, hogy feledhettem volna? Milyen oktondi vagy! Ez�rt keseredt�l neki annyira?

V�gre �tadt�k egym�snak az aj�nd�kokat. L�zasan bontogatt�k a csomagjaikat. Egyszer csak K�tbalk�z felugrik, �s "HURR�" ki�lt�sokkal k�rbe ugr�lja a feles�g�t, aki m�g mindig a sz�nyegen cs�cs�lt.�

- Ez egy haj�jegy! – �radozott az ember. - Egy igazi tengeri utaz�sra val�!

Az indul�sig volt m�g p�r napjuk, amit igen izgatottan t�lt�ttek el. Azt�n el�rkezett az indul�s napja. El�sz�r vonattal mentek. Sok hegyet, v�lgyet, foly�csk�t maguk m�g�tt hagytak, mire meg�rkeztek a kik�t�be. Lesz�lltak �s k�rben�ztek. Ott ahol az �gbolt �ssze�lelkezett a f�lddel, ott v�rt r�juk a haj�, amire a jegy�k sz�lt. Valahonn�t hangfoszl�nyokat hozott a sz�l. ��� �

����������� - K�tbalkezet �s a feles�g�t keresem!

Ijedten n�ztek k�rbe. Egy matr�z j�tt fel�j�k, kez�vel hadon�szva.

- Gyorsan, gyorsan! - kiab�lta.

Futni kezdtek. �pp a haj�h�d felvon�sa el�tt �rtek oda. Az utols� percben!

- Na v�gre! - s�hajtottak fel.

Mire elhelyezkedtek addigra a haj� is elindult. Egyre messzebb �s messzebb ker�ltek a partt�l. A haj�t hangos cuppog�sokkal nyaldost�k a tarajos hull�mok. A p�r, m�r semmit sem l�ttak csak a vizet. Csak n�zt�k, csak n�zt�k! Egyszer�en nem tudtak betelni a l�tv�nnyal. Megbabon�zta �ket, ahogy az �g belem�rt�zott az �ce�n v�gtelen k�kj�be! A gy�ny�r�s�gt�l k�bultan rogytak a sz�k�kbe. A haj� hint�z�sa �lomba ringatta �ket. �szre sem vett�k hogy mikor lett reggel. A haj� kapit�nya �rkezett fel�j�k.

����������� - Sz�p napunk van ma! - mondta. – J� h�rrel szolg�lhatok �n�knek! D�lut�n meg�rkez�nk a kik�t�be. �r�lt�nk, hogy vel�nk tartottak.

����������� A horg�sz �s feles�ge szomor�an n�ztek egym�sra. - Az nem lehet! – h�borogtak. – M�g csak most sz�lltunk haj�ra! Ez m�g egy nap sem volt! – m�ltatlankodott K�tbalk�z.

- K�rem Uram! Ne vegye s�rt�snek, de tal�n nem n�zte meg pontosan, milyen �tra is sz�l a jegye! Ez egy, egy napos kir�ndul�s volt.

K�tbalk�z el�kotorta a jegyeket a zseb�b�l. Alaposan tanulm�nyozta, majd a kapit�nyra n�zett: - Igaza van Uram! Bocs�sson meg faragatlans�gom�rt! A l�tv�ny �gy is gy�ny�r� volt, �s sosem feledj�k ezt a r�pke napot – mondta m�g a legudvariasabb modor�ban.

- �r�l�nk, hogy j�l �rezt�k magukat! - mondta a haj�kapit�nya.

K�tbalk�z �s feles�ge elb�cs�ztak a leg�nys�gt�l. Neh�z sz�vvel, de boldogan hagyt�k el a fed�lzetet. A partr�l m�g integettek, azt�n vid�man indultak hazafel�.

- Az�rt j� kis haj��t volt ez! – mondta v�g�l K�tbalk�z mikor v�gre haza�rtek, �s a gyalogl�st�l f�j�s l�bait felpolcolhatta halsz�lk�s mint�zat� sz�k�re. Feles�ge pedig boldog volt, hogy siker�lt igazi, feledhetetlen �lm�nyt szereznie maguknak.

�

��������������������������������������������������������������������������������� (Szab� Gitta: 2007-12-28)

�