Gy�m�nt k�nnycseppek

�

T�rt�nt egyszer, hogy egy szeg�ny ember felvette szakadozott, molyr�gta, �reg sub�j�t, gumicsizm�t h�zott l�b�ra, fej�be csapta kucsm�j�t, fejsz�t ragadott a kez�be, �s elindult a t�li erd�re. Hatalmas l�ptei alatt ropogott a vastag h�takar�. Orr�t, arc�t, marta a h�v�s �szaki sz�l. Kez�b�l majd kiesett a balta, �gy elfagytak az ujjai.

Ment, csak ment arra, amerre s�r�bben �lltak a f�k. Gondolta, ha onn�t v�g ki egyet, az nem lesz olyan nagy baj, mert marad m�g el�g. Odahaza elfogyott a t�zifa, �s m�r majd megfagynak ebben a cudar id�ben. �s m�g csak ezut�n j�n az igazi t�l.

Ahogy �gy tanakodik mag�ban, azt veszi �szre, hogy s�r� pelyhekben ism�t hullni kezdett a h�.

- Na! – gondolta – Csak ez hi�nyzott! – �s kucsm�j�t m�lyebben h�zta a fej�re. - Itt meg is �llok! – mondta, amint k�rbehordta tekintet�t a t�jon. A f�k olyan s�r�n �lltak egym�s mellett, hogy f�ny alig hatolt �t �gaik k�z�tt, az is csak v�kony sugarakban, �s a s�r�n hull� h�pelyheket aranyosan csillog�v� f�nyezte. �gy ragyogtak, mintha dr�gak�vek lenn�nek. El is �mult a szeg�ny ember! Szem�vel k�vette a v�kony f�nynyal�b �tj�t.

- Uram, Teremt�m! – futott �t a gondolat az agy�n, mert megsz�lalni bizony nem tudott att�l, amit l�tott.

Az egyik fa t�v�ben, egy v�rpiros ruh�s alakot pillantott meg a fagyott f�ld�n �cs�r�gni. �vatosan l�pett k�zelebb.

- Khm! Eln�z�st! Hogy ker�lt�l ide? – k�rdezte �s m�g k�zelebb l�pett az alakhoz, mik�zben alaposabban szem�gyre vette a le�nyz�t. Mert bizony egy ez�st�s haj�, fiatal le�nyt l�tott, aki mozdulatlanul, t�rdeit felh�zva, kezeit �tkulcsolva rajtuk, �sszekuporodva �lt a f�ld�n, �s didergett. A nagy, tejszer� k�dben, el�sz�r �szre sem vette, hogy a le�ny egy angyal. Gy�ny�r�, sz�p�v�, a h�n�l is feh�rebb sz�rnyacsk�i mereven �lltak sz�t.

�- Hallod? – sz�longatta tov�bb a szeg�ny ember. – Sz�lalj, meg k�rlek! Megs�r�lt�l tal�n? Mi�rt �cs�r�gsz itt a hidegben? Megfagysz, megl�sd!

A l�ny lassan felemelte fej�t, �s a homlok�ba oml� hossz� haj�t megt�ncoltatta a sz�l. Pisze orrocsk�ja pirosra fagyott m�r. A k�t gy�m�nt k�nnycsepp nem tudott pill�ir�l leesni. A hideg fagy odatapasztotta.

- Mondd! Ki vagy? – k�rdezgette tov�bb az ember.

- Kar�csonyi Angyal a tisztes nevem – csilingelt a l�ny hangja, mintha valami �vegcsengetty� sz�lt volna.

- Kar�csonyi? – kapott kucsm�j�hoz az ember – Az, bizony m�r vagy k�t hete, hogy volt! Az�ta itt �cs�r�gsz?

A l�ny n�zte a meleg ruh�ba �lt�z�tt embert.

- Igen! – s�hajtotta. – Az�ta itt vagyok, �s ha nem lenn�k angyal, m�r r�g megfagytam volna. Egy l�lek sem j�rt erre, hogy seg�thetett volna rajtam.

A szeg�ny ember leguggolt az angyal mell�. Fej�r�l levette kucsm�j�t �s a l�ny haj�ra tette:

- Tess�k! – mondta – melegedj egy kicsit. Kab�tj�b�l is kib�jt, �s a l�nyra akarta ter�teni, amikor az felsikoltott:

- Jaj, ne! R� ne tedd a sz�rnyacsk�imra!

Az ember meglep�d�tt. �rtetlen�l b�jt vissza sub�j�ba.

- De mi�rt?

- Tudod - kezdett mes�lni a sz�ps�ges angyall�ny -, ha r�m tenn�d, a megfagyott sz�rnyacsk�im elt�rn�nek, �s soha t�bb� nem tudn�k rep�lni, nem t�rhetn�k haza Angyalorsz�gba. Oda, ahov� f�ldi haland� soha nem l�phet, amir�l nem is tudhatnak. Ha tudn�nak r�la, mindenki oda szeretne menni, megrohann�k, feld�ln�k, t�nkretenn�k, m�g ha nem is sz�nd�kosan.

- �rtem �n! – d�rm�gte az ember, alig hallhat�an. – Akkor Te m�gis mit keresel itt?

- Kar�csonykor j�ttem, mert egy nyuszika beszorult egy let�r�tt fa�g al�. J�ttem, siettem, hogy seg�tsek neki, hogy megmentsem a fagyhal�l el�l, mert a J�g Birodalom f�t�nd�re m�r itt keringett k�r�l�tte, �s jeges lehelet�vel fonta k�rbe szeg�ny reszket� tapsif�lest. A nagy igyekezetben, hogy min�l gyorsabban kiszabad�thassam a nyuszik�t, nem vettem �szre, hogy sz�rnyacsk�m beleakadt egy m�sik �gba, amit a J�gt�nd�r utas�tott erre a gonoszs�gra, �gy megg�tolva abban, hogy hazasz�llhassak. Mikor l�tta, az �g er�sen tart, r�m k�ldte fagyos lehelet�t, �s s�r�lt sz�rnyamat megdermesztette. � elment, �m v�rfagyaszt� nevet�se sok�ig itt zengett egyik fat�rzsr�l a m�sikra pattanva. Szerencs�re a nyuszinak siker�lt elszaladnia mire �t is el�rte volna a fagy. De mivel az �g is megfagyott, nem sz�m�tott arra, hogy ki tudom r�ngatni sz�rnyamat. Igaz, egy tollam odalett! Am�g nem n� helyette m�sik, addig nem tudok rep�lni! – szomorodott el az Angyalka.

Az ember, gondolkod�ba esett. Igen er�sen t�rte a fej�t, m�g a szem�ld�keit is, amin a h�pihe meg�lt, er�sen �sszer�ncolta.

- Hol van az a toll? – k�rdezte v�g�l.

- Itt! – ny�jtotta kez�t az angyal. – L�tod? Az eg�sz tollsz�rral egy�tt kij�tt. �, jaj! Mikor lesz helyette m�sik? Pedig m�r nagyon vacogok ebben az id�ben!

Az ember forgatta a tollat, megn�zte a Kar�csonyi Angyal sz�rny�t. Illesztgette, m�ricsk�lte, hogyan passzolna a legjobban.

- Tudod mit! – sz�lalt meg k�l�n�sen �l�nk hangon. – Eszembe jutott valami! Nem messze lakom inn�t. Ha fel tudsz �llni, �s elj�nn�l velem haza, az asszony biztosan vissza tudn� varrni a tolladat!

- J�! – ugrott a l�ny talpra, de az elg�mberedett l�bai kics�sztak al�la, �s visszahuppant a f�ldre. K�rd�n n�zett az emberre.

- No, v�rj csak! Mutasd azokat a l�bacsk�kat! De hiszen csontt� vannak fagyva! �gy nem tudsz j�rni! Mindj�rt seg�tek! Tariszny�j�b�l el�vett egy t�gely faggy�t, bekente vele az angyal l�b�t, �s er�sen d�rzs�lte, massz�rozta addig, am�g haszn�lhat�v� nem v�ltak. Ezut�n sz�p lassan haza gyalogoltak.

Otthon az asszony kereste a kiv�gott f�t, ami�rt az ura az erd�re ment, de az �gy sz�lt:

- Ne keresd a f�t, mert nem v�gtam egyet sem!

- Akkor hol volt�l ennyi ideig?

- Tal�lkoztam egy Angyallal!

- Ugyan! Ne besz�lj m�r badars�gokat!

- De! De! Csak nem tud bej�nni szeg�nyke, mert a sz�rnyai megfagytak.

Az asszony szeme kikerekedett, a sz�ja t�tva maradt a csod�lkoz�st�l, mikor kin�zett az ablakon.

- Mi�rt hoztad ide?� Tal�n vele f�ts�nk?

- Ejnye m�r asszony! Hogy mondhatsz ilyen ostobas�got! – mordult az ember.

- Seg�ts�gre van sz�ks�ge. K�rlek! Te tudsz neki seg�teni! Ezzel elmes�lte az eg�sz t�rt�netet, �gy ahogy volt.

- Nos! Akkor ne v�rassuk tov�bb szeg�nyk�t. – Eredj fiam – ki�ltott h�tra a kemence mellet gubbaszt� le�nyk�ra -, hozd hamar azt a varr�s dobozt!

Az asszony mag�ra ter�tette vastag nagykend�j�t, �s kil�pett a l�nyhoz.

– Isten hozott gyermekem! Hallom bajban vagy. Gyere, megn�zem, mit tudok kezdeni a tolladdal.

Az angyal odatartotta fagyott sz�rny�t.

- Jaj, jaj! Ez �gy nem fog menni! F�lek, jobban elt�rik, ha megsz�rom. Fel kell olvasztani, hogy meg tudjam varrni neked. A s�r�lt sz�rnyat, a kiesett toll hely�n lehelgette, meleg kezeivel simogatta, mire lassacsk�n l�gyulni, puhulni kezdtek a tollak. Az angyal pisze orra is sz�p r�zsasz�n�re v�ltozott.

- Most m�r meg tudom varrni a sz�rnyad. Jobb lesz, mint �j kor�ban, megl�sd! De f�jni fog egy kicsit – figyelmeztette az angyalt, aki m�g csak egy pisszen�st sem hallatott eg�sz id� alatt, am�g az asszonys�g dolgozott rajta.

Amikor v�gzett a munk�val, az angyal �vatosan kipr�b�lta m�k�dik-e a sz�rnya. El�sz�r csak �pp meglebbentette, majd egyre nagyobb lend�letet vett, m�g nem elrugaszkodott a f�ldt�l. Csilingel�, boldog nevet�se rezgett az esti f�lhom�lyban. Az asszony n�zte, �s k�nnyezve integetett ut�na.

- K�sz�n�m sz�pen! – visszhangozt�k az angyal szavait a k�rnyez� hegycs�csok, mik�zben az angyal egy kecses mozdulattal, megment�i f�l� r�ppent, �s pill�ir�l az odatapadt gy�m�nt k�nnycseppeket lehullatta el�j�k a f�ldre, oda ahol az el�bb m�g � maga �llt.

- H�l�m jel��l! – j�tt messzir�l az egyre halkabb hang.

Az asszony �les szem�vel f�rk�szte a talajt. Hamarosan �szre is vette a k�t dr�gak�vet.

Ett�l a napt�l fogva, nem kellett az erd�re j�rni f�t v�gni, nem f�ztak t�bb�, �s a molyr�gta, kopott sub�t kicser�lt�k egy �jra, a r�git pedig a kutya al� tett�k, hogy ne f�zzon szeg�ny p�ra.

�

���������������������������������������������������������������������� (Szab� Gitta: 2008-01-15)