Pilla Panka

Mikor megsz�letett, valami nedvess�g �sszetapasztotta testv�reivel. Hi�ba er�lk�d�tt, hogy k�l�n v�ljon, egyed�l sehogy sem siker�lt neki. V�g�l gondos kezek seg�tettek rajta. Megf�rdett�k langyos v�zzel, megt�r�lgett�k puha t�r�lk�z�vel. 

Pilla Panka fell�legzett: - V�gre szabad! Egyed�l �llhat, senki sem csimpaszkodik m�r bele.

Telt, m�lt az id�. Napjai nagy r�sz�t azzal t�lt�tte, hogy felfel� �gaskodott, �s k�v�ncsian n�zett a vil�gba, vagy led�lt, �s pihent. Sz�p lassan cseperedett, n�vekedett. Egyre hosszabb, �veltebb �s feket�bb lett. �s egyre jobban �rezte, � m�s, mint a t�bbi, neki feladata van. Tudni szerette volna mi�rt sz�letett meg?

Egy sz�p, �s j�kedv� reggelen, elindult. D�l�ng�lve, botladozva haladt, majd meg�llt a t�k�r el�tt. A csod�lkoz�st�l csak pislogni tudott.

- Mamika! Ez mi? – hallotta a v�kony hangocsk�t, mik�zben egy pici, p�rn�s ujjacska meg�rintette.

- Hha hha! Jaj, ne csiklandozz tov�bb! – nevetett Pilla Panka.

- �! Kis butusk�m, hiszen az a szempill�d! – v�laszolt egy kedves n�i hang a v�kony hangocsk�nak.

- De, de mi�rt? – sz�lt ism�t a v�kony.

- Hogy v�dje a szemecsk�det – J�tt ism�t a v�lasz a n�i hangt�l.

Pilla Panka gondolkodott: - V�dem a szem�t? Hogy is van ez? K�zelebb hajolt a t�k�rh�z: - De sz�p vagyok! – b�szk�lkedett Pilla Panka. K�v�ncsi volt a szemre, amit v�denie kellett. H�t led�lt, mint amikor aludni t�r, �s megl�tta a szemecsk�t.

A dundus, p�rn�s kezecske visszatess�kelte a rakonc�tlan szempill�t a hely�re, a t�bbi k�z�. Pilla Pank�nak ez bizony nem tetszett: - Mit k�pzel ez a kis gomb�c mag�r�l? Csak �gy visszatol a t�bbiekhez, �s �sszek�col? Nem l�tja, hogy �n m�smilyen vagyok? M�g mit nem, �n nem leszek olyan, mint mindenki m�s! – m�rgel�d�tt tov�bb Pilla Panka – ink�bb vil�gg� megyek! Ezzel eleresztette a szemh�jat, amibe eddig kapaszkodott, �s lehullott a v�kony hang�, gomb�c pofij�ra.

- Nini! – ki�ltott fel a n�i hang csod�lkozva – egy szempill�d kiesett -, �s piros k�rm�s ujjai, k�z� csippentette, �s nem eresztette.

- Na! Ne szor�ts m�r annyira! Teljesen �sszenyomsz! – kiab�lt Pilla Panka, de bizony nem hallott�k, mert neki nem volt hangja.

- F�jj r�! – sz�lt ism�t a n�i hang, �s a szempilla gyenge fuvallatot �rzett.

- Als� vagy fels�? – k�rdezte a n�i hang.

- Als�! – csacsogta a v�kony hangocska.

- Gondolj valamire, amit szeretn�l. J�?  - hallatszott tov�bb a kedves n�i hang.

- J��! – nevetett a v�kony hang.

- Gondolt�l?

- Igen.

- Nos, ha kinyitom az ujjaimat – mosolygott a n�i hang -, megl�tjuk eltal�ltad-e, melyik ujjamhoz tapadt a szempill�d?

- De, mi�rt? – k�rdezett tov�bb a v�kony hang.

- Hogy mi�rt? Mert, ha eltal�ltad, teljes�lhet, amire gondolt�l. J� lesz?

- J��! – v�laszolt a v�kony hang, izgatottan.

Az ujjak lassan sz�tny�ltak. Ekkor, a nyitott ablakon kereszt�l, egy huncut szell� fi� besurrant a szob�ba, �tsuhant az ujjak k�z�tt, �s felkapta Pilla Pank�t, �s rep�tette ki az ablakon, ki az udvarra.

A v�kony hang� gomb�c �s a pirosk�rm�s ujj� n�i hang csod�lkozva n�ztek: - Vajon hov� lett a szempilla?

                                                                                   Szab� Gitta: 2008-03-03