Különleges Mátyás!

Kék szemű Mátyás,

Egyre csak szajkózza:

- Mátyás, Mátyás!

Míg be nem reked,

S ha berekedt,

Majd másképp énekel;

Ugat,

Nyávog,

Kukorékol,

Vagy épp’ nyikorog,

Mint, ha volna kenetlen

Szekér kereke.

Ha megunta az utánzást,

Kapja magát,

Mi az neki,

S egy arra kúszó keresztes viperát,

Kemény, tompa csőrével,

Alaposan kupán vág,

Avagy meglesi a vadászt, ki

Csendesen lesben áll, és

Mielőtt emelné puskáját,

Riadót fúj a hős

Mátyás!

Messzire szalad minden vad,

Repül a vadász sapkája,

Bajusza is idegesen táncol, s

Szeme mérgesen szikrát szór;

- Ha egyszer elkaphatná,

A színes tollú bóbitást,

Betenné a kalitkába,

S utánozhatná a szirénákat.

Betörő bíz’ arra nem járna!

Ám a Mátyás tovaröppent,

Csínytevésben megéhezett.

Nem kell soká keresgéljen,

Hisz’ nem válogat a beste,

Étlapján a mai menü:

Pocok, egér, tojás,

Avagy frissen kelt kis madár.

Ha elfogyott a tápláló fehérje,

Bio-dió vacsora is elég lesz.

Télire mind eldugdossa,

A makkot,

A mogyorót,

Az almát,

És ha nem feledi

Hová dugta,

Tél végéig lakmározhat.

A tavaszt vidáman köszönti,

Új dalát neki elénekli,

Párját, ha végre meglelte,

Fészket rak a kedvesnek.

Új tavasszal,

Új csemeték nőnek,

Hisz’ szajkó pajtás

Rég elfeledte,

Hol van a rejteke,

A télire gyűjtött makknak,

S a kikelet szavára,

A magok kicsiráznak,

S csiráikkal,

Az ég felé törnek.

Ez a Mátyás,

Hiába is mondják:

- Káros,

- Hasznos,

- Káros,

- Hasznos,

Különleges madár,

Ez már biztos!

    (Szabó Gitta: 2008-05-24)