Vihar a v�lgyben

Egyre bor�sabb� v�lt az id�. A v�lgyben szer�nyen megb�j� falucska felett, sz�rke fellegek tornyosultak, mint egy jelezve a lak�knak, hogy k�sz�ljenek fel, mert hamarosan lecsap. A falucska lak�i siettek is, ahogy csak b�rtak. Az �llatokat beterelt�k az �lakba, �s az �lajt�kat alaposan bereteszelt�k. A k�t�len sz�rad� ruh�kat �sszeszedt�k, �s az udvaron j�tszadoz� gyermekeket betess�kelt�k a h�zakba. Az asztalokra el�k�sz�tett�k a gyerty�kat, h�tha sz�ks�g lesz r�juk. Hang n�lk�l s�r�gtek, �s a gyermekek is csendben figyeltek. Az erd�ben, kopott ruh�ban, szakadt cip�ben, k�t alak gy�jt�gette a lehullott r�zs�t. Meg, meg�lltak, �s az id�sebbik agg�dva k�mlelte az �gboltot.

- Megl�sd! Nagy vihar lesz itt nem sok�ra – mormolta az �reg, k�cos szak�ll�t simogatva.

- Akkor siess�nk! – kapkodta gyorsabban a r�zs�ket a fiatalabb alak.

- Siess�nk! – fordult unok�ja fel� az �reg, majd a kupacba gy�jt�tt gallyakat felnyal�bolta, �s elindult – pedig azt hittem maradhatunk m�g eg�szen estig!

M�g tavasszal �rkeztek ide az erd� biztons�g�ba, itt tal�ltak mened�ket maguknak, miut�n az asszony meghalt, �s a kis h�zukat elvett�k t�l�k. A gyereket is akart�k, de azt nem adta, ink�bb vil�gg� ment vele – mer�lt gondolataiba az ember, �s k�rges k�zfej�vel megt�r�lte p�r�s szemeit.

- Ez a cudar id�! Kor�n j�tt. M�g kellene gy�jten�nk t�lire r�zs�t, hogy a kunyh�ban kih�zzuk tavaszig!

- De nagyap�! M�g kor�n van.

Mire biztons�gba helyezt�k a r�zs�t, �s magukat is, addigra s�v�t� sz�l j�rt m�r a falu egyetlen utc�j�ban. Hevesen r�zta a kapukat, a b�dogtet�ket. Itt, ott felkapott n�h�ny kint felejtett v�dr�t, gyermekbiciklit. M�g a kis templom harangj�t is megkongatta az er�s sz�l, �s s�r� port kavart mindenfel�. M�r nem lehetett l�tni semmit. Az ablakb�l b�multak kifel� az emberek, �s s�r�n vetettek keresztet a mellkasukon.

V�g�l kit�rt a vihar. Teljes erej�vel s�p�rt v�git a falun. A sz�l nekicsap�dott a dombok oldal�nak. De azok b�szk�n ellen�lltak. Ett�l a sz�l egyre d�h�sebbel tombolt. Majd t�lcs�rk�nt, k�rbe-k�rbeforgott. Nem k�m�lt semmit. T�rt, z�zott mindent, ami csak az �tj�ba ker�lt. Befutott az erd�be is. Ott azt�n kedv�re d�h�ng�tt. T�pte a f�kat, t�rte az �gaikat. Volt, amelyiket t�vest�l kiford�totta a hely�b�l. V�szesen k�zeledett a kunyh�hoz. Az �regember szorosan �lelte kis unok�j�t. Elk�pzelni sem tudta mi lesz vel�k, ha a vihar oda�r.

A faluban m�r el�lt a vihar. A por is kezdett le�lepedni. Az emberek kimer�szkedtek h�zaikb�l. Csoportokba ver�dve t�bl�boltak, �s suttogtak. Arr�l besz�ltek vajon mi lehet az erd�ben lak�kkal:

- �n mondtam nekik, nem biztons�gos az erd�…

- �n is h�vtam �ket, lakjanak el a pajt�ban am�g…

- �n bizony nem t�tlenkedem itt! – Ugrott az egyik fiatalember. A nagytermet�, v�r�s haj�, pirospozsg�s f�rfi kapta mag�t, az �lhoz ment, felpattant a lova h�t�ra, �s egyenesen bev�gtatott az erd�be.

Sok fa hevert kid�lve az �ton. Lassan haladt, f�ltette a lova l�b�t. A vihar teljesen eltakarodott m�r. B�kess�g honolt minden�tt. Csak az �sszevisszas�g mutatta, hogy erre j�rt. V�g�l megtal�lta a kunyh�t. A gyermek �ppen igyekezett nagyapj�t kih�zni a szabadba. A kunyh�ra r�d�lt egy fa, de szerencs�re fennakadt egy m�sik t�rzs�n, �s nem z�zta teljesem �ssze a rozoga �p�tm�nyt.  

- V�rj csak! Seg�tek! – ki�ltott oda a gyermeknek, �s a lovat kik�t�tte.

- Mi t�rt�n?

- Nem tudom! Csak elaludt! Tudod, mi lehet vele? – n�zett k�nnyes szemekkel az idegenre a gyermek.

- Mindj�rt megn�zem – mondta, �s az ernyedt test f�l� hajolt. Kez�t az �regember nyak�hoz tette, kicsit v�rt, majd �gy sz�lt: - �L! Kicsit gyenge, de h�vok seg�ts�get, bevissz�k a faluba. Majd az orvos megvizsg�lja.  Maradj itt mellette m�g egy kicsit. Sietek vissza! Nem hagylak magatokra.

                                                                           (Szab� Gitta: 2008-06-05)