Boda S. Gitta

(Szab� Gitta)

A lustas�g f�l eg�szs�g…

(Tomi a H�nyaveti Birodalomban)

Budapest

*** 

K�sz�netemet fejezem ki azoknak, akik lehet�v� tett�k, hogy ez a k�nyv megval�suljon:

Cser G�bornak k�sz�n�m, hogy a sz�veg alak�t�s�ban seg�tett;

Macz�k Editnek, hogy a kiad�ssal, kapcsolatos tan�csokkal l�tott el;

Werner �vik�nek h�l�s vagyok a buzd�t�s�rt, a lelkes�t�s�rt;

Attil�nak, kisfiamnak, aki minden mondatot meghallgatott, kijav�tott.

 1)

- Jaj, anyu! Te mindig tal�lsz nekem valami elfoglalts�got. A szomsz�d gyerekek semmit sem tesznek. Neki csak j�tszaniuk kell - zs�rt�l�d�tt Tomi.

- Az bizony meglehet – mondta idegesen az anya -, de vel�k nem is foglalkoznak olyan sokat a sz�leik. N�zd csak meg! M�ltkor, amikor itt voltak n�lunk j�tszani, Luca azt sem tudta, mi a domin�, vagy a k�rtya. Nem besz�lve arr�l, hogy t�l�k nem k�rdezik meg, hogy mit szeretn�nek enni. �s k�l�nben is! Nekik azt kell tenni�k, amit a sz�leik mondanak.

            Mire az anya id�ig jutott a mondand�j�val, olyan ideges lett, hogy majd sz�tvetette a m�reg.

- Ha neked nem tetszik, hogy itthon dolgozni kell, h�t menj, �s keress olyan helyet, ahol nem v�rj�k el t�led azt, hogy seg�ts is valamit.

- H�t j�! Elmegyek – mondta dacosan Tomi, �s bevonult a szob�j�ba. D�lut�nig �sszepakolt n�h�ny dolgot az �tra. Estefel� kiosont a h�zb�l.

            Sorj�ban hagyta maga m�g�tt az ismer�s �p�leteket, egyre t�volabb ker�lve az otthon�t�l. M�r majdnem ki�rt a falub�l, amikor furcsa hangot hallott a h�ta m�g�l. Zajok, neszez�sek riogatt�k.

- Mi ez? Jaj nekem! Valaki biztosan k�vet!

            Reszketve �llt meg, hogy k�rben�zzen. Szerencs�re egy vaskos fa mellett vetette meg a l�b�t. A fa t�rzs�nek v�delm�ben, �sszeszor�tott fogakkal m�g egyszer k�r�l k�mlelt.

- �rdekes! Senkit sem l�tok – nyugodott meg, de az�rt a biztons�g kedv��rt felm�szott a f�ra.

- Igaz�n er�s ez a fa. Biztosan nem t�rik le alattam. �gyesen, mint egy macska, m�szott egyik �gr�l a m�sikra.

- Ez itt pont j� – jegyezte meg, �s bar�ts�gosan megpaskolta az �gat.

- J� sz�les a fa t�rzse, nyugodtan szundik�lhatok egy keveset. Csak ne lenne ilyen s�t�t. Otthon biztosan vil�g�tanak a l�mp�k. Anya �s apa meg hal�lra keresnek…

            A s�r�s a tork�t szorongatta. Er�s akart maradni, de egyszer csak kit�rt, �s s�rt, s�rt, egyre csak s�rt. Olyan keservesen, hogy m�g a fa is beleremegett. Hangos reccsen�ssel adta tudt�ra a kisfi�nak, hogy egy�tt �rez vele.

Tomi az eg�sz �jszak�t a fa �gai k�z�tt t�lt�tte. Hangos mad�rcsicserg�s �bresztette fel. Hatalmas ny�jt�zkod�ssal k�sz�nt�tte a reggelt. Megfeledkezett r�la, hogy hol van, �s a hirtelen mozdulatt�l elvesztette az egyens�ly�t, majdnem lepottyant a f�ldre. �pp id�ben kapaszkodott meg egy fel�je ny�l� �gacsk�ban.

- K�sz�n�m! – sz�lt a f�nak h�l�san. Egy pillanatig dermedten n�zett maga el�, majd megr�zta a fej�t.

- Nekem elment az eszem! Egy f�val besz�lgetek? De hiszen megmentette az �letem… Teljesen �gy l�ttam, mintha kezet ny�jtott volna, akkor viszont j�, hogy megk�sz�ntem.

            A fa megr�zta leveleit, mintha helyeseln� a gyermek okoskod�s�t. A fi� �sszeszedte a moty�j�t, �s lem�szott a f�ldre.

            M�g csak most n�zte meg igaz�n a f�t, amely sz�ll�st adott neki. Hatalmas, �reg di�fa volt. S�r� lombbal, vastag, er�s �gakkal.

- K�sz�n�m neked, �reg fa! Mindent k�sz�n�k – besz�lt Tomi tov�bb a f�hoz, majd b�cs�t intette, �s tov�bb indult.

            L�bai nehezen mozogtak. Ugyan haladt valamicsk�t el�re, m�gis ink�bb visszafel� szeretett volna menni, hiszen a sz�ve hazafel� h�zta.

- Vajon mit csin�lnak anyu�k? Hi�nyzom nekik? – tanakodott a kisfi�.

            A felkel� nap f�ny�ben megcsillant s�t�tsz�ke t�skefrizur�ja. K�k, feh�r cs�kos p�l�j�hoz, barna r�vidnadr�got viselt. V�kony l�bai libab�r�sek voltak a hajnali h�v�s leveg�t�l.

- �gy f�zom! Milyen j� is lenne otthon, a meleg paplanom alatt.

            M�r r�g elhagyta a falu sz�l�t. Hatalmas sz�nt�f�ld mellett haladt. A nap egyre magasabban j�rt, �s az �galja sem volt piros t�bb�. Friss szell� f�jdog�lt. A f�k l�gyan b�logattak.

- Olyan, mintha mind nekem integetne! – lelkendezett a gyerek.

- Sziasztok, f�k! – k�sz�nt illedelmesen.

            Neh�z volt a sz�ve az elhagyott otthon miatt, de mint minden gyermek, most is tal�lt nevetni, j�tszani val�t. A szell� nyom�n porz� f�ld tetszett neki, �s rugdosni kezdte a sz�raz r�g�ket, nagyobb port kavarva, mint a sz�l.

- Jaj! – kapott a gyomr�hoz. – Olyan �hes vagyok! Enni k�ne valamit.

            Sz�jjeln�zett, hogy hov� tudna le�lni. Kez�t szeme f�l� tartva k�mlelte a t�jat. Sehol semmi �l�alkamatoss�g. Egy kiss� arr�bb, visszafel� az �ton l�tott egy f�t, aminek a f�ldb�l ki�ll� gy�kerei h�vogatt�k �t, de �gy tal�lta, hogy t�l messze van. Meg azt�n, � el�re akart menni, nem h�tra.

Ez�rt h�t ott �lt le a f�ldre, ahol volt. El�kotorta az elem�zsi�j�t, �s lakm�rozni kezdett. Nem volt t�l nagy v�laszt�k. Keny�r, sajt, hal �s kaka� �s kaka�…

            Reggeli ut�n hanyatt d�lt egy kicsit lust�lkodni. Szemeit becsukta, �gy �lvezte a csendet.

            Amikor fel�lt, nagyon elcsod�lkozott. A marad�k ennival�nak l�ba kelt.

- Vajon hov� lett a sajtom? - tekingetett el�sz�r jobbra, majd balra. Azt�n sz�longatni kezdte: - Sajt! Hov� b�jt�l?

            V�g�l, hallgat�zni kezdett, h�tha j�n valahonn�t v�lasz. De csend volt.

            Ism�t kiab�lni kezdett, de most m�r hangosabban:

- Sajt! Kedves sajt! Gyere vissza! Te nem mehetsz el!

Amint �gy kiab�lt, a visszafel� vezet� �t fel�l mocorg�s hallatszott.  Mi lehet az? Meg kell n�zni! – de m�g v�gig sem gondolta a dolgot, amikor egy mad�r jelent meg hirtelen az �gen, �s heves sz�rnycsap�ssal haladt a mocorg� valami fel�. Lecsapott, �s a k�vetkez� pillanatban ism�t a magasba sz�llt, l�baival tartva a marad�k sajtot.

            Tomi nem akart hinni a szem�nek. Ijedten ki�ltott oda:

- Hallod-e, te mad�r! Add vissza, az, az �n sajtom!

- Gyere, �s vedd el! Akkor ism�t a tied, lehet – rik�csolta g�nyosan a mad�r.

- Hogy gondolod? �n nem tudok rep�lni! – ki�ltott vissza Tomi, s k�zben arra gondolt, �gy sem �rn� el, pedig a mad�r olyan alacsonyan rep�lt, hogy csak ki kellett volna ny�jtania a kez�t.

- Ha nem tudsz rep�lni, akkor Isten �ldjon! – mondta a mad�r, �s tovarep�lt, egyre magasabbra emelkedve.

Tomi m�r nem is l�tta.

- A sajtom – s�hajtott egy utols�t. Fogta a h�tizs�kj�t, �s ism�t elindult, egyenesen az orra ut�n.

            V�gre szabad volt. Azt tehetett, amit csak akart. Senki nem sz�lt r�, m�g az�rt sem, hogy az el�z� pihen�helyen ott hagyta a szemetet. Nem volt kedve, �s nem is szedte �ssze a pap�rt, a szalv�t�t…

            J�kedv�en bandukolt tov�bb. Hatalmas lucern�s mellett vezetett az �tja. Az eg�sz mez� z�ld volt t�le. Tomi elb�v�lten n�zte. Hirtelen hanc�rozni t�madt kedve. A s�r� lucerna k�z� v�gatatott. H�tizs�kj�t a f�ldre vetette, � maga pedig hemperg�zni kezdett.

            Hangosan nevetett. Egyre csak nevetett. Azt sem vette �szre, hogy milyen messzire ker�lt a zs�kj�t�l. A lucerna pedig, egyre s�r�bb �s magasabb lett. Egyszer csak neki�t�d�tt valaminek. Riadta �lt fel, hogy megn�zze, mi az, ami az �tj�t �llja.

            Egy z�ld sz�r magasodott el�tte. A v�g�t nem is l�tta.

- Mi a csuda lehet ez, - b�multa a hatalmas n�v�nyt. Az �ll�t d�rg�lte, majd a kobakj�t vakargatta az er�s gondolkod�st�l, de nem tudta kital�lni.