A t�megb�l egy p�tt�mnyi kisl�ny integetett fel�.

- Gyere ide! – suttogta.

- �n? – mutatott mag�ra Tomi.

- Igen. – b�lintott a le�nyka

            M�g az ellens�g a t�meg fel� mutogatta hatalmas izmait, �s grimaszokat v�gva boh�ckodott, addig Tomi megh�tr�lva elt�nt a szem�k el�l.

- Gyere hamar! – ny�jtotta pici kez�t a l�ny. Tomi megmarkolta. K�z a k�zben szaladtak egy k�l�n�ll� h�z fel�.

- Gyorsan! B�jjunk be! Itt nem mernek b�ntani.

- Ez biztos? - n�zett agg�dva az ajt� fel� a fi�.

- Igen, ez a kiv�teles gyerekek h�za.

- Kiv�teles, de �n…

- Te kiv�teles vagy. Udvarias, sz�fogad�, aki tal�n csak t�ved�sb�l van itt.

- T�ved�sb�l? �! Nem hiszem. Tudod, �n nem szeretek semmit sem megtenni, amit k�rnek t�lem. Ellenkezem any�val, pedig � szeret engem – mondta imm�r s�rva Tomi. Azt se b�nta, hogy egy idegen l�ny el�tt hullnak a k�nnyei.

- Tudod, lehet, hogy ez �gy igaz, ahogy mondod, m�gis van valami m�s a te t�rt�netedben. M�ghozz� az, hogy te nem akarsz �gy viselkedni. Te csak ellenkezel. Ez�rt vagy k�l�nleges az itteni vil�gban.

- Lehet, de ett�l m�g itt vagyok.

- H�t! Te tanulni j�tt�l ide, de a t�bbiek itt �lnek.

- Tanulni? De mit? Azt mondt�k, itt nem kell semmit sem tenni.

- Nem is.

- De te azt mondtad…

- Igen, azt mondtam, de azt nem, hogy �gy, mint az iskol�ban.

- H�t akkor?

- Majd r�j�ssz magadt�l. �n nem mondhatok t�bbet. K�l�nben is rohannom kell vissza. Ha �szreveszik, hogy nem vagyok a helyemen, nagy baj lesz. A kisl�ny olyan gyorsan t�nt el, mintha ott se lett volna.

            Tomi nagyon f�radt volt. �gy �rezte, tal�n este tizenegy �ra is van m�r, de csod�k csod�j�ra ebben a k�l�n�s vil�gban nem l�tszott az id� m�l�sa. Itt m�g mindenki kint ugr�lt, kiab�lt az utc�n. R�ad�sul teljesen vil�gos volt, mert a Nap egy cseppet sem mozdult. �gy �llt az �gen, mintha odaragasztott�k volna.

- De j� is lenne tudni mennyi a pontos id�? �s �hes is vagyok. Most mit tegyek? Legal�bb a h�tizs�kom itt lenne! – s�hajtotta keservesen Tomi., majd �lomba szender�lt.

Riadtan �bredt. Valaki hangosan d�r�mb�lt az ajt�n.

- Engedj be, nagyokos! – �v�lt�tte fenyeget�en egy hatalmas �rny�k� izompacsirta. Tomi rettenetesen megijedt. F�lt ism�t az �ri�s Feri el� ker�lni. K�tszer meg�szta a ver�st, de itt bent a h�zban nincs lehet�s�g a menek�l�sre.

            Feri egyre d�h�sebben verte az ajt�t.

- Engedj be, vagy megb�nod! – sziszegte.

            Tomi egy sz�t sem sz�lt. Arra gondolt, tal�n becsaphatja, ha nem v�laszol. T�vedett. Feri nem t�g�tott, csak d�ngette az ajt�t v�ltozatlan er�vel.

- Jaj, csak az ajt� b�rja m�g egy kicsit! – rim�nkodott Tomi.

- Csak azt tudn�m, mit akar t�lem ez a gorilla.

            Tomi fiatal volt m�g, b�r az esze v�gott, mint a borotva, �m ebben a szorult helyzetben bizony kev�snek bizonyult. Hi�ba t�rte a fej�t, r� kellett j�nnie, k�nytelen v�laszolni, mert Feri napokig is kitarthat.

- Ki az? - ki�ltott ki b�tortalanul.

- H�t nem ismersz meg kisokos? Feri vagyok. A v�gzeted.

- Ja-a! Feri? – tettette tov�bb a bamb�t Tomi.

- Nyisd ki, besz�dem van veled!

- Ki ne nyisd! – sz�lt egy rekedtes hang.

- Ki vagy te?

- Az ajt�. Csak akkor nyisd ki, ha megmondja a jelsz�t – oktatta az ajt� a kisfi�t.

- Milyen jelsz�t?

- Egy, k�t r�szb�l �ll�t. �me az els� fele: A lustas�g f�l eg�szs�g…

- Aha! �s a m�sodik?

- A m�sodik fele az, az, amit Bogica eml�tett neked.

- Bogica? � meg kicsoda?

- Az a kisl�ny, aki ide menek�tett t�ged. Ha r�j�ssz a jelsz� m�sodik fel�re, akkor, de csakis akkor, hazamehetsz.

- �s mi van, ha ez a vad�llat ismeri a jelsz�t?

- Nos, akkor bizony be kell engedned.

- Hiszen akkor… - szisszent fel a fi� -, olyan mintha meg sem k�rdezn�m.

- Ne el�gedetlenkedj! – t�relmetlenkedett az ajt�. Ek�zben Feri egyre d�h�sebben toporgott odakint.

- J�l van, beengedlek – ki�ltott ki Tomi a d�ht�l f�jtat� Ferinek -, de el�bb meg kell mondanod a jelsz�t!

- Jelsz�t? Mif�le jelsz�t? Ne sz�rakozz velem, hallod?

- �n nem sz�rakozom. Hogyan is tehetn�m? De jelsz� n�lk�l nem lehet bej�nni.

- Eddig nem volt semmilyen jelsz�! Ki vagy Te, hogy miattad megbontj�k a rendet? Itt eddig azt tett�nk, amit csak akartunk.

- Azt nem tudom – felelt Tomi -, csak azt tudok, ami most van. �s, ha nem tudod a jelsz�t, jobban teszed, ha od�bb �llsz!

- Ez igen! – rikkantott az ajt� elismer�en. – J�l megmondtad neki! Ez teszik nekem! �gy l�tom, nem ijedsz meg a saj�t �rny�kodt�l!

            Tomi s�padtan, remeg� t�rdekkel �llt a szoba k�zep�n. Minden erej�t �ssze kellett szednie ahhoz, hogy szembesz�lljon a nagy �s hatalmas Ferivel, m�g �gy, a z�rt ajt�n kereszt�l is.

            Ferinek r� kellett j�nnie, hogy ezzel az �jonccal jobb lesz vigy�znia. Nem tudta mi�rt, de olyan �rz�se volt, mintha l�thatatlan szemek vigy�zn�nak erre a kisfi�ra, �s ett�l � maga is megijedt. Jobbnak l�tta visszah�z�dni, �s kiv�rni egy alkalmasabb pillanatot.

            Feri elment, �s Tomi v�gre biztons�gban �rezhette mag�t. Igaz, ez a biztons�g csak addig l�tezett, am�g a h�zban tart�zkodott. Az ellens�g nem felejtette el, hogy Bogica seg�tett neki megl�gni a ver�s el�l. A bossz�v�gy m�g ott fortyogott Feri gonosz lelk�ben.

- Teh�t, am�g �n z�rva vagyok, addig nincs mit�l f�lned. Azt tehetsz idebent, amit csak akarsz – t�rte meg a csendet az ajt� b�szk�n.

- Figyelsz r�m egy�ltal�n?

- Igen! – kapta fel a fej�t Tomi, akit imm�r teljesen lek�t�tt az, hogy megismerje a h�zat.

- Mit is mondt�l?

- Azt, hogy… �, semmit!

- Akkor j�! – keresg�lt tov�bb a fi�. Egyszer csak meg�llt, �s �gy sz�lt:

- Tudod, azt nem �rtem, ha be vagyok ide z�rva, hogyan fogok ennival�t ker�teni?

- Nekem sz�lt�l? – riadt fel a szundik�l�sb�l az ajt�.

- Ki m�snak sz�lhatn�k? Hiszen senki m�s nincs itt.

- M�r hogyne lenne! Ott az asztal.

- Azt akarod mondani..?

- Igen – v�laszolt az ajt� helyett egy kellemes n�i hang.