- Te ki vagy? – p�rd�lt meg Tomi.

- Az asztal egy szempillant�s alatt teli lett ev�eszk�z�kkel, t�ny�rokkal, poharakkal. V�g�l �tel is ker�lt r�.

- Ez egyszer�en csod�latos! – �lm�lkodott Tomi t�tott sz�jjal.

- Mi�rt csod�lkozol? Eddig is csupa csoda vett k�r�l.

- Ez igaz, kedves asztal, de ez… akkor is csoda!

            Egy sz�k eltolta mag�t az asztal mell�l, �s Tomi fel� k�zeledett. A h�ta m�g� ker�lt �s al�gurult. A fi� belehuppant a sz�k �l�be, ami nyomban visszat�rt az asztalhoz.

            Tomi �lt, �s gy�ny�rk�dve figyelte mi t�rt�nik.  A k�s megkente a kenyeret vajjal, �s amikor elk�sz�lt vele, a keny�r egyenesen a gyerek sz�j�hoz libegett.

- Ez meg micsoda? – h�k�lt h�tra riadtan Tomi, �s zavartan elfordult -, hiszen tudok �n egyed�l is enni!

- Az nem sz�m�t – felelt ism�t a j� �reg ajt�. –Te nem tehetsz semmi meger�ltet�t. Neked csak heny�lned szabad. Hiszen, ismered a jelsz� els� fel�t. Egy�l csak nyugodtan, �s hagyd, hogy etessenek.

            Tomi nem ellenkezett tov�bb. Hagyta, hogy az �telek magukt�l ker�ljenek a sz�j�ba. A k�s ism�t munk�hoz l�tott. Lev�gta a k�vetkez� szelet kenyeret, majd megkente. Ez alatt a poh�r megitatta a gyereket friss tejjel.

            Reggeli ut�n Tomi ism�t k�rbej�rta a h�zat. Egy polc el�tt meg�llt. Egyetlen k�nyv d�szelgett rajta, aminek nagyin meg�r�lt. Heves mozdulattal lekapta a hely�r�l. Mint valami kincset szor�totta mag�hoz. Az �ghoz ment, le�lt �s k�v�ncsian fellapozta.

            Alig, hogy kinyitotta, r�gt�n az els� oldalon l�tott egy kis gyereket, aki egy hatalmas n�v�nnyel birk�zik. A k�vetkez� oldalon, egy nagy csoport k�zep�n k�t fi� verekedett.

Tominak egy�ltal�n nem tetszett a dolog. Ismer�s volt neki minden, amit l�tott, hiszen egyszer m�r �t�lte �ket. Le akarta tenni a k�nyvet, de az nem hagyta mag�t.

- Olvass tov�bb! Megl�tod, tal�lsz m�g kedvedre val�t.

Tomi engedett az unszol�snak, �s a k�v�ncsis�g is hajtotta, ez�rt tov�bb n�zegette a k�nyv k�peit.

            Egy csal�dot l�tott, sok-sok gyerekkel. Az egyik gyermek, olyan h�rom�ves forma kis vasgy�r�, �ppen elesett egy el�je tartott l�bban. Elter�lt a f�ld�n, mire k�r�l�tte mindenki hahot�zni kezdett.

- J� kis tr�fa – gondolta mag�ban Tomi -, de az�rt felseg�thetn� valaki.

            Ez ut�n, olyan oldal k�vetkezett, amelyen egy focimeccs zajlott. Az elt�vedt labda egy ablaknak rep�lt, amib�l az �veg cs�r�mp�lve hullott a f�ldre. A kit�rt ablakon kin�zett egy kontyos n�i fej, �s hars�nyan nevetett.

- Hiszen, kapn�k ez�rt, az m�r biztos! Nem hinn�m, hogy anya �r�lne neki.

- Unalmas vagy k�nyv. Menj vissza a helyedre! Nem tetszik, amit mutatsz.

- Mi az, hogy nem tetszik? – s�padt el a k�nyv. – Nem szeretsz j�tszani?

- J�tszani azt igen.

- H�t akkor?

- Mi az, hogy „h�t akkor”? Te nem tudod, mi van benned? Tele vagy gorombas�ggal, rosszas�ggal, �s m�g mutogatod is magad! Egy�ltal�n nem tetszel! – h�borgott Tomi, m�g az arca is belev�r�s�d�tt.

            A k�nyv elszomorodott. B�san hallgatott. Majd megsz�lalt:

- Te t�nyleg k�l�nleges gyerek vagy. Csod�lkozom azon, hogy ideker�lt�l.

- Egy�ltal�n nem �rtem, mit�l vagyok �n k�l�nleges? Pontosan olyan vagyok, mint a t�bbi gyerek. Tudd meg, nagyon unalmas itt n�latok! Ki akarok menni a gyerekek k�z�! – l�zadt fel Tomi.

- Azt nem aj�nlan�m kispajt�s. Ha kiteszed a l�bad, Feri nem t�veszti el az �t�st, amivel odakint v�r r�d. Nem bocs�totta meg, hogy Bogica sz�ba �llt veled. Nagyon d�h�s ez�rt r�d, �s hidd el, senki sem seg�tene neked. L�ttad, mennyire �r�lnek egy kis csihi - puhinak – mondta az ajt� agg�dva. Igyekezett a fi�t jobb bel�t�sra b�rni.

- Igen, l�ttam! – l�gatta az orr�t Tomi, hiszen nagyon nem szeretett egyed�l lenni.

- Azt aj�nlom, v�rj m�g egy kicsit. Nem sok�ra megj�n �rted a p�rna, �s elvisz egy olyan helyre, ahol gyerekek v�rnak r�d. Ott azt�n nem fogsz unatkozni! Annyit j�tszhatsz, hogy m�g meg is unod. – vigasztalta tov�bb a kisfi�t.

- M�r alig v�rom! – s�hajtott a gyermek. – Igaz�n aranyosak vagytok mindannyian, de nem kuksolhatok itt a v�gtelens�gig.

            Telt-m�lt az id�, �s Tomi egyre jobban unatkozott. A t�rgyak �sszevissza cs�szk�ltak, libegtek, hogy felvid�ts�k �t. A sz�k t�ncra perd�lt az aszta k�r�l, az ajt� a benne l�v� kulccsal csilingelt. Az ed�nyek cs�r�mp�lve repdestek, majd sz�d�lten a f�ldre potyogtak. A sz�k annyira forgott, hogy neki�t�d�tt az asztal l�b�nak, aki f�jdalmasan szisszent fel:

- Uram! Maga, nem is tud t�ncolni! A l�bamra l�pett!

- Bocs�nat h�lgyem! – esdekelt a sz�k. – Bocs�ssa meg faragatlans�gom, legk�zelebb jobban vigy�zok!

            A h�zban igazi z�rzavar kerekedett. Tominak megtetszett ez a m�ka, �s v�gre hangosan nevetett. Igaz�n j�l mulatott. Mire megj�tt a p�rna, m�r nevet�st�l harsogott az eg�sz h�z.

- Ejnye, ejnye! Mi ez a l�rma? –vonta k�rd�re a p�rna a vid�m t�rsas�got, mik�zben � maga is nevetni kezdett. Nagyon �r�lt, hogy v�gre vid�mnak tudhatja a kisfi�t.

- Ugyan p�rna, ne morogj m�r annyit! Gyere. Ink�bb te is n�zd meg, milyen murisan ugr�ndoznak – tapsolt Tomi m�g mindig nevetve.

            A p�rna engedett a k�r�snek, �s v�rt m�g n�h�ny percet az indul�ssal, azt�n �gy sz�lt: - Gyer�nk fiam, indulnunk kell! El�g volt a mulatoz�sb�l.

            A szoba berendez�se, a t�rgyak, b�torok, elhallgattak, �s a hely�kre mentek. Csendben figyelt�k, amint Tomi elhelyezkedett a p�rna �l�ben. A fi� k�rbehordozta tekintet�t a kis szob�n. Sorban elk�sz�nt �j bar�tait�l.

- Sosem felejtem el ezt a sz�p napot! K�sz�n�m nektek, hogy felvid�tottatok. Szervusztok!

- Ajt�! Engedj ki minket! – k�rte a p�rna az ajt�t, amely azonnal kiny�lt. Tomi a p�rn�n �lve, kilibbent a szabadba. A szoba csendes lak�i ut�na ki�ltottak: - Szervusz kisfi�! �r�lt�nk neked! M�g soha nem mulattunk ilyen j�l. Vigy�zz magadra, ha lehet!