A J� �s a Gonosz boszork�k, el�rt�k D�va v�r�t

Magos D�va v�ra a telep�l�s f�l� emelked� meredek hegy tetej�n �llt,
vigy�zva a Maros-v�lgy�ben �l�k nyugalm�t. �m a v�r kerek b�sty�i r�gi
sz�rny� tettekr�l suttognak. Sokszor hatalmas sz�lvihar keringett
k�r�l�tt�k, melyeket – �gy mes�lt�k a r�gi �regek, halott lelkek
s�hajt�sai teszik f�lelmetess�. M�g azt is rebesgett�k, hogy a v�r
�p�t�sekor a j� �s a gonosz boszork�nyok viaskodtak egym�ssal, hogy
vajon ki alkot marand�bbat -, ilyenkor a v�lgyben is hatalmas
sz�lvihar t�madt. Az emberek riadtan szaladtak ki h�zaikb�l, �s
r�m�lten emelt�k tekintet�ket a magaslaton �ll� v�r fel�.

Ezen a napon is sz�l szaladt az utc�kon, veszedelmesen kavarva fel a
port. A lak�k k�z�tt a p�nik lett az �r, �s esz�kbe jutott a v�rr�l az
a r�gi, r�ms�ges t�rt�net. Most is, hallani v�lt�k a g�nyos kacaj�t a
gonosznak, a j�s�gos boszorka s�r�s�t, a befalazott n�
jajvesz�kel�s�t, �s a gyermek hangj�t amint sz�longatja �desanyj�t.

A riadalmat egy id�s ember, tal�n a v�roska legid�sebb lak�ja is
fokozta. A telep�l�sben bolondnak tartott�k, mert mindig, amikor a
sz�l s�v�tve lecsapott a v�rfok�r�l, eszel�sen j�rta az utc�kat. De
az�rt a gyermekek szerett�k, mert ilyenkor, �rdekes t�rt�neteket
mes�lt nekik.

Most is �gy t�rt�nt. Reszketeg kez�vel, botj�ra t�maszkodott �s a k�r�
sereglett gyermekeknek egy nagyon, nagyon r�gi t�rt�netet kezdett
mes�lni, amit m�g kisgyermekkor�ban hallott a d�dnagyapj�t�l.
Elmes�lte a v�r t�rt�net�t, �gy ahogy senki sem ismerte, olyan
r�szletess�ggel, mintha � maga is r�szese lett volna.

- Bizony, m�r idej�t sem tudom, mikor t�rt�nt ez az eset, de akkoriban
sok-sok kincset �g�rtek annak, aki ott a magosban meg�p�ti azt a
v�rat. Jelentkezett is tizenk�t vakmer� k�m�ves erre a feladatra, mert
bizony nagy sz�ks�g�k volt a kincsre, a meg�lhet�shez...

Kis sz�netet tartott a mes�l�sben, mert kor�n�l fogva hamar elf�radt.
A leveg� v�tel is sokszor a nehez�re esett, f�leg a sz�lvihar
k�zeledt�re, mintha valami titkos, f�lelmetes s�ly nehezedne a
mellkas�ra. A pip�j�t n�ma cs�ndben t�mte meg. A k�v�ncsi apr�s�gok
sem sz�laltak meg. M�g pisszenni sem mertek, mert tudt�k, ha
megzavarj�k az �reget, akkor v�gleg abbahagyja a mes�l�st, �s ki
tudja, mikor jut megint esz�be.

A t�relmes v�rakoz�s meghozta az eredm�ny�t, mert az �reg ism�t
besz�lni kezdett: - Neki gy�rk�ztek az �p�t�snek. Sz�pen haladtak
vele. Igen �m! De valami baj lehetett, mert amit raktak d�lig,
leomlott est�re, amit raktak estig, leomlott reggelre. Hi�ba
igyekeztek lelkiismeretesen, j� sz�vvel, becs�lettel dolgozni. Csak a
bossz�s�g �rte �ket, mintha valaki, csupa gonoszs�gb�l, led�nt�tte
volna a falakat. V�g�l nagy tanakod�sba fogtak, hogy mik�nt tudn�k
fel�p�teni a v�rat, hogy �llva is maradjon, �s megkaphass�k a
jutalmat. Egyik�knek borzaszt� terv jutott az esz�be. Azt tal�lta ki,
hogy amelyik k�m�ves feles�ge el�sz�r megy hozz�juk elem�zsi�t hozva,
azt sz�pen bedobj�k a t�zbe, �s annak hamvaival majd siker�l tart�ss�
�p�teni a v�r falait. A t�bbiek sz�rny�lk�dve, nagy nehezen, m�g is
belementek a dologba.

A gyermekek r�m�ltem ki�ltottak fel. Szemeik kerekre ny�ltak, kezeiket
a sz�juk el� kapt�k. Az �reg l�tv�n a riadalmat, megk�rdezte t�l�k: -
Hagyjam abba?

- Neeem! - v�laszoltak a gyerekek k�rusban, de kezeiket m�g mindig a
sz�jukon tartott�k.
�s az �regember tov�bb mes�lt: - A d�dnagyap�m �gy mes�lte, hogy egy
bizonyos K�m�ves Kelemen fiatal feles�ge j�rt �ppen arra. Meg is

fogt�k szeg�nyk�t, betett�k a t�zbe, �s mikor felrakt�k a falakat a
hamvaival kevert m�sszel, bizony t�bb� nem omlott az �ssze.

A k�m�vesek v�gre megkaphatt�k jutalmukat. De s�rt szeg�ny Kelemen,
mert hi�ba volt p�nze, nem volt kedvese, akivel �r�lhetett volna neki.
R�ad�sul, odahaza, az �rv�n maradt fiacsk�ja egyfolyt�ban csak
�desanyj�t kereste. Nagyon sz�gyellte mag�t. Azt�n m�r nem b�rta
tov�bb �s megmondta a gyermeknek, Hogy hol tal�lja a mam�j�t.

Egyik trag�dia a m�sikat k�vette. Mert bizony a fi� �tra kelt a Magos
D�va v�r�hoz, megkeresni elvesztett �desanyj�t. Az apja nem tudta
visszatartani. A v�rhoz �rve a fi� anyj�t sz�longatta. Ekkor, a
befalazott asszony sz�ve meghasadt. Beleremegett az eg�sz hegyoldal.
Megny�lt a f�ld is, �s az �rva gyermeket elnyelte a f�ld.

Csend lett. Csak a l�gy z�mm�g�s�t lehetett hallani. Majd �gy sz�lt az
�regember: - Ennyit mes�lt a d�dnagyap�m! Hogy mennyi igaz bel�le? Azt
bizony �n nem tudhatom! – Nos! – csapott a t�rdeire. - Szaladjatok!
El�g volt a naplop�sb�l!
Lassan, nagyokat ny�gve � maga is felt�p�szkodott a far�nkr�l, �s
botj�ra nehezedve tovabicegett visk�ja fel�.

E k�zben a k�t boszorka, a j� �s a gonosz meg�rkeztek a v�r, romos falai k�z�.
Ott lesz�lltak s�pr�j�kr�l, kiny�jt�ztatt�k elg�mberedett tagjaikat.
Mire a f�radts�got el�zt�k, meg�rkezett a befalazott asszony, �s
kisfia szelleme is. Megkezd�d�tt az eget renget� kacag�s, s�r�s,
sikoltoz�s, jajvesz�kel�s, amit�l a v�rosk�ban az emberek reszketve
menek�ltek vissza h�zaikba. Ott v�rt�k meg a vihar elcsendesed�s�t.
Csak az �reg maradt k�v�l. Mozdulatlanul n�zte a v�rat, �s arc�r�l
csendesen patakzottak a k�nnyek.

                               (Szab� Gitta: 2008-06-09)