A f�ldszinten kiny�lt egy ajt�, a R�zsasz�n� T�nd�r kukucsk�lt ki rajta.

   - Mi t�rt�nt, �g a h�z? �gy kiab�lsz, hogy a konyh�ban potyogni kezdett a vakolat!

   - Anya! Ne tr�f�lkozz, amikor Tomi v�gre tudja a megold�st.

   - Ez igaz? – csapta �ssze kez�t az asszony.

   - Igen – v�laszolt a fi� b�szk�n. Tork�t a s�r�s szorongatta.

   - De az is igaz, hogy Bogic�nak k�sz�nhetem.

   - Bogica! Csak nem �rultad el?

   - Nem. Anya, hogy gondolhatod ezt r�lam?

   - Na az�rt! – fenyegette meg a kisl�ny mutat�ujj�val. A gyerekek fel� indult, akik a l�pcs� alj�n�l t�bl�boltak, nem tudt�k most mi t�v�k legyenek. Lehajolt hozz�juk, �s a kisl�ny felemelte. Megpuszilgatta, majd a kipirult arc� Tomi fel� fordult:

- Menj�nk, sz�ljunk a p�rn�nak.

            Odakinn friss szell� f�jdog�lt, a f�k susogva b�logattak. A ragyog� k�k �gen a Nap koron�ja aranysz�nben t�nd�k�lt. A kis t�rsas�g �tja a h�d fel� vezetett, �m alig t�volodtak el a h�zt�l, az illatos szell� sz�rny�n meg�rkezett a p�rna, mag�val hozva a birodalom �sszes vezet�j�t, akik k�z�l Tominak ki kell majd v�lasztania az igazit, az egyetlent, aki enged�lyezheti a visszat�r�st a val�di vil�gba.

   - Szervusz p�rna! – �dv�z�lte kit�r� �r�mmel Tomi a bar�tj�t. – �ppen hozz�d indultunk.

   - Tudom. Hallottam a nagy h�rt, �s gondoltam, ink�bb mi j�v�nk el hozz�d, hogy min�l el�bb elmondhasd a v�laszt, amit olyan nagyon nehezen tal�lt�l meg.

   - Annyira �r�l�k! – ugr�ndozott Tomi.

   - �n is! – mondta Bogica b�natosan, hiszen neki most mindenk�ppen v�lasztania kell.

            A t�rsas�g visszamas�rozott a h�zba. A nappaliban, a kanap�n foglaltak helyet. K�z�pen a p�rna, k�t oldal�n a Kalauz �s a Pil�ta helyezkedtek el.

            Tomi csod�lattal n�zte �ket. Arra gondolt, ha siker�l neki kital�lni, ki az igazi vezet�je a birodalomnak, akkor tal�n hazaviheti Bogic�t is.

   - Nos – kezdte a pil�ta – Azt hallotta, tudod a megfejt�st. �llj ide �s add el�! Hallani szeretn�m!

            Tomi kezeit t�rdelte izgalm�ban, gy�ngy�z�tt a homloka, de szem�t le nem s�tve �llt a b�lcsek el�tt. Megk�sz�r�lte a tork�t, ami kisz�radt a f�lelemt�l, majd belev�gott: - A LUSTAS�G F�L EG�SZS�G, DE EZ CSAK F�L IGAZS�G! – f�jta egy szuszra.

***

   - Br�v�! Br�v�! – tapsolt mindenki.

   - Meg tudn�d ezt magyar�zni? Szeretn�m tudni �rted-e azt, amit mondt�l? – k�rdezte a Kalauz.

   - Meg tudom magyar�zni. Az els� fele – A lustas�g f�l eg�szs�g - arr�l sz�l, hogy ha nem f�radunk bele a munk�ba, nem �rhet benn�nket baleset -, magyar�zta a fi�, mik�zben a Pil�ta eg�szen kicsire kuporodott �ssze.

   - A m�sodik fele, a – f�l igazs�g -, azt jelenti, hogy a semmittev�st�l test�nk elpuhul. Tunya lesz, gyenge �s er�tlen. Azut�n a gondolataink v�lnak zavaross�. �gy azt�n megbetegsz�nk. Vagyis, az �lland� lustas�g mindenk�ppen k�ros az eg�szs�g�nkre.

            Az el�ad�snak enn�l a r�sz�n�l a Kalauz �gy kih�zta mag�t, hogy m�g egyszer akkora lett, mint amekkora egy�bk�nt is volt.

   - Ez igaz�n remek�l hangzott! Azt hiszem, nem volt hi�ba val� az itt t�lt�tt id� – ujjongott a p�rna. – �gy tudom, k�rd�sed van – adta meg a jelet Tominak, aki m�r tudta mit kell tennie.

   - Persze, persze!

            Tomi egyenesen a Kalauznak szegezte a k�rd�st:

- Szeretn�m Bogic�t magammal vinni – mondta f�lig pirulva.

Minden szemp�r, �s kihegyezett f�l, a Kalauzra figyelt. Vajon mit v�laszol?

Hossz�, hossz� csend k�vetkezett, �s min�l hosszabbra ny�lt, Tomi ann�l nyugodtabb lett. S�t, egyre felszabadultabbnak �rezte mag�t. V�g�l arca is felder�lt, �s sz�les mosollyal ki�ltott fel: - Hugic�m! Gyere ide! – ny�lt Bogica fel�. – �r�lsz?

   - Igen, nagyon! De az�rt… hajtotta le fejecsk�j�t szomor�an a kisl�ny.

   - Neh�z itt hagynod a csal�dodat, ugye? – �lelte �t Tomi Bogic�t, aki a szem�be n�zett �s �gy sz�lt:

   - �k nem a csal�dom.

   - Neem!? – csod�lkozott a fi�.

   - Nem. Csak itt �lek. Anya t�nd�r. Ez volt a dolga, mint ahogy nekem Te volt�l a feladatom.

   - H�t… ezek ut�n m�r testv�red leszek, �s otthon m�s lesz a feladatod. �s az sem lesz mindig k�nny�.