Hamarosan ki�rtek a lucern�sb�l. �tjuk, a poros f�ld�ton a gabonat�bl�k mellett vezetett. Nem n�zett semerre, csak egyenesen el�re, csak az �rdekelt, hogy min�l el�bb haza�rjen.

   - Tomi! – ny�gd�cselt Bogica. – K�rlek, pihenj�nk meg ez alatt a fa alatt! Sz�rnyen elf�radtam.

            A fi� megtorpant, h�tra fordult, �s bocs�natk�r�n mosolygott a kis h�g�ra:

- Ne haragudj, k�rlek! M�g meg kell, szokjam, hogy Te is itt vagy! Hol is az a fa? – tekergette a nyak�t, mint egy zsir�f.

A kisl�nynak nagyon tetszett ez a mutatv�ny, �s nevetve v�laszolt:

- Itt, ni!

   - Hol?  Nem l�tom! – boh�ckodott tov�bb Tomi.

   - H�t itt mellettem! Gyere ide!

Tomi odal�pett a nevet� le�nyka mell�. Alaposan szem�gyre vette a nagy f�t.

   - Hiszen ezen a f�n aludtam, amikor…

   - Amikor? – k�v�ncsiskodott Bogica.

   - Majd otthon!

   - Szia di�fa! – fordult a fi� a fa fel�. A fa pedig meglebbentette lombkoron�j�t. A levelek halk suhog�ssal �dv�z�lt�k a hazat�r� gyermeket, aki sokkal vid�mabbnak t�nt, mint amikor el�sz�r tal�lkoztak.

            M�r elhagytak n�h�ny ismer�s h�zat, amikor Tomi meg�llt.

   - Bogica! Ott lakunk. Megismerem a sz�lkakasr�l a h�ztet�n. Fussunk!

            A k�t gyermek kacagva fut�snak eredt. A kapu el�tt megtorpantak. A fut�st�l er�sen lihegtek. N�mi t�tov�z�s ut�n Tomi remeg� kezeivel, megfogta a kapun a kilincset, �s kinyitotta.

   - Az�rt f�lek egy kicsit – suttogott a fi�.

   - Mit�l f�lsz? Hiszen �r�lni fognak neked.

   - Azt hiszem, att�l, hogy s�rni fognak. �s �n is.

   - Tomi! – lep�d�tt meg a l�ny. – Te sz�gyelled magad a sz�leid el�tt? Ilyen buta lenn�l? – �lcel�d�tt a kisl�ny Tomival, mik�zben csilingel� hangon nevetni kezdett. Ett�l, mint egy var�zs�t�sre fel�bredt a h�z. Kiny�ltak az ablakok, majd az ajt� is.

   - Mi t�rt�nt? – k�rdezte egy remeg� n�i hang.

   - Anyuk�m! – sik�totta Tomi. Rohanni kezdett, egyenesen �desanyja �lel�sre t�rt karjaiba.

   - Tomik�m! �des kisfiam! – zokogott a mama.

            Bogica csendesen �lldog�lt. Neh�z volt meg�llnia, hogy � is s�rva ne fakadjon. Egyre csak nyelte k�nnyeit.

            Amikor az anya felemelte a fej�t, �s k�t�nye sark�val megt�r�lte k�nny�ztatta szemeit, akkor vette csak �szre, hogy a kapuban m�g �ll valaki.

   - Tomi! Te is l�tod? Vagy elment a j�zan eszem? Valaki van a kapuban!

   - Tudom anyu, velem j�tt! � Bogica! Az�rt j�tt, mert a testv�rem szeretne leni.

   - Apjuk! Gyere m�r!

   - J�l van, j�v�k m�r! Mi olyan s�rg�s?

   - �desap�m! – ki�ltott most m�r zokogva Tomi.

            Az apa kez�b�l kiesett a csavarh�z�, annyira meg�r�lt, hogy viszont l�tja r�g elveszettnek hitt fiacsk�j�t. Boldogan kapta karjaiba, �s cs�kolta ahol csak �rte. Az asszony mind-e k�zben a kapuhoz ment a kisl�ny�rt.

   - Gyere Bogica! M�r nagyon v�rtunk!

   - Tetszett r�m v�rni?

   - Igen! M�r nagyon r�g�ta szeretn�nk Tominak egy kistestv�rt, de valahogy sosem siker�lt.

Nagy boldogs�g j�rta be a kis h�zat. A sz�l�k nem gy�ztek h�l�t adni Istennek a csod��rt, hogy egyszerre k�t gyermeket adott nekik.

Mikor m�r kinevett�k magukat, Tomi elmes�lt mindent, amit �t�lt, bizony �reg este lett.

   - Menj�nk aludni v�gre! – sz�lt a b�szke apa.

   - Mindannyian alaposan elf�radtunk. Bogica m�r alig tudja nyitva tartani szemecsk�it.

            A l�mp�kat eloltott�k. A h�zra lesz�llt a b�ke, nyugalom. Bogica egyre �rezte, hogy valami vonzza �t Tomi anyuk�ja fel�. Egyre �ttetsz�bb� v�lt kis teste, ahogy �lomba szender�lt.

Tomi kiab�l�sa verte fel a h�zat:

- Bogica! Bogica! Hol vagy? Mi�rt ment�l el? De meg�g�rted a testv�rem leszel! – zokogott hangosan.

            Anyuk�ja mosollyal az arc�n �lt az �gya sz�l�re.

   - Tomik�m! Ne s�rj! M�r az este akartam neked mondani, v�gre lesz kistestv�red. Itt van a pocakomban. N�zd csak! – �s Tomi kez�t a has�ra helyezte. – �rzed?

�s Tomi �rezte, azt a k�l�nleges melegs�get, mint amit akkor �rzett mindig, amikor Bogic�ra gondolt.