�lomman�

T�rt�nt egyszer, egy kora hajnalon, mikor m�g a madarak is aludtak, �s �lmukban csiripeltek, hogy �lomman� hazafel� igyekezett a nagy B�kk�sbe, hogy v�gre � is aludhasson, miel�tt �jabb kisgyermek szem�re kellene pihentet� �lmot hintenie.
Ezen a hajnalon a man� valami�rt nem a megszokott �ton indult haza. Ez�rt er�sen kellett figyelnie, nehogy elt�vedjen. M�r az erd�ker�l� utc�n�l j�rt, amikor megl�tta Angyalboszork�t amint mosolyb�l sz�tt h�l�j�ba, gy�jti csillog� cseppj�t a hajnalnak.

- Csitt! – csit�totta az angyal, miel�tt sz�lhatott volna. – Csak csendben, mert megremegnek a cseppek, �s lecseppennek a r�zsa szirmair�l.

- Minek az neked? – suttogott a man� is.

- H�t te nem is tudod? Mi�ta megsz�letett a kicsi Angyal, az�ta minden hajnalban, �sszegy�jt�m ezeket, a cseppecsk�ket, �s vel�k mosom meg az arcocsk�j�t. Ett�l a csillagocsk�k a szem�ben �r�kk� �gnek, �s r�zs�s pofik�ja sosem fakul, �s ha a t�k�rbe n�z majd, l�tni fogja a term�szet csod�j�t, �s nem sz�nik meg a szeretete ir�nta.

A man� egy darabig n�zte a szorgoskod� angyalt, majd illedelmesen elk�sz�nt, �s indult tov�bb. V�gre megl�tta az erd�t, benne a k�nyelmes otthon�t.

- De j� is lesz a pihe-puha �gyik�ban aludni egyet! – gondolta. De rosszul gondolta, mert mindegyik f�n�l, amelyik mellett elhaladt, egy mad�r csiripelt �lm�ban, �s mindegyik a kis angyalk�r�l mes�lt, aki itt a szomsz�dban sz�letett, �l �s boldogs�got hoz mindenkinek, aki csak l�tja.

�lomman� olyan, de olyan k�v�ncsi lett erre a cs�pps�gre, hogy alig tudott elaludni. Izgatott volt, hajtotta volna a j� �reg id�t, �m az nem hagyta mag�t. Egyetlen r�pke pillanattal sem engedte, hogy az est el�bb �rkezzen. Mikor v�gre lesz�llt az est, �lomman� sebesen indult, hogy v�gre � is l�thassa a gyermeket.  

Csendben belop�dzott a szob�csk�ba, ahol �ppen a b�szke �desapa j� �jt, puszit adott a cs�pps�gnek. R�zs�s pofik�j�t gyeng�den megsimogatta, kis takar�j�t megigazgatta.

Amikor a szobaajt�t r�snyire beh�zta maga ut�n, �lomman� el�b�jt a kis�gy al�l. Csak �mult �s b�mult. A csod�lkoz�st�l majdnem elfelejtette, hogy neki l�thatatlannak kell lennie: - Ejha! – gondolta. – Igazat mondtak a madarak.

A gyermek nyugtalanul mocorogni kezdett. A man�, hogy fel ne �bredjen a cs�pps�g, halkan altat�t d�dolt neki:

Alszik m�r a kicsi Angyal,

Sz�leinek napsugara,

Csillagok a szem�ben,

Pill�k m�g�tt megpihennek,

A kicsi Angyal, v�gre �lomorsz�g t�nd�r lakta z�ld mezej�n, j�rt. �lm�ban a t�nd�rl�nyokkal kerget�z�tt. Arcocsk�j�ra l�gy mosoly �lt. A man� l�tva ezt, egy szemvillan�s alatt kisurrant a szob�b�l, �s el�gedetten t�rt � is nyugov�ra.

                                                                                  (Szab� Gitta: 2008-09-07)