mese

          Krumplifej 

- Ni csak! Milyen j� ki�ll�s� ez a krumpli! N�zd csak, P�tt�m! – mutatott a kez�ben l�v� krumplira nagymama. – Olyan, mintha orrocsk�ja lenne.    

P�tt�m, kerekre ny�lt szemekkel figyelte mam�j�t.

– Faragok neked egy fejet bel�le. J� lesz?      

P�tt�m izgatott lett. K�v�ncsi volt r�, hogyan fog az � nagyik�ja egy krumplib�l fejet var�zsolni, mert abban biztos volt, hogy var�zsolni fog. A feln�ttek tudnak var�zsolni. P�tt�m m�r t�bbsz�r szemtan�ja volt ennek, �gy egy pillanatig sem k�telkedett. M�g a k�ny�kl�st is abba hagyta, kih�zta mag�t �lt�ben, �s �rdekl�dve figyelte nagyi minden mozdulat�t, aki mintha olvasott volna kis unok�ja gondolataiban, �gy sz�lt hozz�: - L�ssuk csak, m�k�dik-e m�g az a var�zsk�s?

Kez�be vette a r�vidpeng�j�, fanyel� kis k�st, �s miel�tt a farag�shoz l�tott volna, mormolni kezdett: -MMMM...SSSS C� C�…KT KT…RRRR…�H���!

Ezzel meg is ejtette az els� v�g�st a kiszemelt krumplin. Az arc�t a fejnek megh�mozta. Sz�p vil�gos, �s csillog� lett. A fitos orr�ra, k�t kicsinyke r�st v�jt, az orrlukaknak. Majd a szem�ld�k�t, �s a szemeit is kifaragta.  

– K�szen is van – ny�jtotta P�tt�m fel�, aki csod�lkozva vette a kez�be.

 – De nagyi! Rossz lehet a k�sed, mert nem csin�lt neki sz�jat!

 – Hadd, n�zzem – ny�lt ut�na nagyi, majd a fej�hez kapott: - Nah�t! M�g ilyet! – csod�lkozott egyre. – �gy t�nik nekem, �regszik ez a k�s. De gyorsan orvosoljuk is ezt a sz�rny� nagy bajt, hiszen sz�j n�lk�l m�gsem lehet egy fej! – mondta, �s �gyes mozdulatokkal v�sett egy sz�p nevet� sz�jat a krumplifejnek

 – �gy ni! Most m�r j� lesz.

P�tt�mnek adta a faragott krumplifejet, aki alaposan megn�zte mag�nak �j szerzem�ny�t.

 – Nagyi! N�zd! R�m mosolygott! K�t kis kez�ben �vatosan tartva Krumplifej Urat, j�tszani indult.

Nagyi v�gre nekil�thatott a f�z�snek. Sietnie is kellett, mert ezzel a f�raszt� var�zsl�ssal, elszaladt az id�. Mindj�rt itt az eb�d ideje. Hamarosan megh�mozta a t�bbi krumplit is, de nem tartott sok�ig a nyugalmas f�z�s, mert P�tt�m minduntalan megjelent a konyh�ban.

 – Nagyi! Nagyi! Feh�r lett a kezem t�le.

P�r perc m�lva: - Nagyi, nagyi! N�zd, barna lett a szeme. T�r�lt fordult, �s m�r megint j�tt. – Nagyi, nagyi! Olyan sz�raz lett az arca!

P�tt�m, eg�sz nap a krumplifejjel j�tszott. Besz�lt hozz�, mes�lt neki. Krumplifej pedig meghallgatta, �s minden t�rt�net�n mosolygott. Egyszer P�tt�m, a nagy siets�gben megbotlott a k�sz�bben, �s elesett. Krupmlifej pedig, kigurult a kez�b�l. Nagyi sietett, hogy felseg�tse a pityerg� gyermeket

 - J�l van, j�l van! Ne s�rj m�r! Nincsen semmi baj!

- De! – szipogott a gyermek, – elgurult a krumplifej!

Szerencs�re, nem gurult t�l messzire a krumlifej, �gy nagyi hamar megtal�lta, �s boldogan adta vissza kis unok�j�nak, akinek szemecsk�i m�g mindig k�nnyt�l csillogott. M�g mindig h�pp�gve mes�lte kruplifejnek, hogy be�t�tte a l�b�t, �s ssszz, de nagyon f�j! De a krumlifej, ahelyett hogy sajn�lta volna a kisl�nyt, tov�bb mosolygott. P�tt�m megharagudott.

– Cs�nya vagy! Tudd meg! �s gonosz is! Mi�rt nevetsz ki? Pedig �gy, de �gy szerettelek! De m�r nem szeretlek. – mondta szomor�an, �s amilyen messzire csak tudta, eldobta krumplifejet.

Krumplifej gurult, egyenesen ki az udvarra. Ott is tov�bb gurult, be a baromfiudvarba, ahol r�gurult egy kotkod�l� ty�k l�b�ra. Onn�t tov�bb gurult, oldalba l�kve a b�k�sen szuny�k�l� Bodri kuty�t, aki m�ltatlankodva tasz�totta arr�bb. Ett�l a krumplifej m�sik ir�nyba kezdett gurulni, �s begurult a l�cker�t�s alatt a diszn�k k�z�, akik nagy �r�mmel fogadt�k : - Uiii! R�ff! Sz�p napot krumlifej! Hov�, hov�?

- Vil�got l�tni gurulok, �s keresek egy helyet, ahol hasznos lehetek. – felelte krumplifej.

– U���� i���! – nevettek a diszn�k. – Te m�r csak akkor leszel hasznom, ha megesz�nk! – legyintett�k le a buta krumplifejet, aki csod�lkozva k�rdezte: - De hogyan lehet ez? �s mi�rt mondj�tok ezt nekem?

L�tom, nem n�zt�l m�g t�k�rbe! F�lig megh�moztak, �gy el�ltetni nem lehet m�r t�ged. Megbarnult�l, koszos vagy, megf�zni sem tudnak, de nek�nk �gy is j� leszel arra, hogy megt�ltsd a bend�nket.

�rezte krumplifej is, hogy valami nem stimmel vele, hiszen egyre gyeng�bbnek �rezte mag�t. �sszeesett, puha lett a teste. Arca pedig fesz�lt, �gy kisz�radt.

V�gig gondolta lehet�s�geit, �s be kellett l�tnia, hogy a diszn�knak igazuk van. Ha hasznos akar lenni, nincsen m�s v�laszt�sa, engednie kell, hogy megegy�k. Hiszen � erre termett, hogy �lelem legyen! �gy is k�l�nleges �lete volt. Volt bar�tja, szerett�k, arcot kapott, h�t kell enn�l t�bb? Boldog volt att�l a sok sz�p eml�kt�l, �s boldogan t�lt�tte meg a malacok gyomr�t, mert m�g �gy, f�lig h�mozva, faragottan, megbarnulva, puh�n is hasznoss� tudott v�lni.

Itt a v�ge, fuss el v�le!

                                   (Szab� Gitta: 2009-01-06)