T�rt�nt egyszer, mikor az ember elment otthonr�l, �s az asszony maga maradt, �s �pp az eb�d ut�ni szundik�l�s�t t�lt�tte, �ppen akkor, �ktelen nagy ricsaj, cs�rg�s, cs�r�mp�l�s t�madt. Erre riadt szeg�ny m�ly �lm�b�l. Ijedt�ben azt sem tudta hol van! Csak d�rg�lte �lmos szemeit, majd bizonyoss� v�lt, hogy a zaj a konyh�b�l j�n. Nagyon megr�m�lt. Azt hitte, t�n tolvaj bety�rok lept�k meg a h�zat. Ha nem f�lt v�na annyira, t�n m�g kiab�l is, de igen csak f�lt az istenadta. Reszketett eg�sz test�ben, mint a ny�rfalev�l.

Mikor els� riadalm�b�l egy kiss� mag�hoz t�rt, n�mi er�t gy�jt�tt, csendben a k�lyh�hoz osont, kapta a piszkavasat, �s azzal felfegyverkezve kirontott a konyh�ba. Nagy meglepet�s�re a konyha �res volt. Sehol egy sz�l tolvaj bety�r. A cs�r�mp�l�s is megsz�nt egy pillanatra, �m fel sem ocs�dhatott, ism�t nagy l�rma kerekedett. F�lelni kezdett. Egyre kivehet�bb� v�lt, hogy bizony a l�rma nem j�n m�shonn�t, mint a konyhaszekr�nyb�l. – No! T�n csak nem eg�r f�szkelte be mag�t az ed�nyek k�z�? – morfond�rozott. K�zben fogta a hokedlit, odavitte a szekr�ny el�, gondolv�n, ha kinyitja a szekr�ny ajtaj�t, �s kiugrik az eg�r, � biza felm�szik a tetej�re, �s fejbe k�lintya a piszkavassal! Ett�l m�g elsz�ntabb� v�lt, �s nagy b�szen kinyitotta az ajt�t. M�r k�sz�lt, hogy felpattanjon a hokedlira, de egy fia eg�r sem j�tt el� onn�t.

Telt-m�lt az id�. M�r r�g megfeledkezett a dologr�l, mikor azt�n megint hallani v�lte azt a furcsa ricsajoz�st.

– Mit sz�cc, kis sz�cs? Sz�sz huszt sz�cc kisz sz�cs?

– M�g, m�g!!!

– Jaj, m�r f�j a hasam!

– Cak nevesszetek! Fogtok m�g ti isz szejpiteni!

- Jaj m���r! Nem b�rom tov�bb!

Az �reg, likas b�gre szeme is k�nnybe l�badt a nevet�st�l. Nem b�rta � sem meg�llni, hogy ne nevessen a saj�t hi�nyoss�g�n. F�ktelen j�kedv�kben a l�basok, b�gr�k, kanalak, �s mindennem� f�med�ny, �szre sem vett�k, hogy egym�snak ver�dnek, �s kihallatszik a szekr�nyb�l a zaj, amit csapnak. A b�dog te�skanna m�g a fedel�t is csapdosta cudar j�kedv�ben.

Az �reg b�gre ugyan likas volt, �s p�sz�n besz�lt, de a f�le m�g j� volt. Meg is hallotta, amint k�zeledett az asszonys�g.

–Piszt! Piszt! Cend legyen m�j! - csit�tgatta t�rsait, de ett�l az ifjabbak sik�tva nevettek tov�bb, �s amikor kiny�lt az ajt�, a fetreng�st�l kipottyantak az asszonys�g l�ba el�.

– No fene! – lep�d�tt az meg. – H�t itt meg mi t�rt�nhetett? Hiszen �n mindent rendben hagytam itt! Felvette a kigurult kisb�gr�t, kanalat, �s beletette a mosogat�d�zs�ba.

Miut�n elk�lt�tte az eb�dj�t, a t�ny�rt, ecc�jgot, vizespoharat is mind betette a v�zbe, had �zzanak, am�g � ejt�zik egy kicsit. De ha m�r �ztatja �ket, a szekr�nyben maradt r�g haszn�lt, �regebb serpeny�t, fazekat, �s a likas b�gr�t is beletette a habos v�zbe, gondolta, p�r nap �s v�ge az arat�snak, azt�n haza gy�n az ura. Hadd fogadja sz�p, tiszta takaros h�zzal. Ezzel pihenni t�rt.

Az �reg b�gre egyszer csak tr�ssz�gni kezdett, meg m�g bugybor�kolt is.

– Azt hiszem, sz�nan�th�sz jettem! �s azt hiszem, sz�jjedek! �s szeg�tszen m�n vajaki! Nem tudok �szni! – fr�cs�g�tt k�ts�gbeesetten, m�g a t�bbiek hahot�zni kezdtek megint. Mint a pancsol� gyerekek a faluv�gi patakban, �gy lubickoltak a v�zben. No persze az �reg b�gre r�j�tszott esetlens�g�re, mert nagyon tetszett neki, hogy � a lelke a t�rsas�gnak. Ki is pacs�lt�k alaposan a vizet a konyhak�re.

J�tt az asszony, �s szemeit kimeresztve b�mult! Nem �rtette mi t�rt�nt m�r megint. Mikor megl�tta az elmer�lt likas b�gr�t, azt gondolta: - Eg�sz biztos, hogy � pacs�lta ki a vizet. Ki kellene m�r dobni ezt az �cskas�got a szem�tdombra. Nem j� ez m�n semmire! Az�rt elmosta k�v�l, bel�l. Sz�pen megt�r�lgette. Megt�r�lgette a t�bbieket is. Kimosta a konyhaszekr�nyt, m�g az ajt�t is let�r�lte! Visszapakol�szta sz�p sorj�ban az ed�nyeket. Mire v�gzett �ppen este lett. Majd j�tt a reggel, azt�n megint az este. Mikor v�gre azt�n, egy d�lel�tt�n, hallja �m, hogy nyikorog a kiskapu. H�t! Az ura gy�tt meg! Vastagon f�des csizm�j�t az ajt�n k�v�l levette, �gy l�pett be a h�zba.

– Aggyon Isten! – k�sz�nt az asszonynak, aki k�t�nye sark�val, �pp k�nnyez� szemeit t�r�lgette.

– Aggyon! H�t meggy�tt kend?

– Meg!

– �lj�n m�n le! Biztosan f�radt. Hozok egy kis tejet – s�rg�tt az asszony boldogan. M�g a t�rgye sem f�jt annyira.

Az ember le�lt. Kopottas, napsz�tta kalpagj�t az asztalra dobta.

– Oszt, mes�lj! Mi t�rt�nt, m�g odav�tam?

Az asszony visszat�rt a tejjel, ura el� tette. Az �lvezettel kortyolgatta a m�g langyos, frissen fejt tejet. Az asszony n�zte, ahogy iszik, �s k�zben megeredt a nyelve: - A szomsz�dban megellett a teh�n. H��, micsoda borja sz�letett nekije! El sem hinn� az ember! H�rom l�ba van szerencs�tlennek! A Julist rajtakapta az ura. V�t nagy s�r�s-r�v�s mikon az el akarta �zni otthonr�l!

– M�s..!? Nem t�rt�nt?

– Ugyan mi?

- Ember! Ember nem j�rt erre?

– Ember? Minek gy�tt v�na?

– Hoh�! A menyecske egyed�l egy ekkora h�zban…! – csillant huncutul a f�rfi szeme.

– Eriggyen m�n, kend! – nevetett az asszony. – Kinek kellen�k?

– Nem �gy van az! A v�n kecske is megnyalja a s�t! M�s, egy�b?

– Volna m�g valami. Az �reg b�gre kilukadt. T�n ki k�ne dobni.

– Az �reg b�gre!? K�r!

Egy percnyi hallgat�s ut�n azt mondja az ember: - Eriggy, hozd ide, hadd n�zem!

Az asszony szinte megt�ltosodott. Oly f�rg�n pattant, mint fiatal ly�ny kor�ban. Tetszett neki, hogy az ura m�g mind�g huncutkodik, �v�dik vele. Ennyi �v ut�n is udvarol n�ki. Ringatta is a cs�pej�t, csak �gy lengett a szokny�ja ut�na!

Egyenes der�kkal hajolt a szekr�nybe a b�gr��rt! Az ember n�zte, megp�d�rte bajusz�t a b�szkes�gt�l, hogy ilyen takaros, j� fog�s menyecsk�je van n�ki.

– Hadd, l�m! – ny�lt a b�gr��rt az ember. A m�sik kez�vel meg r�csapott az asszony tompor�ra.

– Juj! Maga zsiv�ny! – h�zta arr�bb mag�t a n�.

– Hm! Nem is olyan v�szes ez a lik. Megyek, megfoldozom – mondta az ember. Ezzel fogta mag�t, kiment a szersz�mos kamr�ba �s f�ty�r�szve munk�hoz l�tott.

Nem sok�ra visszat�rt a meg�jult b�gr�vel. Az asszony megint elmosta, aznap m�r m�sodszor, a b�gr�t, �s betette a hely�re a szekr�nybe.

– Mit s�tsz kis sz�cs? S�s h�st s�tsz kis sz�cs? Na! Mit sz�ltok pajtik�im? Ugye milyen remek�l megy nekem ez a nyelvt�r�? Ki akarja ut�nam mondani? – dicsekedett az �reg, de m�r nem likas b�gre. �m a szekr�nyben s�ri csend volt. Majd: - ���! – legyintett az egyik legifjabb, aki eddig m�g sosem sz�lalt meg. – Ez �gy t�l unalmasz! Moszt min fogunk nevetni? Pejsze, ha iszm�t likasz lenn�l…

(Szab� Gitta: 2009-03-21)