...

VERIKA AZ EL�TKOZOTT T�ND�RL�NY

            Valahol messze, dombokkal k�r�l vett, apr�cska faluban, �lt egy h�zasp�r hat rakonc�tlan gyermekkel. A falu hat�r�n�l elter�l� erd�ben, annak is a k�zep�n, egy ki�regedett malomh�zban laktak. A kis h�z egyik oldal�n�l hosszan elny�l� domb ter�lt el. A m�sik oldalon, egy f�rge �s vid�m patakocska szaladt a medr�ben, amelynek h�s vize a kapu el�tt egy fah�d alatt, kis zuhatagban hullott al�. A h�z el�tt s�r�n �ltetett gy�m�lcs�s �llt, a h�zik� m�g�tt pedig v�gel�thatatlan mez� h�z�dott.

A sz�l�k, mint hangy�k, oly szorgosan dolgoztak, hogy el tudj�k l�tni a hat �hes sz�jat ennival�val. Az apa kij�rt az erd�be gomb�t szedni, �s a patakhoz horg�szni, az anya pedig a kertet m�velte, �s az �llatokat gondozta. P�nz�k ugyan nem volt, de ezzel az �letm�ddal szinte mindent el�teremtettek maguknak. Csup�n a ruh�zkod�s okozott n�mi neh�zs�get, de a falub�liek mindig �sszegy�jt�tt�k, a m�r nem haszn�latos ruh�kat, �s amikor az ember bement a faluba, j� sz�vvel adt�k oda, neki.

T�rt�nt egyszer, hogy az apa fogta a kosarat, �s elindult az erd�be gomb�t szedni. Ahogy ment, mendeg�lt, valahogy ismeretlen helyre t�vedt. A f�k olyan s�r�n n�ttek, hogy t�rzs�k szinte s�rolta egym�st. A lombjuk ott fent a magasban egym�sba kapaszkodtak, �s nem engedt�k �t a napsugarakat, ez�rt azt�n olyan s�t�t borult a t�jra, hogy az ember az orra hegy�ig sem l�tott.

Ahogy er�lk�dve pr�b�lt valamit is �szrevenni, egyszer csak egy izz� f�nyg�mb jelent meg el�tte. A f�rfi nem volt gy�va, de ez a jelens�g m�gis megr�misztette. Sz�ve hevesebben vert, �s t�rdei remegni kezdtek. Nem sok ideje maradt a t�preng�sre, mert a f�nyg�mb megsz�lalt:

- Hallom, szeg�ny vagy, nincs munk�d, j�n a t�l, �s nem tudsz a gyerekeidnek meleg ruh�t venni.

- Bizony �gy van! – s�hajtott az ember. – Hi�ba pr�b�lkozom, sehol nem kell a munk�s k�z.

- Hisz, tudok �n neked munk�t aj�nlani, ha nem vagy gy�va!

- Gy�va! �n?

- Nos, akkor j�l van, holnap reggel, pontban �tkor legy�l a falu fel� vezet� �ton az el�gaz�sn�l. Egy szek�r, v�r majd r�d, ami elvisz a b�ny�ba. Onnan addig nem j�hetsz haza, am�g meg nem tal�lod a b�nyar�met, �s fel nem hozod a vil�goss�gra.

- M�rmint, hogy �n? �s mi lesz addig a csal�dommal? Nem hagyhatom magukra �ket.

- Csak tedd, amit mondtam, nem b�nod meg.

Az ember m�g k�rdez�sk�d�tt volna, de a g�mb elt�nt.

 Mih�ly - mert �gy h�vt�k ember�nket -, m�g t�bl�bolt egy kicsit, majd hazament. Maga k�r� gy�jt�tte a csal�dj�t, �s r�szletesen elmondta nekik mi t�rt�nt az erd�ben. V�gezet�l megk�rte gyermekeit, hogy amiben csak tudnak, legyenek anyjuk seg�ts�g�re, am�g � t�vol van.

            M�snap m�r kora hajnalban talpon volt az eg�sz csal�d. Mindenki szorgoskodott. A gyerekek egym�s l�b�t tapost�k a nagy igyekezetben, hogy �desapjuknak mindent becsomagoljanak. V�g�l, elj�tt a b�cs� pillanata.

            - Gyertek ide hozz�m! – sz�lt az apa meghat�dottan.

A gyerekek mind felsorakoztak. El�l a legid�sebb, h�tul a legifjabb. Az apa mindegyiket meg�lelte, megcs�kolta, majd megk�rdezte �ket:

            - Ugye nem feledt�tek el, amit az este meg�g�rtetek?

            - Nem, Nem! – feleltek a gyerekek k�rusban. – Seg�t�nk any�nak.

            - Akkor megegyezt�nk. – mondta a f�rfi, �s a feles�g�hez l�pett.

Az asszony k�nnyes szemekkel n�zett r�:

            - Mi�rt ragaszkodsz ehhez az ostobas�ghoz? Azt sem tudod mi v�r r�d? Mi lesz veled? Tal�n m�g oda is veszel!

            - Ne but�skodj! – �lelte �t feles�ge v�kony derek�t az apa. – Tudod j�l, hogy velem nem t�rt�nhet semmi rossz, �s k�l�nben sincs semmi vesz�lyes abban, amit az a k�l�n�s g�mb k�rt t�lem.

            - Ugyan! Ezt te sem hiszed.

            - K�rlek l�gy er�s, hiszen a gyerekeknek sz�ks�g�k van r�d! – vigasztalta hitves�t, aki k�nnyeivel k�szk�d�tt, majd h�t�ra vette batyuj�t, �s kil�pett az ajt�n. Neh�z volt a sz�ve. Nem, mert visszan�zni az ajt�ban �csorg� csal�dj�ra. F�lt, hogy elgyeng�l, �s nem tudja itt hagyni �ket.

            - Mih�ly! – ki�ltott az asszony, �s f�rje ut�n szaladt. – Vidd ezt magaddal!

            - H�t ez! Honnan ker�lt el�? – csod�lkozott az ember.

            - A m�ltkori takar�t�sn�l a tulip�nos l�d�ban tal�ltam. Vezesd a fonalat, arra amerre j�rsz. Ha elt�vedn�l, seg�t megtal�lni a helyes utat. K�rlek vigy�zz magadra.

            Eszter visszat�rt a h�zba, �s csendben le�lt az asztal mell�. Fej�t lehajtotta, kezeit az �l�be ejtette. A legid�sebb gyermek, egy le�nyka, odal�pett hozz�.

            - Pihenj csak nyugodtan! Majd �n adok nekik reggelit. – mondta, �s testv�rei fel� fordult. – Indul�s kezet mosni!                                   

Id�k�zben az apa oda�rt a megbesz�lt helyre, ahol m�r v�rt r� a szek�r. A bakon egy k�l�nleges alak �lt. Nagyon kicsi volt, �s az arca csupa r�nc. Apr� fekete, gombszemeivel n�zett a f�rfira.

            - Te vagy az a szeg�ny ember, akit a b�ny�ba kell vinnem?

            - Igen, �n vagyok az!

            - Akkor induljunk, mert bizony nem lesz s�tagalopp az utunk.

Mih�ly fel�lt a bakra �s a lovak magukt�l indultak. Pat�juk alatt szikr�zott a kavics. Egyre sebesebben szaladtak, nagy port kavarva maguk m�g�tt.

Egy darabig csendben �cs�r�gtek, majd Mih�ly a cs�pp ember fel� fordult.

            - Messze van m�g a b�nya?

            - Ne t�relmetlenkedj fiam! – v�laszolt a t�rpe.

N�mi hallgat�s ut�n Mih�ly, �jra pr�b�lkozott a besz�lget�ssel.

            - Mih�ly a tisztess�ges nevem! – mutatkozott be.

            - Engem Csupornak h�vnak! – biccentett kurt�n a t�rpe.

Ebben a pillanatban a lovak ijedten felnyer�tettek, �s �gaskodva toporz�koltak. A k�t utas is megr�m�lt.

            - Mi t�rt�nhetett? – k�rdezt�k s�padtan. �m a java m�g ezut�n k�vetkezett. Egy hatalmas, komor fekete felh� sz�llt f�l�j�k, amelyb�l t�zes karik�k hulltak al�. A megriadt lovak elt�pt�k kant�rjukat �s messze elszaladtak. Mih�ly �s Csupor ott maradtak a l� n�lk�li szek�ren. A t�jat teljes s�t�ts�g bor�totta be, a szikr�z� t�zkarik�k f�nye vil�g�tott.

            - Most mit tegy�nk? – k�rdezte Mih�ly a kis embert�l.

            - Fogalmam sincs, de valamit gyorsan ki kell tal�lnunk. Ez itt a T�zlassz�s R�m birodalma!

            - Csakugyan? �s ki az �rd�g az a T�zlassz�s R�m? – k�rdezte Mih�ly idegesen, �s vadul csapkodott a k�zeled� t�zkarik�k fel� az ostorral, hogy min�l t�volabb tartsa �ket.

            - J�l mondod, maga az �rd�g. A t�zkarik�k hamarosan lassz�v� v�lnak, k�r�nk tekerednek, meg�getnek, megfojtanak, elvonszolnak…

            - Ne is folytasd! Nekem ennyi borzalom b�ven el�g! Forduljunk vissza, am�g nem k�s�!

            - Ez az, amit nem lehet. Az �t csak egy ir�nyba vezet. Csak is arra mehet�nk. – v�laszolt a kis ember.

            - De a lovak elsz�ktek!

            - Majd kital�lunk valamit.

L�zasan t�rt�k a fej�ket. K�zben Mih�ly az ostorral csapkodott, de hi�ba volt minden er�fesz�t�s, az izz� karik�k egyre s�r�bben hullottak. A t�rpe is hadon�szott a kez�vel.

            - Hi�ba! – sz�lt cs�ggedten Mih�ly. – Nem gy�zz�k!

            - B�jjunk el valahov�, am�g el�l a vihar – mondta a t�rpe.

            - De hiszen te magad mondtad, hogy hamarosan lassz�v� v�lnak!

            - Igen, de tal�n, szerencs�nk lehet.

            - �n ebben nem b�zom!

Am�g �gy tanakodtak az �g egyre v�r�sebb� v�lt. A t�zkarik�knak lassan hossz� farkuk n�tt. N�melyik karika, mint valami nadr�gsz�j csapkodta karjukat, amit�l f�jdalmasan szisszentek fel. Mih�ly m�r r�g eldobta az ostort, �s kez�vel az arc�t v�dte az �get� veszedelemt�l. M�r nem figyelt a kis emberre sem. Ruh�j�nak ujja a csap�sok hely�n csupa lyuk volt. Karja h�lyagoss� v�lt. Csak a menek�l�sen j�rt az esze, amikor egy ismer�s hang jajvesz�kel�s�re lett figyelmes.

            - Seg�ts�g! Mih�ly seg�ts!

A szeg�ny ember riadtan n�zett k�rbe.

            - Csupor! Merre vagy?

            - Itt fent! K�rlek, fogd meg a k�p�nyegem sz�l�t, am�g nem k�s�!

Mih�ly a hang ir�ny�ba fordult. Akkor vette csak �szre, hogy szeg�ny t�rp�t elragadta egy lassz� �s a magasba vonszolja, a felh� ny�l�sa fel�. Izgalm�ban ugr�lni kezdett, majd ny�jt�zkodott.

Nagy robajjal mordult r� a f�lelmetes s�t�ts�g:

            - Hov�? Hov�? Te is j�nni akarsz?

            - Azt m�r nem! Ne is rem�nykedj! Csak a bar�tomat akarom visszakapni!

            - �gy l�tom, nem ijedsz meg a saj�t �rny�kodt�l. S�t, az eny�mt�l sem! Ez tetszik nekem! Gyere csak ide te is! Megteszlek lassz�vet�nek. Te leszel a legjobb! Nagyot vill�mlott, �s egy igen vastag lassz�t k�ld�tt Mih�ly�rt. Gyorsan k�zeledett, �m Mih�lynak volt m�g annyi ideje, hogy felr�ntsa a bak egyik l�c�t, �s egy j�l ir�nyzott �t�ssel telibe tal�lja a veszedelmet, ami ett�l ir�nyt v�ltoztatott �s egyenesen gazd�j�hoz t�rt vissza. Amint a r�shez �rt, Csupor megszabadult fogva tart�j�t�l.

A balj�s felh� nagy haragra gerjedt. Olyan t�zes�t k�ld�tt r�juk, hogy m�g � maga is megijedt saj�t erej�t�l.

            Mih�ly �s Csupor zil�lva n�ztek egym�sra, majd Mih�ly a z�poroz� t�zkarik�kt�l k�r�lv�ve leugrott a szek�rr�l �s a lovak hely�be �llt. Megmarkolta a kant�rt. Mellkas�val nekifesz�lve h�zni kezdte a szekeret. Cik�zva szaladt, igyekezv�n kiker�lni a t�zes mennyk�veket.

M�r r�g nem esett a t�z, de a l�v� lett szeg�ny ember m�g mindig szaladt. V�g�l Csupor ki�ltott:

            - H�! �llj meg v�gre!

Mih�ly nagy nehezen meg�llt. Test�r�l csorgott a verejt�k �s sebeib�l sziv�rgott a v�r.

            - Nem tudt�l volna el�bb sz�lni? – korholta lihegve a t�rp�t.

            - F�ltem, hogy t�l kor�n �ll�talak meg – felelt az apr� ember.

            A k�t megf�radt ember reszketve kuporodta egym�s mellett. Test�k sajgott a t�zes karik�k, okozta sebekt�l. A t�rpe m�g mindig nem merte elhinni, hogy siker�lt megszabadulnia a lassz� fogs�g�b�l. � az els�, akinek szerencs�je volt. Mih�ly is gondolataiba mer�lt, de f�radt, meggy�t�rt teste pihen�sre v�gyott, elnyomta gondolatait.

            - Mos, hogyan tov�bb? L� n�lk�l nem jutunk el�re – t�rt mag�hoz a szeg�ny ember.

            - Azt bizony �n sem tudom! – s�hajtotta a t�rpe.

            - Mondd csak, neked nem az lenne a dolgod, hogy �tseg�ts a vesz�lyeken?

            - De, igen! – s�t�tte le a szem�t a t�rpe. – Csak, hogy �n kicsi �s gy�va vagyok.

            - M�r, hogy lenn�l gy�va? Hiszen remek�l ellen�llt�l a t�zes�nek. B�rhogy is van, tov�bb kell menn�nk – mondta Mih�ly. �jra megfogta a kant�rat, megint nekifesz�lt �s h�zni kezdte a szekeret. Lassan haladtak tov�bb. Egy k�l�nleges alag�thoz �rtek. S�r�, s�t�t fellegek alkott�k a boltozat�t, �s �gy t�nt, soha nem tudnak kikeveredni bel�le, mert a fellegek a nyomukba szeg�dtek, �s vel�k egy�tt haladtak.

Mih�ly m�r nagyon f�radt volt. Rem�nytelennek t�nt b�rmivel is pr�b�lkozni.

Vill�mlani kezdett, �s a s�t�ts�get felv�ltotta a vill�mok f�nye.

- �n feladom! – mondta cs�ggedten a szeg�ny ember, �s a f�ldre rogyott. M�r nem akart semmit, csak pihenni. A t�rpe is lek�sz�l�dott a szek�rr�l, �s letelepedett a f�ldre az ember mell�.

- K�rlek, ne b�nk�dj! Te mindent megtett�l.

- M�r hogyne b�nk�dn�k, hiszen feles�get �s hat gyermeket hagytam odahaza. Minek is hittem annak a f�nyg�mbnek? Milyen ostoba is voltam!

Rem�nyvesztetten �cs�r�gtek, amikor messzir�l j�v�, cs�nya mad�rvijjog�sra lettek figyelmesek. A hang egyre er�s�d�tt. A vill�ml�s el�llt, �s a fellegek feloszlottak. Mih�ly �s Csupor v�gre megl�thatt�k a hatalmas madarat, amely egyre k�zelebb ker�lt hozz�juk. Amikor a fej�k f�l� �rt, karmai k�z�l valami zuhanni kezdett lefel�.

- Egy toj�s! – ki�ltott fel a t�rpe. – Megmenek�lt�nk!

- Ezt mib�l gondolod? – n�zett k�v�ncsian Mih�ly az �tit�rs�ra, �m Csupornak nem volt ideje magyar�zattal szolg�lni, mert a toj�s f�ldet �rt �s sz�thasadt. Hangos nyer�t�s r�zta meg az alagutat. A k�t k�v�ncsi hirtelen talpra ugrott. Egyenesen a nyer�t�s ir�ny�ba siettek. A toj�s el�tt megtorpantak.

- Ez, ez lehetetlen! – h�k�lt h�tra Mih�ly.

- M�r mi�rt lenne az?

- A lovak nem toj�ssal szaporodnak.

- �ltal�ban nem, de ez most nem sz�m�t. Ezek a lovak toj�sb�l keltek ki. Nem ak�r milyen lovak �m!

A lovak ler�zt�k magukr�l a marad�k toj�sh�jat is �s k�zelebb mentek a p�rul j�rt szerencsevad�szokhoz. Az egyik l� koromfekete, a m�sik pedig h�feh�r. Mindegyik homlok�n egy napszer� folt volt.

            - A kisk�sit! – rikkantotta el mag�t a szeg�ny ember.

A t�rpe elnevette mag�t. M�g soha nem hallott senkit ennyire �r�lni.

            - Na! Fogjuk be �ket, �s induljunk tov�bb. Min�l k�s�bb �r�nk, ann�l nehezebb lesz megtal�lni a b�nyar�met – mondta a t�rpe, a m�g mindig csod�lkoz� Mih�lynak, aki odafordult hozz� �s megk�rdezte:

            - Te tudod, mi�rt kell azt a r�met a felsz�nre hozni?

            - Igen, tudom.

            - K�rlek, mond el nekem!

            - Nem b�nom, am�g a lovakkal bajl�dunk, addig elmes�lem neked az eg�sz t�rt�netet.

            Ezalatt a faluban az a h�r j�rta, hogy a szeg�ny ember fak�pn�l hagyta a csal�dj�t. Az asszony hi�ba bizonygatta az ellenkez�j�t, nem hittek neki. V�g�l a n� �gy d�nt�tt nem megy t�bbet a faluba. Meglesznek �k magukban is, hiszen a h�z k�r�l mindent megtermelnek, amire csak sz�ks�g�k lehet.

            Ett�l a napt�l fogva Eszter csak is a gyermekeit�l v�rhatott seg�ts�get. Mostanra m�r elfogyott a t�zifa, amit m�g a f�rje hasogatott. Nem volt mit tennie, fogta a f�r�szt, �s az udvaron neki �llt f�t f�r�szelni. A kisebb gyerekek k�r�l�tte j�tszadoztak. A mama f�l szem�t �lland�an rajtuk tartotta, m�g is baj t�rt�nt. Nem vette �szre, hogy Jancsika odament �s megmarkolta a far�nk�t. Gondolta, seg�t a mam�j�nak. A h�rom�ves kisfi� egy �vatlan pillanatban kisujj�t t�l k�zel tette a f�r�szhez.

            - �! Jaj! – ki�ltott fel a f�jdalomt�l.

            - Mi az? Mi t�rt�nt? – r�ndult �ssze a mama. Fia fel� fordult, akinek er�sen v�rzett a kezecsk�je.

            - Mit m�velt�l? – ijedezett a mama. A f�r�szt kidobta a kez�b�l. Zseb�b�l el�kapott egy zsebkend�t. Azonnal a gyermek ujj�ra szor�totta. Felkapta a gyermeket �s beszaladt vele a h�zba. Alaposan kimosta a sebet. Szerencs�re az ijedts�g nagyobb volt, min a s�r�l�s. Sz�pen bek�t�tte a gyermek ujj�t.

            - K�szen is vagyunk! L�tod milyen sz�p bab�t k�sz�tettem neked?

            - Baba? – forgatta ujj�t a kisfi�.

            - Az! – b�lintott a mama. – M�skor, ha dolgozom, csak akkor j�hetsz mell�m, ha h�vlak! Meg�rtetted? Nem szeretn�m, ha nagyobb baj t�rt�nne.

            A fi�cska hossz�ra n�tt haja al�l, k�rd�n n�zett anyuk�j�ra, aki hirtelen megsz�d�lt. Bizonytalan l�ptekkel botork�lt egy sz�khez, hogy le�lhessen.

            - Mamika! Mi van veled? Beteg vagy? – fakadt s�rva az egy�bk�nt is megszeppent gyermek.

            - Nincs semmi bajom. L�tod? Csak egy kicsit megsz�d�ltem. – mosolygott a mama, hogy megnyugtassa a kicsit, de az csak s�rt tov�bb.

            - �n nem akartam! Most miattam vagy beteg! T�bbet nem leszek rossz, csak gy�gyulj meg!

Az anya mag�hoz vonta gyermek�t, �s am�g a s�r�sa nem csendesedett, addig nem engedte el. Csit�tgatta, ringatta, bec�zte.

            Hogy jut ilyesmi az eszedbe? Nem miattad sz�d�ltem meg. Te, nem tudsz olyan rosszat tenni, amit�l �n megbetegedn�k. �rted? – k�nnyezett a mama is.                                            

            Mih�ly �s a t�rpe v�gre befogt�k a lovakat. Ism�t a bakon �ltek. A szeg�ny ember t�relmetlen�l v�rta a t�rpe besz�mol�j�t, de a lovak olyan eszeveszett v�gt�ba kezdtek, hogy minden �gyess�g�kre sz�ks�g�k volt ahhoz, hogy le ne essenek a szek�rr�l. Az alag�t is hamar elt�nt. V�gre! A Nap izz� melege �lelte k�r�l sebekt�l l�ktet� test�ket. Hamarosan be is gy�gyultak a sebeik.

            Egy darabig nem t�rt�nt semmi izgalomra okot ad� esem�ny. B�k�sen n�zel�dtek. A t�j nagyon szeg�nyes volt. A f� n�lk�li siv�rs�got n�ha egy, egy csupasz fa t�rzse zavarta meg. Az �g tov�bbra is sz�rk�s volt, �s egyre csak sz�rk�lt. Az utaz�k h�t�n a b�r is bors�dzott az ismeretlent�l.

- Mi t�rt�nhetett? Mi�rt ilyen kihalt itt minden? – �rdekl�d�tt Mih�ly.

- Tal�n r�g esett az es�, �s kisz�radtak a n�v�nyek – v�lekedett Csupor.

                     - De az is lehet, hogy sok es� esett, �s a sok v�zt�l pusztultak el, azut�n pedig kisz�radt a f�ld is – elm�lkedett Mih�ly is.

- Hm! Bizony az is lehets�ges – folytatta a gondolatmenetet a t�rpe.

- N�zd csak! – mutatott Mih�ly egy kiss� t�volabbra. – Ott olyan a f�ld, mintha r�ges-r�gen mocsaras lett volna, �s sz�rad�s ut�n felrepedezett a fel�lete.

A t�rpe n�zte a bar�zd�lt, �s b�szen b�logatott.

- Nagyon �gy n�z ki.

A lovak egyre lassabban haladtak. Mintha l�baikat megb�kly�zt�k volna.

- Mi ez m�r megint? – ijedezett a t�rpe. – Azt hittem v�ge a megpr�b�ltat�soknak. Mih�ly is tekergette a nyak�t, mert � is hallotta azt a furcsa cuppog�st.

            - S�llyed�nk! – ki�ltotta hirtelen.

            - De, hiszen szil�rd talajon j�runk! – �rtetlenkedett a t�rpe.

Nem tudt�k mi t�rt�nik vel�k. Csak azt l�tt�k, hogy a lovak pat�inak nyom�ban v�z bugyog a felsz�nre. A szek�r s�lya alatt hangos reccsen�ssel roppant �ssze a sz�raz talajnak hitt k�reg. Az �llatok vesz�lyt szimatolva, pr�szk�lve menek�ltek.

            - Ugorjunk le a szek�rr�l, mert mag�val r�nt! – ord�totta a t�rpe. Abban a pillanatban m�r ugrott is. �m Mih�lynak sem kellett k�tszer mondani.

            - �s most fussunk, ha meg akarjuk �szni sz�raz b�rrel! – ki�ltott a szeg�ny ember �s igyekezett l�bra �llni, �m ahogy felegyenesedett azonnal beroppant alatta a talaj. Kezeivel kalimp�lva keresett kapaszkod�sra alkalmas eszk�zt. Siker�lt is megkapaszkodnia a szek�r r�dj�ban, ami m�g nem s�llyedt el. Hason cs�szva jutott egyre k�zelebb a szek�r m�g l�that� r�szeihez.

            Az izgalomt�l �s f�radts�gt�l lihegve pihent egy pillanatig. Tudta, nem maradhat t�l sok�ig egy helyben, mert a s�r�lt talaj tov�bb repedhet. F�l� volt, hogy � maga is els�llyed.

A t�rpe sem j�rt m�sk�pp. Mikor fel�llt, alatta is beszakadt a f�ld, pedig picinyke s�lya volt. Neki nem volt szerencs�je. � nem tal�lt kapaszkod�sra alkalmas eszk�zt. Annyira f�lt, hogy egy hangot, sem mert kiadni, ez�rt Mih�ly nem tudta merre lehet. Mikor v�gre megl�tta a t�rp�nek m�r a nyak�ig �rt a mocsaras v�z.

            - Csupor! Ne mozdulj! – r�m�lt meg Mih�ly. – Mindj�rt kital�lok valamit, amivel seg�thetek rajtad.

Nagyon �vatosan n�zett k�rbe. Sietnie kellett, mert a talaj ism�t repedezni kezdett. Csupor, t�gra ny�lt szemekkel n�zett r�. K�ny�rg� tekintete gyorsabb cselekv�sre �szt�k�lte a szeg�ny embert.

            - Add ide a kezed! Kih�zlak! – ny�jt�zott Mih�ly az egyik kez�vel, m�g a m�sikkal m�g mindig a szek�rbe csimpaszkodott. – Hogy ker�lt�l ilyen messzire?

A t�rpe nem v�laszolt. Arra koncentr�lt, hogy baj n�lk�l �rje el a seg�t� kezet. P�r perc telt csak el, de �veknek t�nt neki, mire kiszabadult szorult helyzet�b�l.

            - Itt nem vagyunk biztons�gban, tov�bb kell, menj�nk! – mondta Mih�ly.

Gondolkod�s n�lk�l k�szni kezdett a k�l�nleges fel�leten. A t�rpe nem tudhatta, mi�rt v�lasztotta az imm�r bar�tj�v� lett szeg�ny ember ezt a m�dszert, csak azt tudta, hogy haladniuk kell. � is k�szni kezdett. Vigy�zott nehogy lemaradjon, �m minden igyekezete ellen�re egyre nagyobb lett a t�vols�g kettej�k k�z�tt. Megijedt att�l, hogy egyed�l marad ezen a kisz�m�thatatlan ter�leten. A f�lelemt�l vez�relve talpra ugrott, hogy gyorsabban haladjon. B�r ne tette volna! A m�r egy�bk�nt is megrong�l�dott fel�let ism�telten beszakadt alatta.

- Seg�ts�g! – ki�ltott akkor�t, hogy � maga is meglep�d�tt mekkora hangot tud kiadni. A kop�r f�k is beleremegtek. Mih�ly is megdermedt. Izgatottan n�zett k�r�l, de hi�ba, mert a t�rp�t sehol sem l�tta. R�m�lten ki�ltozni kezdett.

            - Csupor! Sz�lalj meg, k�l�nben nem tudom, merre keresselek!

Amilyen gyorsan csak tudott elindult visszafel� a vesz�lyes �ton. Csak k�szott, �s k�szott az egyre ragad�sabb� v�l� talajon. Kisv�rtatva megpillantotta a t�rp�t. Egy beszakadt l�k fogs�g�ban fek�dt, �s nem mozdult.

            - Csupor! Hallasz engem?

            Csupor nagy nehezen mag�hoz t�rt. Megint kap�l�zni kezdett. Ezzel m�g nagyobb bajba keverve �nmag�t. Pr�b�lt kim�szni a lyukb�l, de a l�k sz�le, amibe kapaszkodott, folyamatosan t�redezett, �s � minden pr�b�lkoz�s ut�n �jra visszacs�szott a v�zbe. V�gre meg�rkezett Mih�ly, �m seg�teni nem tudott a kis embernek, mert az agyon repedezett talaj v�gleg beroppant alatta. A v�z nagy er�vel t�rt fel. El�rasztott mindent. A t�rpe k�nny� test�t igen messzire sodorta. Mih�ly csak a kez�t l�tta.

            - J� kis csapd�ba ker�lt�nk! Mintha sz�nd�kosan fedt�k volna el a vizet, hogy mi belevessz�nk. Valaki nem akarja, hogy el�rjem a c�lom – t�prengett az ember. – Vajon hol lehet a t�rpe? M�r a kez�t sem l�tom. �szni kezdett abba az ir�nyba, amerre utolj�ra l�tta a kisembert. V�ratlanul nagy hull�mokk� fodroz�dott a v�z. Nagy er�vel dob�lta Mih�lyt. A t�rp�t �gy szint�n. Nagyon sok vizet nyelt m�r, amikor valami alulr�l megfogta.

            - Jaj nekem! Mi ez m�r megint? – pr�szk�lte a t�rpe. – K�rlek, ne b�nts engem, hiszen nem �rtottam neked.

            - Nem �rtott�l? Ki szak�tott be a nehezen kialak�tott h�szigetel�met?

            - Milyen h�szigetel�r�l besz�lsz?

            - H�t, az ott! L�tod? Az eg�sz �ssze van t�rve. Hossz� �vek munk�j�t tetted t�nkre – panaszolta a vil�g legnagyobb tekn�sb�k�ja, �s kiemelkedett a v�zb�l, h�t�n a t�rp�vel. Olyan hatalmas volt, hogy a neki t�mad� hull�mok kisimulva h�z�dtak vissza mell�le.

A t�rpe l�tv�n, hogy a hull�mok megszel�d�lnek, ujjongva ki�ltott fel:

            - Ezt nevezem! Te azt�n igaz�n er�s vagy!

            - Er�s vagyok, de mit �rek vele, ha borzaszt�an f�zom? Mi�ta nem s�t a nap egyre hidegebb a v�z. Ez�rt k�sz�tettem s�rb�l �s elsz�radt gallyakb�l ezt a v�d�r�teget. Ez id�ig igen j� szolg�latot tett, mert a leveg�t �teresztette, �s nekem az orrom hegy�t sem kellett kidugnom.

            A t�rpe l�tta m�r, hogy val�ban nagy bajt okoztak.

            - K�rlek, ne haragudj r�nk! Mi nem tudhattunk err�l. Mi csak az utat k�vett�k.

            - Ti? – k�rdezte a diderg� tekn�sb�ka.

            - Igen! Van egy bar�tom, akit elsodort a v�z. Azt sem tudom, hol keressem? – panaszkodott most a kis ember.

            - Megkereshetem - mondta a tekn�s.

            - Annak ellen�re, hogy most miattunk f�zol?

            - Tudod enn�l most m�g az is jobb, hogy van kivel besz�lgetnem, �s m�g j�t is cselekedhetek. Kapaszkodj, mert igen gyorsan �szom – mondta a b�ka, �s sebesen k�rbe�szta a tavat, de hi�ba. Mih�lyt sehol nem tal�lt�k.

            - Mond csak t�rpe, meddig b�rod a v�z alatt?

            - Mi�rt?

            Mert le kell mer�lni. Tal�n els�llyedt a bar�tod?

A tekn�s al�bukott, �s alaposan k�rben�zett. A k�vetkez� pillanatban m�r a felsz�nen volt, hogy a t�rpe leveg�t vehessen. Azt�n folytatta a keres�st. Egyszer fent, egyszer lent. M�r majdnem v�gig j�rt�k a t� alj�t, amikor valamit �szrevettek. A tekn�s gyorsan a felsz�nre �szott, hogy a t�rpe egy igaz�n m�ly leveg�t vegyen, mert kicsit tov�bb kell odalent id�zni�k.

            - Ha j�l l�ttam, a bar�todnak s�rg�s seg�ts�gre van sz�ks�ge, �gy, hogy addig nem j�v�nk fel, am�g a bar�todat �ssze nem szedt�k.

A t�rpe egyre izgatottabb lett. El�g sok id� telt m�r el. Agg�dott. Alig b�rt nyugton �lni a tekn�s h�t�n. Szeretett volna seg�teni a bar�tj�nak, de a tekn�s megtiltotta neki, hogy b�rmit is tegyen. K�nytelen volt nyugton maradni.

A tekn�s olyan m�lyen �szott, hogy l�bai felkavart�k a t�fen�k homokj�t. Most m�r hamar megtal�lt�k az eszm�letlen embert. V�gre a t�rpe is kivehette r�sz�t a ment� akci�b�l. Lecsusszant a b�ka h�t�r�l. Nagy er�lk�d�ssel siker�lt feltennie a n�l�n�l sokkal nagyobb testet a tekn�sre. Egykett�re m�g� �lt, �s sebesen emelkedni kezdtek a felsz�n fel�.

A friss leveg�n Mih�ly kezdte visszanyerni a sz�n�t. Nem sok�ra er�s k�h�g�s r�zta meg a test�t, kinyitotta a szemeit. F�tyolos tekintettel n�zett apr�cska bar�tj�ra.

- Hol vagyok? Mi t�rt�nt velem?

- Ne ugr�lj, mert lees�nk a tekn�s h�t�r�l! Tudod egy tekn�sb�ka, megmentette az �let�nket.

- �s, most kivisz benneteket a sz�razf�ldre! – szak�totta f�lbe a b�ka a t�rpe besz�mol�j�t. – Ott biztons�gban lesztek.

...