...

V�gre, valah�ra elindultak. Csupor el�l �lt a bakon, �s a gyepl�t fogta. Verika �s Mih�ly h�tul r�zk�dtak.  

            - Mi lesz veled, ha haza�rt�nk? – k�rdezte Mih�ly a l�nyt.

            - Nem tudom. Gondolom, elnyerem m�lt� jutalmam.

            - Milyen jutalomr�l besz�lsz?

            - Ahogy neked, �gy nekem is pr�bat�tel volt ez az �t. Majd kider�l, helyt�lltunk-e?

            - Az m�r biztos! – mormolta v�lasz�t Mih�ly az orra alatt. Nem volt kedve tov�bb besz�lgetni. A l�nynak sem volt �ny�re a cseveg�s. F�radtak voltak mind ketten, �s f�lelemmel t�lt�tte el �ket a m�g el�tt�k �ll� feladat. Vajon siker�l-e? Az �t h�tra lev� r�sz�t csendben tett�k meg. A szek�r nyugodtan haladt az �ton tov�bb. A bakon �l� t�rpe egyszer csak megsz�lalt: - Meg�rkezt�nk az el�gaz�shoz! Sz�lljatok le, mert �n nem mehetek tov�bb veletek. Gyalogosan kell megtennetek az �t tov�bbi r�sz�t.

            - Igazad van t�rpe! – m�szott le Mih�ly a szek�rr�l, majd leseg�tette a l�nyt is.

Olyan r�gen j�rt ezen a vid�ken, hogy most mindent l�tni akart. K�v�ncsian n�zett k�rbe, de nem b�m�szkodhatott sok�ig, mert az erd� fel� vezet� �tr�l fekete ruh�s asszonyok s�r�sa hallatszott. Mih�ly gyomra �sszeszorult, sz�ve a tork�ban dobogott.

            - Csupor! – fogta meg a kis ember kez�t. – K�sz�n�m neked, hogy ilyen remek t�rsam volt�l. Sosem felejtem el a bar�ts�godat. Isten �ldjon! – Gyere Verika! – fordult a meghat�dott l�ny fel�, �s elindultak az �reg malom ir�ny�ba.

            - vigy�zzatok magatokra! – ki�ltott ut�nuk a t�rpe, majd a szek�rrel egy�tt elt�nt, mintha k�d nyelte volna el.                                    

            Mih�ly �s Verika siet�sen l�pkedtek. Nem n�ztek semerre sem. J�l ismert�k az utat. A falusz�li h�zakb�l n�ha egy, egy k�v�ncsiskod� fej kukkantott ki. Rem�nyked� �s ellenszenves tekintetekt�l k�s�rve haladtak tov�bb. V�gre el�rt�k az erd�t, a f�rg�n fut� patakocsk�t, mely azt suttogta nekik: - Id�! Id�!

Az utols� l�p�seket futva tett�k meg. �t a h�don, be a kapun egyenesen a h�zba. Ott megtorpantak. Egy kisbaba keserves s�r�s�t hallott�k. Mih�ly berontott a h�l�szob�ba. El�sz�r nem l�tott m�st, mint a sok embert, akik lehajtott fejjel �lltak. Mikor �szrevett�k, hogy hazat�rt az elveszett szeg�ny ember, utat nyitottak neki. R�g l�tott gyermekei az �gy mellett t�rdeltek. Nem s�rtak. M�r elapadt a k�nny�k. �desanyjuk az utols� perceit �lte.

            - Eszter! – suttogta Mih�ly, �s t�rdre borult. – Bocs�ss meg, hogy nem j�ttem kor�bban! Pedig hidd el, �gy igyekeztem! Majd megfogta feles�ge feh�r, szinte �ttetsz� kez�t, �s zokogni kezdett: - Eszter! N�zz r�m! – k�rlelte. – Nem hagyhatsz itt!

A gyerekek �szrev�tlen�l �desapjuk k�r� gy�ltek.

- K�t napja nem mozdul – mondt�k neki f�sultan -, m�g csak nem is pislog. Inni sem k�r. A baba sem �rdekli.

Mih�ly szemeib�l hullottak a k�nnycseppek. Tov�bb besz�lt feles�g�hez: - Te nem halhatsz meg! Hallod! Mi lesz vel�nk n�lk�led?

            Verika n�m�n �llt a szoba k�zep�n. Mih�lyt n�zte. Csod�lkozott, hogy egy ilyen er�s ember, egy pillanat alatt ennyire megt�rhet. K�zelebb l�pett hozz�. Kez�t a v�ll�ra tette. A m�sikat, melyben a gy�ngysort tartotta, lassan felemelte, �s az ember fel� ny�jtott. Mih�ly r�n�zett. Elvette a gy�ngysort, �s hitvese nyak�ba tette.

            - Milyen sz�p! – n�zte gy�ny�rk�dve.

A baba s�r�s�n k�v�l nem hallatszott semmi. A szob�ban meg�llt az id�. Az asszony nyak�ban a gy�ngysor k�l�n�s f�nnyel kezdett csillogni. Azt�n hirtelen els�t�t�lt, �s az ablakban megjelent a f�nyg�mb. Ett�l er�s, vak�t� f�ny vil�g�totta meg a szob�ban tart�zkod�kat. A f�ny r�vet�d�tt Verik�ra is, akinek az arc�r�l lehullott az utols� bibircs�k is, �s a sz�rsz�laknak is nyoma veszett. Ruh�ja h�feh�rr� v�ltozott. Haja, gy�ny�r� kontyba fon�dott.

Aranyl� top�nj�ban az �gy mell� l�pett. A f�ny, ami k�rbevette, az �gyat is �t�lelte. Mih�ly meghat�dottan n�zte az imm�r t�nd�rr� lett l�nyt, aki kez�t a haldokl� homlok�ra tette.

            A f�ny egy pillanatra kihunyt. Mikor �jra vil�gos lett, a l�ny �s a g�mb nem voltak sehol. A baba is abba hagyta a s�r�st.

El�sz�r a gyerekek t�rtek magukhoz, majd Mih�ly is feleszm�lt. Els� pillant�sa az �gyra vet�d�tt. Feles�ge m�g mindig mozdulatlanul fek�dt, de szemei nyitva voltak, �s egyenesen f�rj�re n�zett. Lassan megmozdult a keze.

             - Mih�ly! – lehelte alig hallhat�an. – V�gre megj�tt�l! Annyira agg�dtam!

            - Eszter! – t�rt ki zokog�sba Mih�ly, �s az �gyra borult. Majd felsz�r�totta k�nnyeit. A f�jdalom �s az �r�m s�lya alatt megt�rve, de boldogs�gt�l repesve, k�rdezte:

            - �s? �s a gyermek, hol van?

            - Ibolyka! L�gy sz�ves hozd ide a kish�godat! – k�rte a kisl�nyt az �desanyja.

Ibolyka hamarosan megjelent, karj�ban a cs�pps�ggel.

            - Tess�k! De vigy�zzatok r�! Nem j�t�kszer!

            - Dr�ga kincsem! – k�nnyezett boldogan az apa. – Gyere, hadd �leljelek magamhoz!

Ibolyka letette a csecsem�t az �gyra, �s apuk�j�hoz b�jt. A t�bbi gyermek vid�man zajongva, ugrabugr�lta k�rbe �ket. Az �jsz�l�tt �desanyja mellett fek�dt az �gyon. Barna haja, apr� fekete szeme �s pirospozsg�s arcocsk�ja volt. Hurk�s kezecsk�ivel sut�n kalimp�lt a p�ly�ban.

            Eszter feln�zett az ur�ra: - Itt az ideje, hogy nevet adjunk neki. N�lk�led nem akartam d�nteni. K�rlek, te mondd meg, hogy h�vjuk ezut�n?

            Mih�ly n�zte a cs�pps�get, �s csak annyit mondott: - Legyen a neve: Erika!

Ett�l a napt�l fogva, a csal�d t�bb� nem sz�k�lk�d�tt semmiben. A kamr�ban mindig volt tartal�kban enni val�. A gyermekeknek sok sz�p �j ruha �s j�t�k jutott. Mih�lynak t�bb� nem kellett azon t�prengenie, honn�t teremtse el� a t�lire val� t�zel�t, mert a f�skamr�ban rendre fel volt halmozva a fa �s a sz�n. Az �llatok is sz�pen szaporodtak. Mindig volt friss tej, toj�s, �s a kukoricaf�ld is sz�pen termett mindig, ezzel biztos�tva a csal�d sz�m�ra a kenyeret, cip�t.

            A falub�li emberek mind, a csud�j�ra j�rtak:

- Vajon hogyan tett szert az ember ekkora j�l�tre? – tanakodtak, �s pusmogtak mindig.

Sokan k�z�l�k, amikor sz�k�s esztend�t �ltek, elj�ttek a szeg�ny embert�l k�rni egy kis alamizsn�t. Mih�ly �s Eszter, sosem mondtak nekik nemet. Min�l t�bbet adtak, annyival t�bb lett nekik.

Id�nk�nt, csak �gy megszok�sb�l, a szeg�ny ember kiment az erd�re, gomb�t szedni. Amikor az �ssze�r� t�rzs� f�k k�z� �rt, rendre l�tta a k�t f�nyg�mb�t, amint vid�man kerget�znek. Az egyik nagyobb, a m�sik kisebb volt, �s hallotta a kacag�sukat is. �s hallotta l�gy suttog� k�sz�net�ket, ami�rt a csal�dja �ps�g�nek kock�ztat�s�val is megmentette Verik�t, a sz�m�zet�s�b�l.