Az �rval�ny megmassz�rozza az �rd�g�t

Hol volt, hol nem volt, volt valahol a Dun�n innen �s a Tisz�n t�l,
egy csillag alak� hegy, melynek a l�b�n�l megb�j� apr� faluban, annak
is a leg�szakibb cs�csk�ben, egy r�g kid�lt, hatalmas di�fa
v�delm�ben, volt egy rozoga v�lyogh�z. Olyan rozoga volt ez a h�z,
hogy a falub�l, s�t m�g a falun t�lr�l sem, emberfia oda be nem tette
a l�b�t, mert f�l� volt, hogy r�d�l a h�z. A v�lyogfalb�l a madarak
elhordt�k a szalm�t, abb�l �p�tett�k f�szkeiket. A rajtuk maradt
s�rral k�nnyebben tapadtak, mint a tet�n l�v� n�dsz�lak. A n�dtet�
megrogyott a falunk nem r�giben v�gigs�pr� hatalmas vihart�l. M�g a
g�lyaf�szek is ferd�n �llt rajta. A g�ly�k r�g nem t�rtek vissza r�.
Legutolj�ra mikor g�lya f�szkelt a k�m�nyen, akkor a h�z m�g csinos,
takaros volt. Sz�p �s fiatal menyecske tartotta rendben, aki az ur�val
�lt benne.
Akkor, az a g�lya egy gyermekkel �ldotta meg a h�zat.

Nagy volt az �r�m eg�szen addig, m�g egyszer egy vill�mcsap�s
k�vetkezt�ben kigyulladt a h�z, �s a sz�l�k benn�gtek. A kisl�ny,
ekkor amolyan t�z �ves forma lehetett, k�l�n�s m�don �letben maradt. A
l�ngok hamar kialudtak, de m�g napokig f�st�lt a h�z teteje. A gyermek
egyed�l maradt. Teljesen mag�ba z�rk�zott. A falub�li gyerekekkel sem
j�tszott, �s az iskol�t is messze elker�lte. Az emberek elint�zt�k
annyival, hogy biztosan a trag�dia miatt lett ilyen visszah�z�d�, �s
majd megnyugszik, akkor azt�n kij�n majd a h�zb�l. Ez�rt azt�n nem is
zargatt�k sosem. De nem �gy t�rt�nt.
�jjelenk�nt a h�z fel�l furcsa f�nyek, zajok, morajl�sok
hallatszottak.  Hamarosan az a h�r j�rta, hogy bizony a h�z alatt
hossz� j�ratok vannak, amik egyenesen a hegy gyomr�ba vezetnek, �s
onn�t j�nnek minden �jjel a man�k �s m�s k�l�n�s l�nyek, �s l�tj�k el
a kisl�nyt mindennel, amire sz�ks�ge van az �letbe marad�shoz. �lelem,
ruh�zat, t�zel�anyag...

Telt, m�lt az id�. Egy k�l�nleges �jjelen, amikor a holdnak hatalmas
udvara volt, �s a csillagok ez�st�sen, hidegen dideregtek az �gbolton,
a h�zb�l f�lelmetes sikoltoz�sok, pufog�sok, jajvesz�kel�sek
hallatszottak ki. M�g a madarak is felreppentek �lmukb�l a f�k
legtetej�re, �s m�r vissza sem t�rtek f�szkeikbe aludni. M�snap a falu
f�ter�n, a templom el�tt az emberek mind arr�l besz�ltek, ami az
�jszaka t�rt�nt. K�t leg�ny �sszeszedte minden b�tors�g�t, mondv�n,
nem hagyhatj�k csak �gy annyiban a dolgot, meg kell n�zz�k nem
t�rt�nt-e valami baja az �rva l�nynak. Az is lehet seg�ts�gre, szorul.
Nem venn�k a lelk�kre, ha kileheln� a lelk�t szeg�ny. Megk�rt�k a falu
tiszteletes�t, �ldja meg �ket, majd elindultak.
Nagyon �vatosan mentek, mert nem tudhatt�k mi v�r r�juk. M�g az is
lehet, hogy valami v�rszomjas vad�llattal kell megbirk�zniuk majd. A
h�zhoz �rve alaposan k�rben�ztek, de sehol nem l�ttak semmi mozg�st,
�gy illedelmesen bekopogtak a h�zagos l�cajt�n. Egy rekedtes hang
sz�lt ki:
- Tess�k csak, tess�k!

Az ajt� csikorogva t�rult ki, ahogy az egyik leg�ny a tenyer�vel
taszajtott egyet rajta. Odabent f�lhom�ly fogadta �ket, �s valami
k�l�nleges dohos szag terjengett a leveg�ben.
- Gyertek csak nyugodtan, nem harapok! - sz�lt ism�t a reszel�s hang.
A k�t leg�ny m�g egy l�p�st tett befel�, de azt, hogy merre m�g maguk
sem tudt�k. Egyszer csak valahol a helyis�g legs�t�tebb zug�ban valaki
megmozdult.
- Na, gyertek! �ljetek ide mell�m!

A leg�nyek b�tortalanul �ltek le az asztal melletti sz�kekre. Mikor
v�gre le�ltek, mertek csak h�zigazd�jukra n�zni. El is kerekedett a
szem�k, mert egy v�ns�ges �regasszonyt tal�ltak odabent a fiatal
hajadon helyett, aki mostanra, tal�n ha huszonk�t �ves lehetett.
K�r�lbel�l annyi, mint �k maguk is voltak. Meg is k�rdezt�k azonnal az
�regasszonyt:
- Ugyan, kedves �regany�nk, meg tudn� mondani hov� lett az �rval�ny?
A �regasszony csak annyit mondott:
- Hiszen itt �l mellettetek!
- Mi nem l�tjuk. Hol van h�t? Az�rt j�tt�nk, hogy megk�rdezz�k j�l
van-e, mert az �jjel k�l�n�s zajokat hallottunk kij�nni a h�zb�l.
Esetleg seg�ts�gre van-e sz�ks�ge?
- Jaj, dr�ga gyermekeim! Hiszen nem tudtok ti seg�teni rajtam! -
fakadt s�rva az �regasszony. K�nnyei kanyarogva arca r�ncai k�z�tt,
cseppentek az asztalon l�v� kock�s abroszra, ami meglehet�sen sima, �s
sz�pen vasalt volt. Meglep� tisztas�g, rend, �p b�torok, takaros
f�gg�ny�k t�lt�tt�k be a h�zat. Semmi nem utalt arra, hogy a
gazdasszony olyan �reg, hogy menni is alig tud. Hogyan tarthatta volna
� maga ilyen sz�p rendben a h�zat!  Ez a k�l�n�s megmagyar�zhatatlan
dolog, nem hagyta nyugton a leg�nyeket.
- Mondja, kedves �regany�nk! Hogyan tudja ilyen sz�pen rendben tartani
a h�zat, amikor menni is alig tud?
- Annak bizony t�rt�nete van! - v�laszolt az �regasszony. - Sz�vesen
elmes�lem, ha nem siettek.
A leg�nyek egym�sra n�ztek, majd b�lintottak:
- Sz�vesen meghallgatjuk a t�rt�net�t.

Ezzel az �regasszony mes�lni kezdett:
- Tudj�tok, mikor a g�lya bepottyantott a k�m�nyen kereszt�l any�csk�m
mell� az �gyba, a pelenk�mban rajtam k�v�l h�rom man� is volt, akik
seg�ts�gemre vannak az �letem sor�n. De csak akkor h�vhatom �ket,
amikor igaz�n nagy bajban vagyok, mert mindegyik csak egyszer tud
seg�teni. Az els�t akkor h�vtam, amikor sz�leimet elvesz�tettem a nagy
t�zben. Azok az �jszakai f�nyek, furcsa hangok, morajl�sok, mind a
pinc�b�l j�ttek, amikor az els� man� �s n�pe az �letben marad�somhoz
sz�ks�ges dolgokat, mint �tel, ital, ruha, t�zel�anyag, el��ll�t�s�val
foglalkoztak. A m�sodik man�t akkor h�vtam seg�ts�g�l, amikor az
alag�tb�l egy idegen l�ny j�tt hozz�m, egy kobold, �s k�rte gy�gy�tsam
meg a l�b�t. Mert � azt hallotta a t�nd�rorsz�g hat�r�t �rz�
szitak�t�t�l, hogy csak is �n tudok rajta seg�teni. De sajnos nem
tudtam neki seg�teni, b�rhogyan is pr�b�lkoztam. Ekkor a kobold azt
mondta nekem:
- Tudd meg, te k�l�nleges k�pess�gekkel rendelkezel. Arra sz�lett�l,
hogy a mes�s �s egy�b t�nd�ri l�nyek gy�gy�t�s�val foglalkozz. Tanuld
ki a szakm�t, k�l�nben nagy bajba ker�lhetsz. Ha m�r k�szen �llsz,
elj�v�k megint! Ezzel magamra hagyott. Ekkor h�vtam a k�pess�geim
tud�j�t, a m�sodik man�t, aki megtan�tott mindenre, amivel a beteg
testet tudom gy�gy�tani.
A leg�nyek olyan csod�lattal hallgatt�k a hihetetlen t�rt�netet, hogy
m�g a sz�jukat is elfelejtett�k becsukni. Egyik�knek az�rt siker�lt a
l�legzetv�telnyi sz�netet tart� �regasszonyt�l megk�rdeznie:
- �s mi t�rt�nt ezut�n?
- Folytatom sz�vesen a mes�l�st, de el�bb hozok egy kis harapnival�t,
mert biztosan meg�heztetek.

Am�g az �regasszony a konyh�ban motoszk�lt, addig a fi�k alaposan
k�rben�ztek a szob�ban. Mindenre k�v�ncsiak voltak. A szem�k r�g
megszokta a benti f�lhom�lyt �s el�g tiszt�n kivehet� volt m�g a
csal�di fot� is a falon.
Az �regasszony visszatipeget a szob�ba, letette az asztalra a
r�gcs�lnival�t, majd vissza�lt eredeti hely�re, �s folytatta a
mes�l�st:
- Ott tartottunk, hogy megtan�tott�k nekem a szakma minden
cs�nj�t-b�nj�t. M�r tudtam, hogyan kell egy beteg l�bat, v�llat,
cs�p�t, vagy egy eg�sz testet megmassz�rozni. Mikor k�szen �lltam, a
k�pess�gman� seg�dei h�r�l vitt�k a t�nd�reknek, koboldoknak �s
mindenf�le mesebeli l�nynek, hogy nyugodtan j�hetnek, mert m�r senkit
nem k�ld�k el betegen. J�ttek is sz�p sz�mban a beteg l�nyek. Sosem
gondoltam volna, hogy �k is megbetegszenek. Egyszer azt�n egy
koromfekete, nagy pat�j� �rd�g jelent meg az �tj�r�ban, �s k�vetelte,
hogy massz�rozzam meg. De �n annyira f�ltem t�le, hogy bizony a
k�zel�be sem mertem menni, nemhogy meg�rinteni. �gy nem voltam
hajland� megmassz�rozni. Ett�l nagy haragra gerjedt �s el�tkozott.

- El�tkozott? - k�rdezte szinte egyszerre a k�t riadt leg�ny.
- Bizony! - fakadt s�rva ism�t az �regasszony. - Azt mondta, olyan
�regg� tesz, mint a saj�t �regapja, �s am�g nem massz�rozom meg �t,
addig ilyen is maradok. �reg, r�ncos, soha nem lesz csal�dom,
mag�nyosan fogok meghalni. �s most nem tudom, mit tegyek! Ez �ppen az
�jjel t�rt�nt.
- Akkor ezt hallottuk odalent a faluban? - k�rdezte az egyik leg�ny.
- Igen. Ennek a hangjait hallott�tok. Sajnos olyan �reg lettem, hogy
elfelejtettem, hov� tettem a harmadik man�mat. Pedig � seg�thetne
megszabadulnom ett�l az �tokt�l.
A leg�nyek igen csak sajn�lt�k szeg�ny �regasszonyt �s �gy sz�ltak:
- Majd mi seg�t�nk megkeresni azt a man�t!
- �, jaj kedvesk�im! Nem olyan egyszer� az! Ez a man� nem l�that�. �
csak a gondolatok man�ja. Ha seg�tetek gondolkodni, akkor tal�n
el�k�sz�l�dik valahonn�t, �s megmutatja az eszk�zt, amivel seg�thetek
magamon.
Teltek, m�ltak a hossz� percek. Olyan er�sen gondolkodott mindegyik,
hogy a homlokukra r�ncot vetett a gondolat.
- Mi lenne, ha egyszer�en megmassz�rozn�d azt az �rd�g�t, �s akkor b�k�n hagyna!
- Gyenge a kezem, nem b�r m�r er�vel. Am�g fiatal voltam addig tal�n ment volna.
- �s, ha keresn�nk seg�ts�gnek valami haszn�lati t�rgyat, amivel
k�nnyebben tudn�l dolgozni?

Ahogy �gy tanakodnak, egyszer csak a konyha fel�l nagy cs�r�mp�l�s
hallatszott be a szob�ba. Nagyon megijedtek, hogy az �rd�g j�tt vissza
m�r megint. A leg�nyek k�zrefogt�k a s�padt �regasszonyt �s �gy egy�tt
mentek ki a konyh�ba. De bizony egy fia �rd�g nem sok, annyit sem
tal�ltak. Az�rt m�gis csak volt valaki a konyh�ban, mert az asztalon
hevert a h�sklopfol� �s a sodr�fa.

- H�t ezek!? - csod�lkozott az �regasszony. - Hogyan ker�ltek ide?
N�h�ny percig n�m�n �lltak, �s meredten n�zt�k a t�rgyakat, mintha azt
v�rt�k volna, hogy majd azok megsz�lalnak, �s elmondj�k, amire
k�v�ncsiak. V�g�l a csendesebbik leg�ny b�tortalanuk megsz�lalt:
- De, hiszen... ezt a man�...
- T�nyleg! - sz�lt a m�sik leg�ny is - hisz a man� �zent. � tette ide!
Ezekkel kell valahogy seg�teni �regany�nknak. N�zz�tek csak, ezekkel
alaposan helyben hagyhatjuk a gonosz teremt�st.

Nagyon meg�r�ltek az �tletnek, �s ism�t �sszedugt�k a fej�ket, egy
kiad�s gondolkod�sra. Alaposan megtervezt�k, hogy fogj�k v�gre hajtani
az �rd�g massz�roz�s�t. Mivel az �regasszony nagyon gyenge, nem tudn�
felemelni az eszk�z�ket, megegyeztek abban, hogy az �rd�g�t idecsalj�k
azzal, hogy az �regasszony meggondolta mag�t, sz�vesen megmassz�rozza,
ahol csak k�ri. Majd megk�ri, hogy el�bb v�ltoztassa vissza, mert
olyan �regg� tette, hogy az ujjait megmozd�tani sem tudja nem, hogy
massz�rozni vel�k. Azt�n hasra fekteti az �gyon, megk�ri ne
mocorogjon, de ki kell menjen a kamr�ba a gy�gy-olaj�rt, ami k�nny�ti
a massz�roz�st. Ek�zben folyamatosan besz�l majd hozz�, hogy �szre ne
vegye, amikor a k�t leg�ny a h�ta m�g� lop�dzik, �s kezel�sbe veszik
sajg� test�t. El�bb a h�sklopfol�val, majd a sodr�f�val. �gy meg
kezelik majd, hogy �r�kre elmegy a kedve a gonoszkod�st�l. Mikor �gy
megbesz�ltek mindent, a szoba bal sark�ban eddig mozdulatlanul
v�rakoz� p�kot megk�rt�k, gyorsan vigye h�r�l az �rd�gnek, hogy
j�jj�n, mert az �rval�ny meggondolta mag�t. De csak egyed�l j�het! A
fi�k �pp csak el tudtak rejt�zk�dni, az �rd�g m�r ott is volt. Nagy
d�rg�s, sisterg�s k�vette.

- Itt vagyok! Most azt�n megmassz�rozz, mert k�l�nben halott ember vagy!
- J�l van, j�l! Megmassz�rozlak, de el�bb vissza kell, v�ltoztass -
rebegte az �regasszony.
- M�g mit nem! Be akarsz csapni?
- Nem merem �n azt! - felelte az asszony. - De olyan �regg� tett�l,
hogy nem tudom az ujjaimat mozgatni, hogyan tudn�lak megmassz�rozni
vel�k?
- Igazad lehet - gondolkodott az �rd�g. - No j�l van, de azt�n be ne
csapj, mert...
- Tudom! Hal�l fia leszek!
- Pontosan! - f�st�lg�tt az �rd�g.
- Rendben van. Akkor v�ltoztass vissza, am�g hasra fekszel. Maradj
nyugton, ne mocorogj. Kimegyek a kamr�ba az olaj�rt, amivel k�nnyebben
massz�rozhatlak majd.
- Eredj m�r, ne besz�lj annyit! Meg sem mozdulok. Igyekezz �m vissza,
nem fogok napestig r�d v�rni!
�gy is t�rt�nt. Az �rd�g v�gig hasalt az �gyon, az �regasszony elt�nt,
de nem a kamr�ba, hanem csak kiment a konyh�ba, �s amikor az egyik
leg�ny, amelyikn�l a h�sklopfol� volt, az �rd�g m�g� l�pett, �s
emelete kez�t, benne a klopfol�t, az �rval�ny hangosan mondta az
�rd�gnek, hogy most mi fog t�rt�nni:
- Nos �rd�g, ne ijedj meg att�l, amit �rezni fogsz. Ez a massz�roz�s
els� f�zisa. A letapadt izmaidat fellaz�tom.
Ezzel a fi� lecsapott a klopfol�val. Az �rd�g nagyot ny�g�tt, de meg
sem mozdult. Majd a fi� ism�t lecsapott, az �rd�g m�g mindig tartotta
mag�t, de az�rt hangosan ny�gd�cselt. A harmadig �t�s erej�t�l m�r
k�nny sz�k�tt a szem�be, �s �gy sz�lt:
- Hallod-e te l�ny! J� er�ben vagy.
- H�la neked! - v�laszolt az �rval�ny. - Mert visszaadtad
fiatals�gomat, h�l�b�l pluszkezel�st adok neked. Az izomlaz�t�s ut�n,
most megny�jtom az �nszalagjaidat, hogy biztosan j�l tudj majd
mozogni.
Ezzel a m�sik leg�ny, akin�l a sodr�fa volt, l�pett az �rd�g m�g� �s
sokkal, nagyobb er�vel s�jtott le r�. A sodr�fa eg�sz hossz�ban �rte
az �rd�g h�t�t. Szeg�ny fel is ny�g�tt f�jdalm�ban!
- Ejnye te l�ny! Neked egyre csak n� az er�d!
- Igen, h�la neked �rd�gkoma! Mert visszaadtad fiatals�gomat
megdupl�z�dott az er�m is, �s m�r nem f�lek t�bb� t�led.
- Micsoda!? - horkant fel az �rd�g m�rg�ben. - M�g hogy nem f�lsz? Na
majd megmutatom �n! - ezzel megfordult az �gyon.  Ekkor l�tta csak
meg, hogy nem a l�ny �ll m�g�tte, �s massz�rozza �t, hanem egy ifj�
leg�ny, kez�ben egy hatalmas sodr�fa.

Megr�m�lt az �rd�g nagyon, fel akart ugrani, de ennyire m�g sosem
f�jtak a tagjai, mint ez ut�n a kezel�s ut�n. A leg�ny ism�t lecsapott
a sodr�f�val. Pontosan a feje b�bj�t �rte az �rd�gnek, aki ett�l �gy
megsz�d�lt, hogy mire hossz� percekig csillagokat l�tott. V�g�l csak
siker�lt lek�sz�l�dnia az �gyr�l, t�ntorgott, csetlett-botlott, �s m�r
esz�ben sem volt megkutatnia a l�nynak milyen f�lelmetes �, csak
szaladt volna egyenesen az alag�tba, de az �tlegel�st�l a l�b�t sem
b�rta emelni, nem hogy szaladni, �gy a f�ldre esett. Ekkor el�j�tt a
m�sik leg�ny is �s a visszav�ltozott �rval�ny is. A l�nynak �ben
fekete der�kig �r� hossz� haja, izz� k�k szeme, halv�ny r�zsasz�n
sz�p�v� ajkai, �s k�toldalt az orc�j�n apr� kis g�dr�csk�k voltak. A
leg�nyek csak �multak, �s b�multak. M�g sosem l�ttak ilyen sz�ps�get.
A falusi l�nyok, akikkel eddig megismerkedtek, a nyom�ba sem �rnek a
gy�ny�r�s�ges �rval�nynak. Az �rd�g �szrevette a leg�nyek t�tov�z�s�t,
�s megpr�b�lt eliszkolni. Ekkor a k�m�nyre sz�llt egy g�lya �s nagy
kelepel�ssel jelezte, hazat�rt. A leg�nyek �szbe kaptak, �s most m�r
ketten p�f�lt�k az �rd�g�t.

- Nesze!
- Nesze!
- Jaj, jaj!
- Csak jajgass, te gonosz! Most ell�tjuk a bajod egy �letre!
Az �rd�g esett, k�lt. Hol hason cs�szva, hol n�gyk�zl�b igyekezett
min�l messzebbre ker�lni a veszedelemt�l.
- Fogod m�g zaklatni, sanyargatni az embereket?
- Nem! Soha t�bb�!
- �s az �rval�nyt, b�ntod-e m�g?
- Nem �n! Soha! Csak k�ny�r�ljetek rajtam! - rim�nkodott az �rd�g.
- H�t ne is l�ssunk t�bb�! �r�kre t�nj el!
- El�g legyen! - sz�lt az �rval�ny. - Megkapta, ami j�rt neki! Hadd menjen!

A leg�nyek abba hagyt�k az �rd�g p�f�l�s�t. Lihegve engedt�k le
kezeiket, �s hagyt�k a f�ldre esni a h�sklopfol�t �s a sodr�f�t. Mikor
kif�jt�k magukat, ism�t a l�nyra n�ztek, aki h�l�san mosolygott r�juk.
- K�sz�n�m nektek, hogy megszabad�tottatok ett�l az er�szakos
�rd�gt�l. Szeg�nyt alaposan megmassz�rozt�tok, azt hiszem legk�zelebb,
ha f�j valamilye ink�bb az egyik �stj�be, b�jik g�zf�rd�zni.
A faluban m�r, m�r agg�dni kezdtek a k�t fi��rt. Vajon mi
t�rt�nhetett? Hiszen hallott�l a nagy jajvesz�kel�st, �s azut�n pedig
a nevet�st. Hamarosan, a h�rom fiatal el�b�jt a rozoga �p�letb�l. A
le�ny a kapuig k�s�rte a k�t leg�nyt, ott elk�sz�ntek egym�st�l, �s
mindenki ment a saj�t dolg�ra.

Ett�l a napt�l fogva a falub�l, �s m�g a falun t�lr�l is j�ttek az
emberek massz�roztatni a l�nyhoz. Ahogy telt, m�lt az id�, egyszer, a
csendesebbik leg�ny is megl�togatta a l�nyt. De nem massz�roztatni
ment, hanem egy csokor vir�ggal �rkezett, amit �rval�ny sz�ves �r�mest
elfogadott. A leg�ny egyre s�r�bben j�rt a l�nyhoz. Seg�tett neki
rendbe hozni a h�zat. A falat befoldozta, a tet�t kiegyenes�tette, a
g�lyaf�szket megigaz�totta. Hamarosan ism�t megjelentek a g�ly�k, �s a
falu �jszakai nyugalm�t, csecsem�s�r�s verte fel.

                                                            Szab� Gitta: 2009.06.21.