A lusta kecskeb�ka �s a feled�keny kancs�ka

    Egy friss tavaszi reggelen, Lustika hangos l�rm�z�sra �bredt.
Vizes iszapf�szk�kben nagy volt a s�rg�s-forg�s. �lmosan t�r�lgette ki
a csip�kat a t�li �lomt�l m�g duzzadt szemeib�l.
    - Mi ez a hangzavar? - k�rdezte.
    - Ez neked hangzavar? - h�rd�lt fel kir�lyi pap�ja. - Ez a vil�g
legszebb kecskeb�ka szeren�dja, az ifj� b�kaleg�nyek szerelmi
kuruttyol�sa. Neked is ott volna a helyed!
    - De papa! �n nem akarok odamenni! - nyafogott Lustika.
    - Ejnye no! Milyen viselked�s ez? N�zd meg fiv�reidet, mennyire
iparkodnak, hogy a legjobb helyet kapj�k a b�kak�rusban.
    - De papa! Nem �rted? Engem ez nem �rdekel. �n m�g nem akarok
h�zasodni. Ink�bb sz�rakozn�k m�g egy kicsit.
    - De fiacsk�m, ha most nem h�zasodsz, j�v�re �reg b�ka leszel
m�r, �s egyetlen b�kal�nynak sem kellesz majd. Megl�tod, egyed�l
maradsz! - oktatta fi�t az id�s kecskeb�ka kir�ly.
    - Ugyan dr�ga �desap�m! Egy percig se agg�djon. Megl�tja j�v�re
milyen sz�p, �s eg�szs�ges unok�kkal �rvendeztetem meg! - mondta m�g
Lustika, majd egy hatalmas elrugaszkod�ssal kint termett a t� partj�n.
A reggeli harmatt�l m�g nyirkos f�be leheveredett, �s b�k�sen
gy�ny�rk�d�tt az �gen �sz� b�r�nyfelh�k fodraiban. Ha meg�hezett
t�pett egy sz�l f�vet, �s azt r�gics�lta. Amikor a nap lemen�ben volt
m�r, el�j�ttek a sz�nyogok Lustika nagy �r�m�re. Hangos kuruttyol�ssal
k�sz�nt�tte �ket. Azok pedig, vid�m z�mm�g�ssel v�laszoltak neki, �s
nagy kerget�z�sbe fogtak. Majd lesz�llt az �j, Lustika elf�radt. Egy
hatalmas tavir�zsalev�len hajtotta �lomra a fej�t.
    Napok j�ttek, napok mentek. Egyik reggelen a sz�l h�t�n
k�l�nleges vend�g �rkezett hozz�. Pontosan ott sz�llt le a sz�lr�l,
ahol � hever�szett nap, mint nap.
    - Szervusz! Te ki vagy? - sz�l�totta meg az ismeretlent.
    - Szervusz! - v�laszolt a j�vev�ny. - Kancs�ka vagyok! Feled�keny kancs�ka.
    - �s mondd csak kancs�ka, te is a b�k�k csal�dj�hoz tartozol?
    - Ugyan, honn�t veszed ezt az ostobas�got?
    - Csak az�rt gondoltam, mert neked is olyan sz�p hangh�lyagod van
az �llad alatt, mint a b�k�knak, amikor kuruttyolnak. N�zd csak,
megmutatom! Ezzel Lustika vid�m kuruttyol�sba, brekeg�sbe fogott:
    - Kutykurutty-kurutty-rutty-bre-ke-keke-kurutty-rutty! - K�zben
sz�p feh�r hangh�lyagot f�jt.
    - Na, l�tod m�r? - k�rdezte a n�v�nyt, mikor abbahagyta a kuruttyol�st.
    - Igen, l�tom! Val�ban nagyon hasonl�t, de nem err�l van sz�.
Nekem, ez az �ltalad h�lyagnak nevezett �bl�s r�sz, a kancs�m. Csak
nem m�k�dik rendesen! - s�hajtott panaszosan kancs�ka.
    - �s mi�rt nem m�k�dik rendesen?
    - Az�rt nem m�k�dik, mert mindig elfelejtem r�z�rni a fedel�t, �s
ha esik az es�, belecsorog a kancs�ba, �s felh�g�tja a nedvemet. �s
akkor nem tudja megem�szteni a belepotyogott rovarokat. Ez�rt lett a
nevem is Feled�keny kancs�ka.
    Lustik�nak kerekre ny�lt a szeme. � m�g ilyen csud�t sosem
hallott! Meg is k�rdezte gyorsan:
    - Rovarokat?
    - Igen, rovarokat. Mi�rt csod�lkozol? Hiszen �n egy h�sev� n�v�ny vagyok.
Ett�l a b�k�nak nem csak a szeme kerekedett ki, de m�g a sz�ja is t�tva maradt!
    - �s te ki vagy, mi vagy?
    - �n Lustika a kecskeb�ka vagyok, aki..., �s a kecskeb�kaleg�ny
elej�t�l a v�g�ig elmes�lte t�rt�net�t a kis n�v�nynek, aki csendben
hallgatta v�gig. Egyetlen rovart sem cs�b�tott addig mag�hoz.
    - Sz�val, azt mondod, hogy te nem szereted a sz�nyogokat megenni,
ink�bb j�tszol vel�k?
    - Igen! Mi�rt kellene a nyelvemet �lland�an �lt�getni,
p�d�rgetni, ha enni szeretn�k, mikor csak a kezem kiny�jtom, �s m�r is
ehetem a zsenge f�vecsk�t?
    - K�ss�nk egyezs�get! - aj�nlotta Feled�keny kancs�ka. �n
megfogom a sz�nyogokat, te meg lecsukod mindig a kancs� fedel�t.
    - �, de j�, micsoda remek gondolat! - ujjongott a b�ka.
    Telt, m�lt az id�. Kancs�ka szorgosan fogdosta a sz�nyogokat,
elt�vedt legyeket �s mindenf�le bogarat, aki k�v�ncsian kukkantott
bele a kancs�j�ba. Ilyenkor Lustika a kecskeb�ka gyorsan r�csapta a
fedelet, majd visszaheveredett a f�be. Ez �gy ment eg�sz �ll� nap.
Id�nk�nt a b�ka beugrott a t� langyos viz�be egyet f�rd�zni. Egyszer,
tal�n az �sz bek�sz�nt�vel, amikor kevesebb volt m�r a sz�nyog, �s nem
kellett annyiszor lez�rnia kancs�ka fedel�t, m�g haza is l�togatott
kir�lyi apja h�z�ba, �s elmes�lte milyen j�l megy a sora. Szeg�ny apja
z�ld h�t�n kifakultak a foltok sz�gyen�ben.
    - Miv� lett�l te gyerek? Sz�gyent hozol �reg fejemre! Abba m�r
belet�r�dtem, hogy nem alap�tasz csal�dot, de hogy n�v�nyt eszel, az
m�r nekem is sok! �s r�ad�sul nagyon meg is h�zt�l. Nem tesz j�t neked
ez a semmittev�s.
    Az ifj� kecskeb�ka igen elszomorodott, hogy az apja nem �r�l j�
�let�nek. B�cs�z�ul az�rt m�g azt mondta apj�nak:
    - Amit �g�rtem, megtartom! Megl�tod ap�m j�v�re!
    Mikor visszat�rt a t�partra kancs�k�hoz, azonnal elmes�lte neki b�nat�t.
    - Ami igaz, az igaz! El�gg� kikerekedt�l, de egy percig se
b�sulj. Gyere, megengedem, hogy belen�zz a kancs�mba.
 A kerekre n�tt Lustika izgatottan ugrott kancs�k�hoz. F�l�je hajolt,
de a hirtelen mozdulatt�l megbillent �s belepottyant a kancs� �bl�be.
L�b�t marni kezdte a s�r� folyad�k. A nap aludni t�rt, a hold vette �t
hely�t az �gen, hogy vigy�zza az �jszakai v�ndorok l�pteit. �pp csak
elindult kijel�lt �tj�n, amikor �szrevette a fuldokl� kancs�k�t.
Valami hatalmas zs�km�nya akadhatott, mert eg�szen kidudorodott a
hasa. Gondolt egyet, �s holdsugarait megk�rte vil�g�tsanak oda, n�zz�k
meg mi t�rt�nt. Hamarosan visszaj�ttek a sugarak, �s elmes�lt�k, hogy
egy k�v�r b�ka kalimp�l benne, �s agg�dva besz�lget a n�v�nnyel. Arr�l
besz�lnek, hogyan tudna a b�ka kikecmeregni a kancs�b�l, miel�tt az
elpusztulna a nagy falatt�l.
Gondolkod�ba esett a Hold. Valahogy seg�teni kellene szeg�nyeken.
Sugarait ism�t �tj�ra ind�totta. Bes�t�ttek eg�szen az erd�be a ny�l
od�j�ba, �s addig csiklandozt�k az orr�t, am�g fel nem �bredt.
    - Mi, mi t�rt�nt? - k�rdezte riadta.
    - A t�parton egy kancs�k�ba szorult b�k�nak seg�ts�gre volna
sz�ks�ge - s�gta a Hold sejtelmes hangon. - Menj �s bor�tsd ki a
kancs�k�b�l.
    - De mi�rt �n? - k�rdezte a ny�l.
    - Az�rt mert az erd�ben egyed�l neked vannak olyan er�s l�baid,
hogy messzire tudj ugorni, amikor kifolyik a kancs�b�l a ragacsos l�.
- v�laszolta a Hold.
    - H�t j�l van. Ha nincs m�s! - vacogta a nyuszi. - Megyek m�r, de
mutasd az utat.
A Hold sugarai vezett�k a nyuszit. Mikor el�rkeztek a kancs�k�hoz,
hirtelen esni kezdett az es�. S�r� cseppekben hullott, �s lassacsk�n a
fed�lr�l csorogni kezdett a kancs�ba, amelyben egyre emelkedett a
folyad�k szintje, m�gnem a b�ka megl�tta a kancs� sz�l�t, �s
belekapaszkodott. Ekkor az �zott nyuszi odaugrott, �s seg�t�n
ny�jtotta mancs�t a b�k�nak. Lustika most az egyszer nem volt lusta.
Olyan gyorsan markolta meg a fel� ny�jtott mancsocsk�t, hogy a
lend�lett�l kirep�lt a kancs�b�l, �s lepottyant a f�be.
    A ny�l tova sz�kkent. A Hold �jra eredeti �tj�t j�rhatta.
Feled�keny kancs�ka pr�szk�lve kapkodott leveg� ut�n. Lustika pedig
sajg� h�ts� ugr�l�bait tapogatta.
    - J�l van! - sz�lalt meg v�gre. - Nincsen baja a l�bamnak.
Hallod-e kancs�ka, j�l megijesztett�l!
    - Ne is mondd bar�tom! Ha tudn�d mennyire f�ltem, hogy k�rt
okozok benned �s magamban is. De mondd, mi t�rt�nt?
    - Nem tudom, valamiben megbotlottam...
    A t�parton lassan teltek a napok. Hideg volt �s nem volt �lelem.
A f�kr�l lepotyogtak a levelek. A sz�p z�ld f� els�rgult, elsz�radt. A
sz�nyogok, rovarok is mind t�li �lomra hajtott�k fej�ket.
A k�t j� bar�t is elk�sz�nt egym�st�l. Kancs�ka �bl�s r�sze elsz�radt,
leesett. Lustika iszapba �sta mag�t, �s b�k�sen �lmodott. �lm�ban
v�gig �lte az eg�sz hossz� nyarat, tal�lkoz�s�t kancs�k�val, a
szerencs�s menek�l�st.
     Amikor ism�t elj�tt a tavasz, Lustika oly gy�ny�r� kecskeb�ka
szeren�dot kuruttyolt, hogy csod�j�ra j�rt az �sszes b�kal�ny.
Hamarosan meg�rkezett �lmai h�lgye is, egy igen csinos tavi b�kal�ny
szem�ly�ben. Szemeikkel egym�st f�rk�szt�k, majd sz�gyenl�s puszit
adtak egym�snak, v�g�l, egy�tt t�rtek haza az �reg kecskeb�ka kir�ly,
v�z alatti palot�j�ba.

                                                       (Szab� Gitta: 2009. 08.10.)