BUK!
Vgre
itt van,
eljtt az
jfl, s pezsgs-
pohr
koccan.
Buborkok szk-
nek a szabadba,
csendl a Himnusz.
Lbunk nem mozdul,
csak a szvnk dobban,
lktet a flnkben, ajkunkra
lgy mosoly simul. Csillognak
szemeink, pirul az arcunk, s midn
elhal a zene, egyszerre kiltunk: Bol-
dog jvet! Krbejr a pohr, cseng
a koccints, mintha csak a Himnusz
dallamt utnozn. Aranyszn, des
ned finom, sok apr buborkval e
mennyei ital, mlt a kszntsre, s
selyme simogatja kiszradt torkunk.
Elmondtuk fogadalmainkat, ki egyet,
ki tbbet, mik a tzijtk szikrin ka-
paszkodva futnak az gbe, remlve az
idn lesz olyan, mit meg nem szegnek.
Roppans virsli, jvi malac, gazdags-
got gr lencse, bontatlan kenyr kerl
az jfli asztalra. Bartok, rokonok el
gedetten dlnek htra a szken, s
emlkeznek az elmlt vre.
(Szab Gitta:2009-12-30)