�gy is els�t�m!

     �ppen eb�deltek, amikor anya el kezdett kuncogni. N�zte a nagy fi�t, ahogy t�lti mag�ba a bors�levest, ami �ppen a t�zr�l ker�lt az asztalra, ez�rt m�g forr� volt. �gette a sz�j�t annak, aki nem f�jta meg, nem volt �vatos. A nagyfi�, akinek �ll�t sz�pen ny�rt kecskeszak�ll d�sz�tette, j�t�kosan, mint a kisgyerekek, sz�rcs�lni kezdte a levest. Ez a finom, huncut j�t�koss�g az asszonyra is �tragadt. N�zte az � pici poronty�t, �s nevethetn�kje t�madt.  A fiatalember anyj�ra n�zett:

     - Min nevetsz?

     - Eszembe jutott valami – v�laszolt kuncogva a n�.

     - Ink�bb nem akarom tudni – felelt a fi�.

     - Pedig nem gusztustalan – v�laszolt ism�t az anya.

     - Nem baj, akkor sem akarom tudni – �gy a fi�.

     Az apa is felfigyelt a p�rbesz�dre �s az asszony j�kedv�re. K�v�ncsi volt � is min mulat ilyen j�l.

     - Ha nem, h�t nem.  De �gy is els�t�m! – mondta m�g az anya mosolyogva, majd folytatt�k tov�bb az eb�det.

     Eb�d ut�n a f�rfiak a dolgukra mentek, az asszony elmosogatott, az id� pedig, szok�s�hoz h�ven, haladt, egyre csak haladt. Hogy az asszony min kuncogott, �s mit akart els�tni, m�g nem der�lt ki. Elm�lt az uzsonna ideje, a d�lut�ni k�v�z�son is t�l voltak m�r, s�t a nap is lemen�ben volt. L�tsz�lag �gy t�nt, a csal�d v�gleg elfeledkezett az eb�dn�l t�rt�ntekr�l.  De csak l�tsz�lag. Titokban a fi� azon gondolkodott vajon miben s�ntik�l az anyja!? Id�nk�nt ez a v�rakoz�s arra a vicces dologra, �t is megmosolyogtatta. Az anya is mosolygott, ott bel�l. Mert � tudta milyen hat�sa lesz a dolognak. Csak a kell� pillanatot v�rta.

     Est�re ism�t �sszegy�ltek a konyh�ban. Vacsoraid� volt. 

V�ratlanul, egy teljesen term�szetes mozdulattal az asszony, mutat� ujj�t emelte a fi� fel�, �s �gy sz�lt: - Sz�r�s a szak�llad!

     P�r m�sodpercnyi csend… Szinte hallani lehetett, ahogy a meglepett fi� agy�nak mind a n�gy kereke l�zasan forogni kezd - hogy mi van!? – v�g�l a kerekek meg�lltak, m�g mindig csend, majd leesett a felismer�s tantusza, �s a fi�b�l kit�rt a f�kevesztett r�h�g�s. Az eg�sz napi v�rakoz�s megtette a mag��t. No �s a po�n sem volt gyenge. A nevet�s v�get �rni nem akart, szem�kb�l csurgott a k�nny, �s ujjaikkal szor�tott�k a nevet�st�l f�jdalmas orc�jukat, ami ism�telt nevet�st gerjesztett.  Egym�st n�zt�k, �s egym�son nevettek. K�njukban elfordultak, hogy ne is l�ss�k a m�sikat, de a pajkos gondolat nem hagyta mag�t, �s most az�rt nevettek ism�t, ahogy elk�pzelik h�tuk m�g�tt a m�sikat-h�tat ford�tva, ahogy �sszeszor�tott sz�jjal igyekszik f�ken tartani nevet�s�t, de r�zk�d� v�llai el�rulj�k, hogy ez nem igaz�n siker�lt…

(Szab� Gitta: 2010-05-22)