Boldognak lenni

T�voli hegyek felett csodasz�p k�k az �g,
a templomtorny�b�l harangsz�t hord sz�t a sz�l.

Asszonyok a patakban �llnak s szennyes�ket moss�k,
k�rd�jell� g�rb�lt h�tukon cipelik a szakajt�nyi ruh�t.

Bent a h�zban, az esti f�lhom�lyban, gyufasz�l l�ngja lobban,
s f�ny�ben, egy �lmosan tekinget� szemp�r megcsillan.

T�zhely k�r�l s�r�g az asszony, vacsor�t k�sz�t,
ur�nak s fi�nak �pp a kedvenc�t f�zi.

Asztalon vil�g�t egy petr�leuml�mpa,
t�ncol� �rny�kot vet a d�sztelen t�lra.

Vacsora ut�n, m�g az apa mes�t mond a gyermeknek,
addig az asszony a konyh�t szedi sz�pen rendbe.

V�gre v�ge ennek a napnak, a j� �reg Hold vil�g�t csak, s
a munka v�gezt�vel, f�radtan d�lnek be �k is az �gyba.

�lmuk nyugodt, szeg�nys�g�kben boldogok, hisz nem kell m�s;
kicsi h�z, gyermek, j�sz�g, s valaki, aki elmond �rted egy im�t!

(Szab� Gitta: 2010. J�lius. 11.)