Gesztenyevers

Gesztenye Eszter, egy �szi napon,

testv�r�vel  azon tanakodott:

- Vajon mi t�rt�nik akkor,

ha a f�ldre �n  leugrom?

A gondolatot tett k�vette,

�s t�sk�s k�nt�s�t levetette.

Izz�f�nyes, sima, v�r�sesbarna b�re,

megcsillant a napnak selymes f�ny�ben.

Kerekded test�vel elrugaszkodott a fa�g�t�l,

s a leveg�ben boldogan hengerbucsk�zott.

Sebesen sz�llt, a leveg� simogatta arc�t,

kipirultan  koppant ott lent a j�rd�n.

Arra s�t�lt egy cserfes, apr�cska gyermek,

felki�ltott, mikor megl�tta Esztert:

- Mami, n�zd! Gesztenye. Ugye felvehetem?

- Vedd csak fel, kicsi szentem,

majd otthon adunk neki k�t sz�p szemet.

�r�lt Eszter; - mily nagy szerencse,

hogy �ppen ide pottyant le.

A gyermek �vatosan a zseb�be dugta,

odahaza az anyuk�ja, �les k�ssel megfaragta.

Szisszent a gesztenye, f�jt a sz�let�se,

de �r�lt, mert egy kisgyermek szerette.

(Szab� Gitta: 2010-09-13)