Szab� Gitta: Bukott k�lt� a cs�csforgalom sag�n

                Fekete (Arany) P�ter Kar�csonyi v�s�r�ban s�tafik�lt Eltollta Hu-g�, �s ifj� ar�j�nak keresg�lt valami kedves kis semmis�get. Amint megl�tta az �rust, hirtelen meg�llt �s a m�ltba r�vedt. Esz�be jutott az a szerencs�s, es�s reggel, amikor kedves�hez igyekezett, hogy bocs�nat��rt esedezzen, hogy bevallja ostobas�g�t, ami a buk�s�hoz vezetett.

                Eml�kszik, el�z� nap a di�fa alatt pr�b�lt neki levelet �rni, de sehogy sem siker�lt. �gy elhat�rozta, m�giscsak sz�ban besz�l  a l�nnyal.  Sz�pen elmondja neki, tudja j�l, hogy a l�ny m�r el�re megmondta, nem j�l v�lasztotta meg a kiad�j�t, �s a t�ma sem �ll j�l neki, k�r er�ltetnie. De � moh� volt, �s nem hallgatott menyasszony�ra, pedig eddig mindig sikeres volt mindenben, amit a l�ny j�nak v�lt. De most nagy volt a k�s�rt�s, gondolta, m�g az esk�v� el�tt megszedheti mag�t. Arra azonban nem figyelt, az m�r nem �rdekelte, a kiad� mennyi szerz�i hozz�j�rul�st k�r a megjelen�s�rt. Egy h�napon bel�l elk�sz�lt a k�nyve, igaz�n el�gedett volt, de bizony a siker elmaradt. A kiad� csak p�nz ellent�telek�nt terjesztette a k�nyvet, vitte k�nyvh�tre, csak fizets�g fej�ben viszi a k�nyvv�s�rra. A rekl�mokhoz is p�nzt k�rt volna, sz�r�lapra, interj�kra, �s m�g ki tudja mi mindenhez. Vak volt, amikor a szerz�d�st meg�rt�k, mert annyira szerette volna kett�j�k j�v�j�t biztos�tani. H�t, ezt akarta elmondani Abig�lnek, ez�rt rohant oly veszetten a buszhoz.

                Akkora sebess�ggel szaladt, hogy a buszra v�r� t�meget egyszer�en �tszelte. A busz �ppen akkor �rt be, ny�lt az ajt�, �s � ugyanazzal a lend�lettel m�r fent is volt a buszon. Sokan �ltek m�r odafent �s m�g t�bben v�rtak lent.  A t�meg csak j�tt, �s j�tt. Mikor v�gre siker�lt megkapaszkodnia, vetet csak �szre, hogy csurom v�z.

                – J�! Esik az es�? Legal�bb nem j�n az ellen�r – nyugtatta meg mag�t, mert �ppen bliccelni k�sz�lt. Ugyanis reggel nem tudott �letet lehelni az aut�j�ba, �gy hirtelen elhat�roz�sb�l indult a buszhoz. Fut�st� szapora l�legzete norm�liss� v�lt, �gy �vatosan k�rben�zett. Az utasok egym�s hegy�n, h�t�n tolongtak. Eld�nteni sem lehetett volna senkit, olyan sokan voltak. K�v�ncsian figyelt. �rdekelte, hogyan viselik az emberek ezt a tumultust. L�tott egy magas fick�t, aki telefon�lt, mik�zben egy sz�szke n�, aki h�ttal �llt neki, hozz� d�rg�l�z�tt, �s szem les�tve v�laszolgatott a f�rfi szavaira. Az ostoba!  – gondolta mag�ban Eltollta Hu-g�. - Nem is neked besz�l. Ez muris volt, j�t mulatott mag�ban, �s arra gondolt, j� kis sztori volna egy �j k�nyvben. M�g a gondolat v�g�re sem �rt, mikor a t�megb�l el� t�rtet�, sz�pnek nem mondhat�, komor n� t�nt fel.

                - Ellen�r! – sik�tott benne egy hang. – Most mi lesz?

                Ebben a pillanatban meg�llt a busz, �s � m�r a ny�l� ajt�ban �llt, hogy lesz�lljon. Majd a telefon�l� fick� is lesz�llt. Az ellen�rn�, hogy ne vesz�tse el az �ldozat�t, tigrisk�nt ugrott le a buszb�l, pontosan a fick� nyak�ba.

                – Menetjegyet, b�rletet k�rek! – rivallt r� a m�r egy�bk�nt is riad f�rfira. K�zben a busz elviharzott, bele a pocsoly�ba, ami beter�tette az ellen�rn� egyenruh�j�t.

                – Micsoda reggel! – s�hajtott fel Eltollta Hu-g�, majd gyalog indult tov�bb. Gondolataiba mer�lve ment, nem n�zte merre, mennyi az id�, csak ment. A Ferenciek ter�n�l a templom harangja �pp el�t�tte a delet, nem is kelt fel t�bb�. Abig�l munkahelye m�r csak k�tsaroknyira volt. A port�snak elmondta kit keres, �s h�vja le azonnal.

                - Gyere, Dr�g�m! Menj�nk eb�delni, �s k�zben besz�lget�nk! – mondta az �rkez� l�nynak, szinte k�sz�n�s helyett. A l�ny tartotta mag�t haragj�hoz, ez�rt �gy felelt:

                - De �n nem akarok veled eb�delni menni! �s nincs mir�l besz�ln�nk!

                - De van! – �ll�totta Eltollta Hu-g�. - Musz�j elmondanom valamit! K�rlek!

A port�s k�v�ncsian figyelt. M�g a pulton is �thajolt, mintha igaz�tana valamit rajta, csakhogy jobban hallja, mir�l besz�lgetnek a fiatalok. Abig�l �szrevette:

                - Na, j�, menj�nk! De ez az utols� lehet�s�ged.

M�g kihozt�k a rendelt �telt, addig Eltollta Hu-g� bocs�natot k�rt a l�nyt�l. Bel�tta hib�j�t �s, hogy szeretn� helyrehozni.

                - Helyre hozni? M�gis hogyan? – k�rdezte kiss� szomork�san Abig�l.

                - �rok egy �j k�nyvet. El sem hiszed, mi mindent l�ttam ma reggel a buszon, amikor hozz�d igyekeztem!

                - Reggel? �s, hol volt�l id�ig?

                - Lesz�lltam a buszr�l, �s csak k�dorogtam, gondolkodtam, a l�tottakon t�rtem a fejem. Szinte k�sz az �j k�nyv. Mind itt van a fejemben!

                - Na, erre k�v�ncsi leszek! – mondta a l�ny. – Tudod mit? Csin�ljuk azt, ha elk�sz�lt�l a k�zirattal, elhozod nekem, hogy olvassam el. Ha siker�l, megbocs�tok!

                Eb�d ut�n elk�sz�ntek egym�st�l. A l�ny visszament a munkahely�re, a bukott k�lt� pedig hazafel� vette az ir�nyt. H�rom nap, meg�ll�s n�lk�l �rta a k�nyvet. Negyedik nap h�vta Abig�lt, hogy elvihetn�-e a k�ziratot hozz�. A l�ny izgatott volt, k�v�ncsi is nagyon, �gy azonnal nekil�tott az olvas�snak. Hu-g� csendben �cs�rg�tt az irod�ban egy sz�ken. Szerelmesen n�zte a l�nyt, aki hol felkuncogott, hol f�szkel�d�tt olvas�s k�zben. Mikor v�gzett az olvas�ssal, �sszecsukta a mapp�t, �s:    - Hm, hm! T�nyleg nem rossz! Ilyen humoros �r�st m�g nem olvastam t�led. F�leg az a r�sze tetszett nagyon, ahol a sz�szke v�laszolgatott az ips�nek. Holnap meg�rjuk a szerz�d�st, �s elkezdj�k a k�nyv gy�rt�s�t. Ja!! �s megbocs�tok! Igaz�b�l nem is haragudtam. Csak egy kicsit.

                Eltollta Hu-g� a bukott k�lt� v�gre ism�t r�tal�lt szerelm�re, Abig�lre, s egyben a kiad�j�ra. A k�nyv �pp most Kar�csony el�tt jelent meg, �s eddig �gy n�z ki sikere is lesz. M�r a c�me is sikert sug�roz: Cs�cs(forgalom) S(z)aga!

Hu-g� gondolat�ba besz�r�d�tt a kar�csonyi v�s�r zsivaja, ett�l hirtelen mag�hoz t�rt. Gyorsan vett valami apr�s�got, �s sietett hitves�hez, �lete nagy szerelm�hez, Abig�lhez.

                                                                                                                                             ( 2011-04-10)