A meglepet�s

Gimn�ziumi �veim alatt megismerkedtem az internet vil�g�val. Akkoriban m�r �rogattam, f�k�ppen mes�ket. A gyerekeimnek mes�ltem, majd egyszer el�rkezettnek �reztem az id�t, hogy a k�lvil�gnak is megmutassam, amit tudok.  �gy keresg�ltem a neten, �s tal�ltam egy t�rsas�got. Tetszett a neve, j� cseng�se volt, ez�rt megn�ztem mir�l is sz�l. �r�s, m�v�szetek, p�ly�zatok. Izgalmasnak t�nt. Gyorsan jelentkeztem k�z�j�k. Ebben a k�z�ss�gben tal�ltam r� arra az emberre, aki v�g�l a fogadott testv�rem lett, �s akinek a meglepet�s k�sz�lt. Eml�kszem, egy vers�re reag�ltam, ami valami�rt nagyon meg�rintette a lelkem. � visszav�laszolt, h�l�s volt, ami�rt elolvastam �r�s�t, �s a levelemnek nagyon �r�lt. Nos, �gy kezd�d�tt a mi bar�ts�gunk.

Egyre t�bbet tudtam meg r�la, megismertem szomor� �s h�nyattatott sors�t, �s k�nkeserves h�tk�znapjait. Legnagyobb trag�di�j�t, daganatos betegs�g�t, oly m�lt�s�ggal viseli, oly lelkier�vel �s m�rhetetlen szeretettel �li meg, hogy b�ven jut bel�le m�sok sz�m�ra is. A sz�m�t�g�p, az internet hozta meg sz�m�ra is a lehet�s�get, hogy kiny�ljon, hogy emberekkel tudjon besz�lgetni, hogy megmutathassa a vil�gnak, �gy is lehet alkotni, j�l alkotni! Lelki t�mogat�st ny�jtani m�s elesett embereknek.

Mikor szem�lyesen is tudtunk tal�lkozni, az maga volt a csoda. Csillog� szemei, der�s arca, kim�rt besz�de, semmit nem �rult el azokr�l a k�nokr�l, amiket nap, mint nap meg�l. Oly s�r�, szinte tapinthat� az a gyeng�ds�g, amit egym�s ir�nt t�pl�lnak a p�rj�val, hogy teljesen kicser�l�dve t�rek mindig haza t�le. Sajnos a t�vols�g, �s a p�nz nagy�r, �s nem tudok oly s�r�n szaladni hozz�, mint ahogy azt szeretn�m.

M�r k�t �ve tagja voltam ennek az alkot� k�z�ss�gnek, m�r sok bar�ts�got k�t�ttem, �s k�zeledett a Kar�csony. Fogadott testv�rem egy�nis�ge a vil�gh�l�n kereszt�l nem csak engem �rintett meg, hanem, t�bbek k�z�tt ennek a t�rsas�gnak a vezet�j�t is A-t, �s mivel tudta, hogy mi milyen j�ban vagyunk, egy k�r�ssel, k�rd�ssel fordult hozz�m; - ki kellene adatni az egyik k�nyv�t!  Remek �tletnek tartottam.  A k�zirathoz nem volt neh�z hozz�f�rni, hiszen nekem, a fogadott huginak megvolt mind.

Elkezd�d�tt a munka. A k�ziratb�l ki kellett szedni a fot�kat, lektor�lni, szerkeszteni, t�rdelni, a fot�kat visszailleszteni, �rkalkul�ci�t kellett k�rni a nyomd�t�l. Sok, sok izgalmas nap telt el a szervez�ssel. K�zben versenyt futottunk az id�vel. A p�nzt el�teremteni volt a legnehezebb. A mi kis bar�ti t�rsas�gunk tagjai is seg�tettek anyagilag, de e mell� szponzort is kellett keresni. Ekkor fogtam a klaviat�r�mat, �s �rtam egy hivatalhoz, elmes�ltem mir�l van sz�, �s l�m-l�m, seg�tettek. Igen izgalmas volt a v�rakoz�s, mert egy ilyen hivatalos dolog mindig sok id�t vesz ig�nybe, ami egyre csak fogyott.  V�g�l siker�lt! Megkaptuk az anyagi t�mogat�st!  Boldogok voltunk!

A nyomdai munk�k m�r nem tartottak sok�ig. Hamar kez�nkben tarthattuk a meglepet�s k�nyvet. Egyszer�en gy�ny�r� volt!
A munka ezzel m�g nem �rt v�get. Meg kellett szervezni a l�togat�st.  Mikor, melyik vonattal kell menj�nk, hol tudunk aludni? Majd el�rkezett az indul�s ideje. A vonatn�l tal�lkoztam A-vel, aki l�that�an ny�g�tt a k�nyvek s�ly alatt, de �r�m �lt az arc�n. A vonat z�ty�g�tt vel�nk, �s mi csak tal�lgattuk, vajon hogy fog reag�lni az �n n�v�rem?

Lassan meg�rkezt�nk. A hidegt�l �s izgalomt�l kipirult arccal k�sz�nt�tt�k a h�ziakat. H�rman, mert id�k�zben csatlakozott hozz�nk egy m�sik �r�t�rsunk is. Kis besz�lget�s ut�n, el��lltunk az aj�nd�kkal. Egy k�nyvet adtunk fogadott teszv�rem kez�be. Csendben figyelt�k, mi fog t�rt�nni. A bomba robbant! �s hat�sos volt. � csak n�zte, nem is �rtette mi az, mi van a k�nyv bor�t�j�ra �rva, �s mi�rt van az � fot�ja rajta. Majd lassan feleszm�lt, r�nk n�zett, �s a boldogs�gt�l k�nny csillant szemeiben. �lete v�gya, d�delgetett �lma v�lt val�ra. Ott tartotta remeg� kezeiben, �rezte illat�t. �s olyan nagyon h�l�s volt!

Az igazi meglepet�s m�g ezut�n k�vetkezett. Azt az egy k�nyvet visszak�rtem t�le, hogy az, az eny�m, �s az �v� kint van a t�sk�ban. A., behozta a t�sk�t, �s k�rte a h�z asszony�t, hogy nyissa ki. Ekkor kerekedett csak el igaz�n a szeme, amikor megl�tta azt a halom k�nyvet.  Hang nem tudta elhagyni ajkait a csod�latt�l. �n pedig igyekeztem min�l t�bb fot�val meg�r�k�teni az esem�nyeket, hiszen annak a sok kedves adakoz�nak is be kellett sz�molni a t�rt�ntekr�l.  
Az �n testv�rem v�gig lapozta a k�nyv�t. Alaposan szem�gyre vette. Majd k�vetkezett a legf�raszt�bb feladat, ami csak v�rhat egy saj�t k�tettel rendelkez� �R�N�-re, m�g pedig a dedik�l�s.  

Csod�s volt ez a Kar�csony!  Isteni �rz�s volt j� t�nd�rnek lenni.  F�rje csendben mosolygott, n�zte asszonya �r�mt�l sug�rz� arc�t, �s � maga is boldog volt.
�gy t�rt�nt, hogy sok, egy�bk�nt idegen ember, akik m�g sosem l�tt�k egym�st, csak k�z�s az �rdekl�d�si k�r�k, egy csod�s, �letre sz�l� aj�nd�kkal lept�k meg t�rsukat. Mert a szeretet megt�r�l! Hidd el, kedves olvas�!

(Szab� Gitta: 2011. febru�r 25. Budapest)