H�feh�rke �s a h�t t�rpe
(mai mese)

     H�feh�rke felett elj�rt az id�. � is �s a Kir�lyfi is bel�ptek m�r a b�lcs korba. Gyermekeiket tisztess�gesen felnevelt�k. M�r kifel� rep�ltek a csal�di f�szekb�l. El�gedettek voltak �let�kkel, �m H�feh�rke egyre rosszabbul �rezte mag�t. Sokat t�prengett azon, mi lehet az oka b�nat�nak, mikor egyszer csak r��bredt a mi�rtekre. H�rtelen �ssze�llt el�tte a k�p, �s vil�goss� v�lt sz�m�ra, hogy imm�r nagykor� �s �n�ll�sod�sra v�gy� gyermekei ut�n, nagy �r maradt a lelk�ben. �gy �rezte feleslegess� v�lt, hogy gyermekeinek nincsen r� sz�ks�ge, pedig benne m�g annyi szeretet van, �gy babusgatn� �ket! M�g annyi gondoskodni v�gy�s volt benne, annyi gyeng�ds�g, anyai �szt�n, �s nem tudta ki�lni. Majd sz�tfesz�tette ez a nagy, �s s�r� �rz�s.
     A napok, hetek, h�napok sorban teltek, �s � csak s�hajtozott. Sokat olvasott, m�gnem hirtelen �tlett�l villanyoz�dott fel. Mi lenne, ha elmenne dolgozni? Nagyon lelkes lett. Mikor a Kir�lyfi hazat�rt, azon nyomban elmondta neki a terv�t. Meg h�nyt�k-vetett�k a dolgot. Kital�lt�k, mi lehet az a munka, amihez H�feh�rke igaz�n �rt. V�g�l megtal�lt�k a neki val�t.   
     Mivel gyermeknevel�sben volt gyakorlata, ez�rt jelentkezett egy gyermekotthonba. Gondolta, ez igaz�n neki val� munka lesz, hiszen � �rt a gyermekek nyelv�n, �s ismeri a mes�ket, j�t�kokat. Biztosan j�l kij�n majd vel�k! Elk�pzelte, amint k�r�l�tte ny�zs�gnek majd, �s �nekelnek, j�tszanak, mes�t mond nekik.
     Minden �gy t�rt�nt, mint a mes�ben, mint ahogy annak lennie kell. �tesett a vizsg�latokon, az �ll�sinterj�n. Minden�tt megfelelt. Nagy b�szk�n, telve �r�mmel, �nbizalommal, hittel kezdett neki a munk�nak. Kollegan�i igaz�n bar�ts�gosak, seg�t�k�szek voltak. Mindenben a seg�ts�g�re voltak. Eleinte. Mert naiv volt, b�zott mindegyik�kben. Nyitott volt, �szinte. Nem vette �szre a rossz sz�nd�k� k�zeled�seket. � csak �r�lt, csak mes�lni akart, �s mosolyt csalni a gyermeke arc�ra.
     Egyre �gyesebben tetet a dolg�t. Sz�pen betanulta a feladatokat, m�r tudta a gyermekek nev�t is. Tudta a beoszt�st. Tudta mit kell tennie, amikor l�togat�sid� van, mikor kell f�rdetni, mikor kell felkelteni, mikor kell mosni, mikor lehet az utc�ra vinni a csapatnyi gyereket. Itt mindennek szigor� menete volt. �m, ahogy az id� haladt, egyre t�bb agg�d�s �lt a lelk�re. Mert azt vette �szre, hogy akik�rt munk�ba �llt, a gyermekek, ahogy egyre jobban megismert�k �t, pr�b�lgatni kezdt�k hat�rait, t�r�k�pess�g�t. �szrevett�k, hogy bizony nem olyan f�rge �s mozg�kony, mint a fiatalabb nevel�k, �s mind s�r�bben bosszantott�k.
H�feh�rke, egyre lehangoltabb, egyre szomor�bb lett. F�k�ppen akkor d�bbent meg, mikor a „sz�kev�ny” gyermekeket, akik kiszaladg�ltak a j�tsz�szob�b�l, nem tudta sehogy sem nyakon cs�pni. A folyos�ra ny�l� legal�bb t�z szoba, amik m�g egym�sba is ny�ltak, igaz�n j� kerget�dz�si ter�letet biztos�tottak a t�rp�k sz�m�ra. Csak a bolond hiheti, hogy egy ilyen k�rnyezetben a rosszcsont apr�s�goknak �tj�t lehet �llni. Egyik ajt�n ki, a m�sikon be. �s mikor l�tt�k, nem tudja �tjukat �llni, gunyoros tekintettel n�ztek vissza r�, �s nevettek rajta.
H�feh�rke csak �llt a folyos�n, �s tehetetlennek �rezte mag�t. Lelke bor�s lett. �nekl�s helyett kiab�l�sra haszn�lta csilingel� hangj�t, amit�l egyre jobban berekedt, �s m�r besz�lni is alig tudott. Az id� vasfoga m�g �t is kikezdte, �s az eg�sz napos rohang�l�st�l, sajogtak l�bai, hasogatott a h�ta, a dereka majd leszakadt. A nap v�g�re, m�r alig vonszolta mag�t.
Csak n�zte a gyermekeket, akik�rt ott hagyta biztons�gos vil�g�t. L�tta rajtuk a g�nyt, l�tta az incselked� �rd�g�t bujk�lni a szem�k sark�ban. R�ad�sul kezdte �szrevenni n�mely kollega �sk�l�d�sait, f�l�be jutottak olyan v�dak, amik nem voltak igazak, ami el�tt tan�cstalanul �llt, �s ha nem l�tt�k bizony s�rva fakadt. Megpr�b�lt m�g tisztavizet �nteni a poh�rba, de es�lye sem volt tiszt�zni a f�lre�rt�seket.
M�r semmi sem volt csod�s, nem volt r�zsasz�n. R� kellett j�nnie, az �letben semmi nincsen �gy, mint a mes�ben. Itt nem a j� gy�zedelmeskedik. H�t ism�t d�nt�s el� �ll�totta az �let. D�nt�tt! Visszah�z�dott a mesek�nyv lapjaira, vissza a biztons�gba. T�bb� nem akart dolgozni, megf�radt, elkeseredett. M�gis csak jobb neki odahaza! De b�rhogy is t�rt�nt, b�rmi keser�s�g is �rte, �gy �rezte, mindez nem volt hi�ba, hogy egy pr�b�t m�g is csak meg�rt ez az eg�sz. Legal�bb kipr�b�lhatta mag�t. Megl�thatta mire k�pes �s mire nem. �s r�j�tt arra is, van m�g sok m�s lehet�s�g is. �s nem megvetend� az sem, hogy tal�lt egy igaz bar�tn�t, akivel az �ta is tartj�k a kapcsolatot.

                             (Szab� Gitta: 2007-12-14)